2015. február 21.

Gayle Forman: Csak egy év




"Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van - Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban - abban a lányban - valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli...
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek - meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak."


Ez a könyv nagyon régóta kívánságlistás volt nálam, mert az első rész a Csak egy nap, nagyon tetszett, imádtam. S mivel nem kaptam meg karácsonyra sem ezt a második részt, muszáj volt megvenni. S mivel egy kedves ismerős kölcsönkérte tőlem az első résszel együtt, s én ezt nem adtam, annyit megtettem, hogy gyorsan elolvastam, hogy adhassam. S végül rájöttem arra is, hogy nem is tetszett annyira, hogy ennyire remegnem kellett volna érte. 
Nem igazán nézek utána a tetszési indexeknek, nem tudom melyik rész mennyire tetszett az olvasóközönségnek, inkább elmondom két gondolatomat. Rövid leszek ismét.

1. Az első könyv hangulata, az első benyomásaim szebbek és jobbak voltak. Egy gyönyörű nap, egy "véletlen" találkozás, szerelem és romantika, s hiába volt benne a szomorúság, a búcsúzásmentes elválás, mégis jobban tetszett először. Így mást vártam. Ne kérdezzétek, hogy mit vagy éppen miben mást, de ez az érzés a végéig ott bujkált bennem. Sokszor untam Willem szenvedését. S itt következik a 2. pont, amiben ez a szenvedés szerepel. Bármit mondtok, én nem ezt vártam egy 21 éves fiatalembertől. Értem én, hogy érzékeny, szomorú, magányos, hogy nem találja a helyét, s haragudhatunk a mamájára, de végül még meg is szerethetjük... De ezzel még nem is lenne sok gondom. Útkeresés, utazás- mert megteheti, függetlenség- mert megteheti, rugalmasabb szülő- mert szabadabban éltek a szülei. De zavart benne a rengeteg véletlen: ha észrevették volna egymást; ha nem történik a baleset; ha lett volna repülőjegy; ha nem stoppol Mexikóban; ha, ha, ha.... rengeteg ha, és rengeteg olyan dolog, amit a véletlennek tudtak be. Willen keresi Lulut, Willen úgy érzi szerelmes Luluba. Egy nap után, amelyen maga sem tudta, hogy megszökik, vagy reggelit vásárol. Valamit érzett, valamit tennie kellett. Természetesen a végére kiderül minden. Kiderül, hogy Lulu milyen hatással volt a holland fiúra, hogy miért volt ilyen hatással rá.

Willem sokszor menekül. Ebben hasonlít rám. Én is inkább elmegyek. Ha bántanak, ha nem úgy viselkednek, ha úgy látom jónak. De mégis volt valami furcsa. 
Maradjunk annyiban, hogy nekem inkább egy útkeresés ez a könyv. Nem annyira Lulut keresi, inkább azt a szabadságot amit megtalált mellette, azt az érzést, amit érzett mellette. S amitől megijedve elmenekült.

"Lehet egyidejűleg szeretni és óvni valamit? Szeretni eredendően veszélyes. Mégis a szeretet jelenti a biztonságot. (....) .....az igazság és az ellentéte ugyanannak a pénznek a két oldala."

Nem szárnyaltam a könyv olvasása közben, de a végén megkönnyebbültem, hogy a véletlenek, amelyekben én nem hiszek úgy alakították a történetet, hogy a végén így vagy úgy, megkönnyebbüljek. A Csak egy éjszaka csak kiegészítette Willem és Lulu történetét. S hogy mennyire volt szomorú, menyire volt izgulós, vagy éppen mennyire csöpögött? Olvassátok!
Én ezt is ajánlom a lányomnak, mert a végére rájöttem, hogy ha más hangulatban olvastam volna, nem is lettem volna ennyire kekeckedő. Ez komolyabb, felnőttesebb, elgondolkodtatóbb. Más.

A borító nem illik a könyvhöz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...