2015. március 22.

Suzanne Collins: Éhezők 2,3: Futótűz, A Kiválasztott

Elolvastam az Éhezők viadalának köteteit. Azaz befejeztem. Itt írtam az első részről, már majdnem 3 éve, s akkor nem terveztem a folytatásokat.

Többször gondoltam rá, hogy folytatni kellene, először akkor, amikor a moly-botrány jelképévé vált a filmbeli jelenet. Végül most kaptam kedvet hozzá, mert a gyerekek a filmet nézték, a 2. részt, ültek mellettem, és rájöttem, hogy nem szeretném nézni, mert egyszer hátha elolvasom mégis. S ez az akkor, egész hamar elérkezett. Elolvastam, gyorsan.

A második rész tetszett a legjobban, A Futótűz. Itt már örültem, hogy Katniss és Peeta is életben maradt, reméltem a legjobbakat, drukkoltam nekik, hogy úgy alakuljon életük, ahogy ők szeretnék: együtt vagy külön, s akkor megjelent Snow elnök, és szemétkedni kezdett. mert Katniss jó. Mert Katniss egy remény. Mert őt akarják fecsegőposzátának. Vagy inkább a többiek akarnak fecsegőposzáták lenni. Utánozni őt, követni őt.
A második rész a Futótűz, tűzként égetett engem is. Ritkán lúdbőrzök egy könyvön. Ebben a részben kétszer is. Izgultam, drukkoltam, és tetszett. Itt már nem zavart az öldöklés, azaz igen, de a többi, az együtt-egymásért már sokkal jobban magával ragadott. Sajnos a filmeb nem minden úgy jött vissza, ahogy szerettem volna, persze-persze ezt megszokhattuk már, de tegnap, a film megnézésekor közléskényszerem volt olykor, és elmagyaráztam a családnak, hogy a adott dolog miért volt sokkal jobban leírva a könyvben.

(Fülszöveg: "A Kapitólium dühös. A Kapitólium bosszúra éhes. A Kapitólium vért akar látni. És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban." )

A Kiválasztott, a harmadik könyv, nem varázsolt el, egy hajsza volt, a küzdelem, a háború, az út keresse, hogy mi a jó?, hogy ki a jó?, hogy én mit akarok egyáltalán?, hogy bűnös vagyok-e?, hogy állhatok-e én legelöl, hogy ha igen, akkor miért irányítanak? stb.stb.
Valahogy ennél a résznél azt éreztem, hogy unatkoztam néhol. Értem én, hogy meg kell nyerni vagy el kell veszíteni a háborút, legyen már vége, nyerjen a jobbik, legyen diktatúra vagy demokrácia, de a demokráciába ágyazott diktatúra sem jó. Ezt látta Katniss. Mikor kinek higgyen? Ki a jó? Ki áll mellette? S tulajdonképpen jó-e fecsegőposzátának, reménynek lennie? S végül.... mi fog történni? Egy bajnoknak, egy győztesnek, egy ikonnak is lehet-e fájdalmat okozni, s neki vajon könnyű dolga van-e, lesz-e?

Kiválasztott fülszöveg, enyhe spoilerrel: "Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: a Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói. De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a zsarnoksággal. És ebben a forradalomban Katnissnek döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?"

Örülök, hogy elolvastam a trilógiát, és én továbbra is kedveltem Katnisst. Olvasva sokkal több bizonytalanságot lehet érezni benne, sokkal inkább emberi lény, mint a filmen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...