2015. március 23.

3/x - Kacsák



Szeretem a kacsákat. Nem úgy mit a kutyákat, de sokáig képes vagyok őket elnézegetni a vízpartokon. Szeretem, hogy párban vannak, élnek, repülnek, legalábbis a legtöbbször így látom őket. Együtt. Mint ma is. Kimentünk az ovis gyerekekkel a patakhoz, és láttuk, hogy a fiúkacsa úszkál. Rövidesen megláttuk a közelben a fűcsomóban pihenő lányt is. Aztán két pár repült el felettünk, végül kicsivel később egy kedves kacsapár sétált el a közelünkben, és közelített a patakhoz.
Marci és Álmi volt velem elöl, talán tudják, hogy szeretem ezeket a szárnyasokat, mert mindig emlegetem, ha meglátom őket, szóval éppen elindultunk visszafelé, amikor ez a párocska ment a vízhez.
Marci: Andi néni, ők mennek az esküvőjükre. A galambok pedig a vendégek, mert ők a kacsák rokonai. :)
(Bármennyire is pontosan szerettem volna visszaidézni Marci mondatát, nem tudom, hogy esküvőt mondott, vagy az összeházasodnak igét használta. :D)

Ami még a kacsákról eszembe jut az az, hogy 
1. amikor 19 évesen Au-pairként Németországban dolgoztam a kisebbik fiú Tizian őrülten imádta a kacsákat, volt neki mindenféle, és nem is beszélt még de azt, hogy ga-gack azt mindig mondta;

2. amikor vártam Hanna megszületésére, elhatároztam, hogy nem szeretnék maci-alvóst neki. Így esett a választásom egy bárányra, hátha ő lesz a kis-kedvenc. nem lett. Az első karácsonyára, a nagymamájától kapott kacsa lett a mindene. Hápi (és Cumi) nélkül egy lépést sem tett meg. Természetesen lett pót-Hápi is, ami kicsit jobb állapotban volt/van, mint az eredeti, de talán innen jött aztán a kacsaszeretetem.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...