2015. január 25.

Karin Alvtegen: Árnyak


Én ezt a könyvet nem szerettem. Nem mondom, hogy rossz, sőt, baromi jól meg van írva. Nem ezzel van a bajom. Még le sem tudom húzni, ezért nem is értékelem számszerűen. Mégis azt kell mondjam, hogy nem kedveltem, sokat szenvedtem vele, talán félre is tettem volna, ha 
1. nem szerettem volna kilábalni az olvasási válságomból;
2. nem próbálnám meg véghez vinni az idei várólista-csökkentést.

"..döntéseink határoznak meg minket."

Olvastam én már Alvtegen-től az Árulást, s az sem volt tökéletes élmény, de abban jobban megragadott a történet, még, ha nem is élveztem eléggé. Bármennyire is szeretem a szomorú, elgondolkodtató történeteket, itt nem fedeztem fel azt a vonalat, azt a szálat, amin el kellett merengenem, ami megállított, ami mély gondolatokat indított meg bennem. Kiborított mindenki alkoholproblémája, élete, az, hogy igazán (sokáig) semmit nem tettek, hogy jobb legyen.

"Ha kinyilvánítjuk szeretetünket, megfosztjuk hatalmától a rettegést."

Az Árnyak is skandináv krimiként van megjelölve, de azon kívül, hogy skandináv, jelen esetben svéd, ezen kívül a krimi kategóriát nem fedi le. Egy mélyebb lélektani dráma, amelynek az összes szereplője sérült, szenvedő alak. Megsebzettek és megsebzők. Egy ketrec, ahova bezártak egy családot és a családdal kapcsolatban lévőket, de ide kerültek be azok is, akik az ismerősök ismerősei, de ők is megsérültek.

"... a cselekedeteink olyanok mint a gyermekeink. Tovább élnek, tőlünk és akaratunktól független hatást fejtenek ki."

A fülszöveg szerint "Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít?"

Tény, hogy megtudtam, kicsoda volt Gerda Persson, azt is megtudtam, hogy Alex Ragnerfeldt Nobel-díjas regénye miről szólt, s megismertem ennek a szerencsétlen családnak minden félrenevelt, félrealakult családtagját. Megismertem Kristoffert, a kisfiúból felcseperedett színműírót, reméltem a legjobbakat, és hittem, hogy neki sikerülhet.

"Boldognak lenni, annyi mint elégedettnek lenni az élettel."

Ahogy idáig leírtam a sorokat, azért tényleg meg kell erősítenem azt a mondatomat, hogy baromi jól meg van írva, fel van göngyölítve ez a regény. Egész egyszerűen nekem valahol sok volt, valahol unatkoztam, valamit gyorsabban olvastam, hogy túljussak már rajta. De azt is elmondom, hogy két ember, két szereplő miatt tényleg szomorú lettem: Annika és Jesper. Az ő történetük még nekem is fájt.

"A fiatalok azt hiszik, az életnek célja van."


S most, a végén azt hiszem, hogy ez a legrövidebb bejegyzésem. Egyébként a történetbeli Nobel-díjas történet, az Árnyak sokkal jobban érdekelt volna. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...