2015. április 19.

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok



"Miközben figyeltem anyát és lányát, két embert, aki láthatóan meg volt elégedve az életével, és az jutott eszembe, milyen érdekes, hogy ránézünk az emberekre, és nem tudhatjuk, mi mindenen mentek már keresztül. Miféle megpróbáltatásokon. Miféle retteneteken. Nem láthatjuk Ivy nyomorúságos gyökereit, vagy azt, milyen közel járt ahhoz, hogy egyáltalán ne lehessen családja. Nem láthatjuk (.......) a veszteséget, amely örökre kísért majd mindkettőnket."

A kegyes hazugságok jobb könyv, jobban megírt történet, mint Chamberlain előző regénye a Titkok örvénye.

Nem tökéletes könyv, de egyáltalán van olyan? Nem hagy lezáratlan szálakat, de fontos az? De meghagyja maga után a töprengeni-valókat, a gondolkozást, -véleményem szerint- kizárja a pártatlanság lehetőségét. Mert valamelyik oldalra állnod kell. Valahova húzódsz, valaki mellett állsz, támogatod őt, vagy éppen a másikat. Elgondolkozol Jane igazságán vagy éppen a másikén. Elgondolkodsz, hogy vajon az az a "hasraütős" 80-as IQ valós-e? Elgondolkozol, vajon győz-e az igazság, a szerelem, vagy valami más? Elgondolkozol, hogy ki lehet-e kerülni a nyomorból? Elég-e a szorgalom, a vágy? Elgondolkozol, hogy.....

"A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával.
A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt."
(fülszöveg)

Már sok ideje nem csillagozok, mindig próbálom valahogy érzékeltetni, hogy mit gondolok az adott könyvről, olvasásomról. De itt most megállok. Nem értékelem jobban. Egyrészt, mert már majdnem egy hete befejeztem és a hatása rég elpárolgott belőlem, másrészt, mostanában nincs nagy kedvem írni. Nincs kedvem, mert nincs időm. Ezért most azt mondom, hogy kb. 4*. vagy 4/, azaz négy alá.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...