2015. március 25.

Nem tetszik a könyv? - Simán................

....félreteszem, eldobom, elhányom, továbbadom, meg ilyenek.

A témázás tovább folytatódik, s én most visszakapcsolódom néhány gondolat erejéig.

Témázunk:  FÉLBEHAGYVA - ÚT A KÖNYV KÖZEPÉIG ÉS NEM TOVÁBB


Én nem szenvedek a könyvekkel. Ha nem tetszik, akkor becsukom. Hogy véglegesen?

Az változó, a legtöbbször adok még egy esélyt, de azt sem mindig. 

Becsukom, mert:

1. ha nem tetszik az írás szövegezése, minősége; 
2. ha unalmasnak tartom;
3. ha nem érint meg a téma;
4. ha nincs időm olvasni, telnek a napok, én nem haladok vele, már-már el is felejtem miről szól;
5. ha NAGYON felidegesít.

Lehet, hogy lenne még ok, a lényeg, hogy becsukom, és nem folytatom. Egy időre, örök életre? Változó. Ha saját példányom van belőle, akkor általában még a polcon hagyom, hátha egyszer máskor. Ha kölcsönben van, akkor inkább visszaadom és a feledés homályába merül. Ha egy jó, kedvenc, favorit író könyvéről van szó, mégis valamiért nem haladok, szenvedek vele, akkor keresek alkalmat az elolvasására, és végigrágom magam rajta. (Most is van ilyen könyvem.)
Ha nem kedvencem, nem is ismerem, de csupa jó véleményt hallok róla, akkor is félreteszem, de ez okozza nekem a legnagyobb lelkifurdalást, ezekkel próbálkozom a legtöbbször, s van olyan, amikor sikerrel is járok. Sőt! tetszik is.
Addig már eljutottam, hogy milyen könyveket nem veszek a kezembe, mert azokat tuti befejezetlenül hagynám, szóval egyre inkább csökken ezek száma.

Van olyan, amikor megveszem a hőn áhított könyvet (valami kritika kábít el, vagy értékelések ömlengenek), s aztán nem olvasom el, mert nem tetszik az eleje, vagy max. az első harmada. Nos, ilyenkor verem a falba a fejemet.
A legszomorúbbnak azt tartom, amikor egy kívánságlistás könyvet kapok (fülszöveg eleje vagy valami beharangozó alapján), de addigra ismerősök és nem ismerősök véleménye alapján úgy döntök, hogy le sem emelem a polcról, porosodni kezd, nézem fájó szívvel, rágondolok, hogy bele kellene kezdeni legalább, de csak tolódik, és néz egyre szomorúbban. Ez pocsékolás, figyelmetlenség, udvariatlanság, tiszteletlenség a részemről. (Szemétség...)

Azért, ha a pazarló olvasásaimra gondolok, akkor eszembe jut, hogy régen nem voltam ilyen. Amikor nem voltak blogok, nem jelent meg ennyi kritika, nem volt internet, nem itt élte a mai ember az életét, akkor végigolvastam a könyveket. A könyvesboltokban kutakodva vettem néhányat, aztán elolvastam őket. A nem annyira tetszőket is. Vannak olyan könyvek, amiket úgy zárok be a végén, hogy nem tetszett, de a szövege, a megfogalmazása vagy éppen a történet szövése miatt a kíváncsiságom elvisz a végéig. Ekkor csak azt sajnálom, hogy nem tetszett annyira. Most dömping van. Innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit, s nincs idő rá, miközben a többi vár.

Szóval nem is az én hibám ez az egész! hanem az íróké és a könyvkiadóké! :)

Akik még témáznak: Miamona, Ilweran, Pupilla, Szee, Bea, Zenka, Nima, FFG, tigi,

Véleményüket ők is kifejtették a mién után: Adri, Bubu

8 megjegyzés:

  1. Igen, sokban befolyásol most már mások véleménye, mert mindent "eláraszt", de ennyire azért nem szabad adni a szavukra. Még akkor sem, ha sokan vannak. Mert te meg te vagy, te tudod, érzed mi tetszik, mi nem. És ha egyedül vagy vele, hát kit izgat?! Akartam írni, hogy végre valaki, aki kereken kimondja, becsukom, és kész. Csak aztán sok volt az "önostorozás". Szerintem nem kéne... Bízz az ízlésedben és magadban jobban. Na befejeztem a magvas, "koejjói" gondolatokat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig jár nekem a dicséret, mert nagyon könnyedén végzem a becsukás, félretevés, falhoz-vágás műveletét. :) Nem önostorozásnak szántam, csak azt sajnálom nagyon ha én fizettem érte, vagy én kértem éppen azt a könyvet amit aztán el sem olvasok. :D
      Egész jól tudom, hogy mik valók nekem, néha kilengek, de csak részben jön be. Nincs nekem erre időm. Az úttörő feladatot meghagyom nektek. :)

      Törlés
  2. "Amikor nem voltak blogok, nem jelent meg ennyi kritika, nem volt internet, nem itt élte a mai ember az életét, akkor végigolvastam a könyveket. A könyvesboltokban kutakodva vettem néhányat, aztán elolvastam őket. A nem annyira tetszőket is. " Ezt az időszakot néha visszasírom. Hogy úgy böngészhessek a boltban, hogy valami újdonság jön szembe, és találomra, megtetszikre vegyek le valamit, és közben ne az kattogjon, hogy erről ki mit írt/mondott, hogy kritizálta/dicsérte... :) Nincs már tiszta lap valahogy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem évente egyszer jön ilyen, és akkor veszek egy ismeretlen irományt. Néha bejön. :D (Ha pedig nem, akkor túladok rajta és sajnálom, hogy ilyenre költöttem. )

      Törlés
  3. a blogok előtti időkre én is így emlékszem. :D lassabban olvastam, kevesebbet, magam válogattam, és csak magamat szidhattam. viszont soha nem léptem ki a komfortzónámból, nem kalandoztam idegen műfajok között, és nem tágult volna a látóköröm a blogok nélkül. szóval én végülis örülök, hogy vannak.
    azt meg ne gondold, hogy szemét vagy, nálam is sokszor évekig porosodik valami, mire kézbe veszem. meg kell várni a megfelelő késztetést.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nima: én viszont sokkal jobban kiléptem az akkori komfortzónámból. Persze most sokkal több mindenre felhívjátok a figyelmemet, sok könyvbe bele is kezdek, de nem jelölöm sokáig... hátha hamar kiderül, hogy nem is fogom elolvasni. Mostanában lassan olvasok, egyrészt élvezem, másrészt nem, mert elfelejtem az apró részleteket.
      Nyáron polc pakolás lesz, és nem is tudom melyek azok a kötetek, amik nem kerülhetnének vissza. :S Még reménykedem sok könyv sorra kerülésében. Talán nem hiába.

      Törlés
  4. Fú, pontosan. Régen mindent végig olvastam. ( Én még a kötelezőket is, amiket mindeközben utáltam. ) Szóval változnak az idők.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is. Csak egy kötelezőt nem. Valahogy ott bíztam az ízlésemben vagy az íróban. magam sem tudom, hogy melyikben. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...