2015. március 9.

Kávézás közben...

(


Fura nap ez. Vagy nevezzem inkább fura napoknak.

Éjszakánként a kolléganőm pedagógus-minősítéséről álmodom, mintha nekem lenne. Persze, tervezzük azokat a heteket, de tök zavaró, hogy felriadok éjjelente, hogy ezt ne így, hanem úgy.. és ezt többször. Még éjjel is pörgök. Borzasztó!
..és akkor ez miatt folyamatosan kávézom. Még jó, hogy nem csak koffeinosat, de érzem, hogy megint kezd túlsúlyba kerülni. :( Most ittam itthon a mai negyedik kávémat, mivel majdnem ledőltem a kanapéról most, délután. Próbáltam fele-fele arányban készíteni. Ráadásul ezt a kávéfőzőt mostanában vettem, hogy beviszem az oviba, mert már annyian vagyunk ott, és annyira nincs idő az étkezőben a főzésre (sorban állás van a gép előtt, mindenki a maga zacskójából, üvegéből stb.), hogy leutánoztam az egyik csoportot, én is vettem egyet magamnak. Annyira bejött, hogy itthon használni kezdtük, Hanna is koffeinmentes kávézik velem. Hiányzik a kotyogós hangja, de ezzel többet lehet készíteni. Azt hiszem kellene vennem még egyet.
Most olvastam, hogy mennyi koffeint tartalmaz a koffeinmentes kávé..... Nem kellene... magas vérnyomás parám van.. szóval ma a negyedik, ebből kb. kettő ilyen és kettő olyan volt.

S, hogy jutott az eszembe? Éppen most? Szusszanásnyi fél órámat töltöm némaságban (edzés, kutyakozmetikus- nem is csodálom, hogy majdnem elaludtam), kezemben a 2,5 decis pöttyös bögrém, és azon tűnődtem, hogy miért nem vagyunk egymással őszinték, mi emberek? Vagy miért óvjuk magunkat olyan emberek megjegyzéseitől, "beszólásaitól", akik nem is számítanak túl sokat? Nekem megvan mondjuk a teóriám, hogy miért. Mert nem ér annyit. Max. zavar az őszintétlenség. Hogy virágnyelven kell beszélni.

Még gondolkodom a megoldáson, mert tuti, hogy megoldom. Maximum megsértődnek, megharagszanak, a semmiért.

Klassz a kávé, jó a színház, én még a sütiket- fagyikat is szeretem. Az agyam pedig mindig jár. Higgyétek el, én sem örülök neki, hogy folyamatosan és mindig. Elfáradok.

A kávézáshoz szenvedély kell, ezért iszom annyit. Az élethez is? Szerintem túl monoton a saját életem. Szerintem sokatoknak tök uncsi lenne. :)

S a végére eszembe is jutott az a temérdek kedves ember, akikkel hónapok vagy éppen évek óta nem találkoztam. Pedig jó lenne. Írjatok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...