2015. január 18.

Böjte Csaba: Az igazgyöngy a fájdalomból születik


Ez a kis könyv kb. azóta itt nézeget engem, mint Böjte Csaba másik "füveskönyve", A mindennapi kenyérnél fontosabb a remény. Mégsem vitt rá a lélek. Már a címe is a fájdalom szót tartalmazza, s karácsony ünnepe környékén, a boldog új év kezdetén nem nyúlt a kezem érte.
Az igazgyöngy a fájdalomból születik. 
Eszembe jut az általam mindig használt idézet, a "hadd fájjon hagyom", hogy örüljünk a fájdalomnak, legalább még érezzük a fájdalmat, legyen az testi vagy lelki.
De ismét elkanyarodtam, jó szokásom szerint. 

Ünnep, új év. S még bele sem lendültem ebbe az érzésbe, még sodródtam az év kezdéssel, amikor egy fájdalom ért el, egy tragikus halál a közelemben, egy váratlan tragédia, ami miatt én és munkahelyi ismerőseim nem tértünk magunkhoz. És akkor elkezdtem tengeni-lengeni, kezembe került Az igazgyöngy a fájdalomból születik.
Olvasgattam, beleolvastam, ízlelgettem, majd tovább olvastam. Nem merülök bele, hogy Böjte Csaba -általában- milyen igazakat ír, mond. Nem méltatom ismét, nem szükséges.

Már az első oldalon olvasható tartalomjegyzék mondatai is közvetítettek egy értéket számomra az összeolvasás során. 

"A nehézségek, mint malomkövek megőrölnek, de ne félj, életadó gabonává válsz!
Az érett kor zamata, illata, feladata

Leomló földi sátradból az égbe költözhetsz

Szem nem látta, fül nem hallotta
Színről-színre látunk

Megtisztulni a tökéletes szeretetre........
......"

Nem hiszem, hogy Böjte Csaba idézeteit, mondatait kellene kimásolnom ebbe a bejegyzésbe, inkább azt mesélem el, hogy az idézetek sorozata, a felépítsük adhat egyfajta megnyugvást. Egy rákészülést, egy megértést. Ahogy Kalikó Éva szerkesztő, beszélgetőtárs írta: "Azt tapasztaljuk: csak mások halnak meg. Reméljük, mi valahogy élve megússzuk. Temetjük a halált, a szenvedést, az öregséget. Mert félünk tőlük. Ezért inkább nem beszélünk róla. Nincs idő a fájdalomra, bekapkodjuk a pirulákat ahelyett, hogy megkeresnénk a baj gyökerét......."
A kötet segít, hogy foglalkozzunk ezekkel, felkészüljünk, átéljük az életünket a végállomásig. Ahol várnak ránk. A nagy találkozás áll előttünk a feltétel nélküli szeretettel. A kötet ezt az utat járja végig. Végigvezet minket az emberré válás rögös útján, a  betegségeken, a szenvedésen, az útra való felkészítésen, a segítségnyújtáson keresztül a megérkezésig.
"201. Léted egy bátor nekilendülés, újabb és újabb halálugrás, kibontakozó repülés a Végtelenbe! Ne félj! Testi halálod utolsó ugrásod lesz ezen a Földön, elszakadás a földi trapéztól, beteljesedés, bátor repülés Istened karjai közé."

Ezt a bejegyzést volt kolléganőmnek ajánlom, aki állami gondozottként cseperedett fel, majd 28 évig óvodapedagógusként terelgette és szeretgette a gyermekeket:

"A rohanó, kapkodó világban nyugodt helytállást szeretnék tanulni e hatalmas, fával borított sziklabérctől! Megtanulni a ragyogó napsütésben, a fagyos hóesésben béketűréssel hordani az életet, befogadni a cseppnyi gyermekeket és dolgozni, hogy a szorgos évek szálfa sudár ifjakat formáljanak belőlük, hinni, hogy megtelepedve majd gyökeret eresztenek a lassan szülőfölddé nemesülő létemben. (:::) Nincs miért kapkodnom, hisz egyetlen dolgom van, csendben befogadni és hordozni szelíden az életet, míg vissza nem adhatom testemet az anyaföldnek, lelkemet a Teremtőnek!"

Helikon Kiadó
2014

2 megjegyzés:

  1. Csodálatos könyv, a képanyaga is nagyon vonz és minden,amit Csaba atya ír. De az olvasásához egy csendes zug kell és lassan ízlelgetni, átgondolni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nincs mindig csendes zug körülöttem, de tény, hogy adott momentumok, hangulatok kellenek az olvasásához.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...