2015. február 1.

James Lecesne: Trevor


Trevor-t valaki különcnek nevezné, valaki MÁS-nak, valaki már erősebb megkülönböztető jelzőkkel és főnevekkel illetné őt, valakik nem neveznék senkinek, hanem elkerülnék őt, és pusmognának róla, valakik felkarolnák, valakik sajnálnák az "egyedülléte" miatt....

Még sorolhatnám. de inkább úgy mondanám, hogy a TREVOR  című könyv egy pénteki délutánomon elvarázsolt, elgondolkodtatott, széppé, mássá tette  azt. 


"Trevor egy vidám, jó humorú, tizenhárom éves fiú, de otthon és az iskolában különcként kezelik. Trevor művész szeretne lenni, mégpedig olyan, aki megváltoztatja a világot. De miért vesz föl csillogó Lady Gaga-jelmezt halloweenkor? Trevor szerint azért, mert jól néz ki, és amúgy is Lady Gaga a példaképe. A többieknek erről teljesen más a véleménye. Egy ideig a szülei és a barátai is megpróbálnak úgy tenni, mintha Trevor egy átlagos srác lenne. Hisz ez volna a legjobb, nem? Könnyebb elfogadni azt, aki olyan, mint te vagy én. Ha valaki nagyon más, akkor mindenki félrenéz, és reménykedik, hogy nem jól látja. De Trevor különleges, tehetséges és más, és ilyen is akar maradni. De meddig úszhat szemben az árral?

A Trevor egy fordulatos, amerikai kisregény a kamaszkori útkeresésről, a másságról és az elfogadásról. Elfogadni magunkat és egymást nem a legegyszerűbb, de a legszebb feladat a világon." (fülszöveg)


Trevor, a 13 éves fiú személyében egy olyan kamasz fiatalt ismerhettem meg, amilyennel nem találkoztam még.  A körülöttem megforduló 13 évesek közül, csak egyetlen ismerősöm gondolkodásmódjához, vagy nevezzem komolyságához tudnám hasonlítani a könyv stílusát, az írást, a gondolatok szövését, az eszmefuttatást. De ez nem jelenti azt, hogy nem hiszem el. Elhittem a könyv minden sorát. S hogy milyen ez a fiú? Kedves, különc, jó fej, kreatív, barátságos. De kevesen értik meg, így akár magányosnak is mondható.

Kamaszság, önmagunk megismerése és felfedezése önmagában nem egy egyszerű folyamat. S ha hozzáképzelem azt a tényt, hogy ezt hogy élte meg Trevor, akkor első gondolatom ismét az volt, hogy a szülőket hibáztatnám. Aztán hirtelen mélyebbre tekintek, s már nem látom ennyire feketén és fehéren a dolgot.
Nem kell messzire mennem, elég, ha a saját házam táján söprögetek. Nem, nincs 13 éves fiam, lányom van, de szöges ellentéte ennek az amerikai fiúnak. Inkább csak azt figyelem egy ideje, hogy mennyire más gyermekeket lehet felnevelni ugyanabban a változatlan összetételű és monoton zajló háztartásban, családban. Egyik gyerekem beszél-beszél, sokat elmesél, a másik nem, ő a tipikus "semmi-nem-történt ma-velem-sem-és-senkivel-sem"-típus. Kicsit aggódok a csendes kamaszkora miatt.

Így elgondolkodtam, hogy -bár nincs leírva mélyen és részletesen- vajon nem is próbálkoztak beszélgetni Trevorral a szülei? Ahogy a fiú írja: csak tévéznek, kvízműsorokat és tehetségkutatókat néznek a tévében, őt is csak akkor vennék esetleg észre, ha celeb lenne. Vajon hogy teltek a napjaik? Persze, sokat dolgoztak, édesapja utazott a munkája kapcsán, de tényleg csak éldegéltek egymás mellett, és nem vettek észre semmit?
Trevor, aki rajong Lady Gaga-ért, aki éli a fiatalok online életét, akinek nincsenek nagy barátságai, hogy boldogul?

Hogy dolgozza fel az őt ért sérelmet vagy az érzést, hogy semmibe veszik? (S ahogy ő megtalálja a számára egyetlen megoldást- itt is csak gyereket ismerek. Sajnos, hogy idáig jutnak a gondolatok.)

"Most mit csináljak?- kérdeztem zokogva. Finoman megérintette a vállam, s csendesen e emlékeztetett, hogy nem kell semmit sem csinálnom ma, legfeljebb levegőt venni. Azt mondta, hogy talán holnaptól meg kéne fontolnom, hogy nem kéne-e napról napra élnem az életem. Csak azt, amii ott van előttem."

Elgondolkodtató könyv, amit minden kamasz gyermeknek és fiatalnak a kezébe adnék! Elolvasásra, beszélgetésre. A film érdekel, kár, hogy nem értem.

El tudnám képzelni egy egyfelvonásos színdarabban, utána egy beszélgetéssel, a történet feldolgozásával.

A könyvet köszönöm a Kiadónak!

Tilos az Á Könyvek
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...