2015. április 3.

8/x - Tavasz Lánya - Nyár melege

péntek 18,50;
2015-04-03

S, hogy mikor is megy nekem a korán kelés? Tulajdonképpen semmikor, de a mindenkinél korábban kelés nyáron szokott sikerülni.

A tavasz beköszöntével beindul az év végi hajrá gyerek-frontokon, aztán a nyári élet itthon és munkahelyen, és akkor itt jön valósul meg az, hogy szeretem a magányos csendet: senkit nem ébresztek, és bármikor is kelek, akár reggel 8-kor, megelőzök mindenkit, és egyedül lehetek. Ez pedig jó, szükséges. 

Nem tudom egyértelműen, hogy a tavaszt vagy a nyarat szeretem-e jobban, mert másképpen szeretem. Ami igaz: a tavasz lánya vagyok.


A tavasznak, a madárdalos, tavaszillatú időjárásnak nagyon örülök, még akkor is, ha hideg van, mint most. Napokon belül az utcánk rózsaszínbe fog borulni, sajnálom, hogy végigmetszették a fákat, nem lesz annyira látványos. 
Szeretem apukám első nárciszait és tulipánjait. 
Szeretem az erkélyünkig felkúszó sárgákat, szeretem az első mandulafák fehérét, a szomorú fűz zöldjét. 
Szeretem a színeket. Pedig öltözködésben nem, de nézni, benne lenni jó dolog. 
Szeretem a felmelegedést, szeretem a simogató, bátorító napsütést. 

A kép lelőhelye


A nyárban mást szeretek: a meleget, a Napot.
Szeretem a reggeli nedves füvet.
Szeretem hallgatni az ébredező világot. (Biztosan élvezném máskor is, de akkor hideg van és már sötétben munkába indulok.)
Szeretem idegenben a reggelt, ott kihasználom az ismeretlent, nézelődöm, ülök, olvasok, vagy csak úgy: vagyok.

A gyümölcsök, zöldségek, azok a bónuszok.
Nyáron nem panaszkodok, inkább élvezem, hogy nem fázom. 

Ugye, hogy nem lehet összehasonlítani?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...