2015. december 31.

*már megint egy dec31*

December 31. Ez egy olyan nap, amikor én feszült vagyok.  Általában nem bírom, sok mindentől függ, hogy mennyire ilyen vagy olyan a hangulatom.
Ma valahogy semmilyen, L.nemsokára megy dolgozni, a gyerekek is szenvedősnek tűnnek, bár nekik a kütyük és a tévé elégnek bizonyul. Egyik kisebb még a bulihoz, a másikkal kiszúrtak, azaz csak én mondom ezt, de a legtöbbször igazam van.

Szóval valamivel fel kellene dobódnom, különben letargiába esem. ááááááábrrr.

Egyébként mindentől függetlenül klassz év volt, de ismételni nem fogom magam, ezt megírtam már korábban.

legyen boldog az új év, vagy boldogulj az évben, vagy ahogy gondolod.

Kívánom, hogy ha olykor szét is esünk darabokra, és repülünk a roncsokkal, vagy magunk is ronccsá válunk, hogy ne maradjunk soha válaszok nélkül, hanem menjünk előre, még akkor is, ha túl kemény az út, mert én is tudom milyen az. Menjünk, haladjunk, ne gondoljuk azt, nekünk semmink sincsen, ne gondoljunk arra, hogy mi lenne jó, hanem higgyük el, hogy szemben állunk a nappal. Vagy csak gyújtsuk fel a fényeket, hogy azokat a múltbeli képeket ne pixelesen lássuk. Mert lehetek én is, és lehetsz te is egy városlakó embergép, akit az üvegszilánkok sebeznek meg, de ekkor hunyd le a szemed és képzeld el, hogy egy békepresszóban üldögélsz, és képzeletbeli utadon illatos orgonák és gyönyörű pipacsok vesznek körül. Aztán ébredj fel és hidd el, hogy minden jó lehet. Önmagad összedrótozásával.

Tavaly is zenével zártam az évet, ma is...



Repülni roncsokat

Hé pilóta!
Hív a bázis.
Rossz a vétel,
gép irányít
minket át a
tágas égen.
Merre tartunk?
Keresgélem,
hogy a szívem
miért hagy ki.
Mikor fog majd
alábbhagyni
ez az érzés?
Mi szorítja?
A múlt nyomása?
A jövő súlya?

Mi szorítja?
Honnan tudnám.
Challengerben
a pilótám
rárobbant a
kondenzcsíkra.
Hol hibázott
a pilóta?
Vagy a hiba
idebent van?
Mit ronthattam
el magamban?
Kinek mondom,
hogy nincs bennem?
Itt van a ké -
szülékemben.

De
összedrótozom magam.
A száj szorít, a szív rohan.
Hátra senki sem marad:
repülni látok roncsokat.

Összedrótozom magam.
A száj szorít, a szív rohan (.....).
Hátra senki sem marad:
repülni látok roncsokat.

2015. december 30.

Könyves 2015

Ez lenne a hatodik év, hogy egyfajta könyves listát készítek a legjobbakról, a sorozatokról.... 
Itt a tavalyi, nézze meg, ha valakit érdekel, onnan meg látja a régebbieket. 

Igen ám, csak annyi a bökkenő, hogy az előző évekhez képest, 2015-ben alig olvastam. Nem éri el a számuk az 50-et, ami rémisztő nekem. Konkrétan 46 elolvasott könyvre emlékszem innen vagy fejből felidézve, ami regény, vagy éppen mesekönyv és elolvastam az elejétől a végéig. Ó.........

Vad Fruttik koncert kétszer: másképpen, mással, máshonnan, másként

"..az emlékezet is így dolgozik, valóban, mindig később derül ki, mi és hogyan számított előzménynek, oknak, később és későn megérthető magyarázatnak." (Bunkerrajzoló)

Vasárnap és kedd az első és a  harmadik, december 27 és 29, lemezbemutató koncertek. Majdnem egyforma, mégis más.
Az úgy indult, hogy lesz két koncert, 27-én és 28-án. Mi jól megbeszéltük Szilvivel, hogy elmegyünk a másodikra, 28-án. Végül úgy alakult, hogy az elsőn voltunk, és jó volt. Új zenék ott voltak, régi alapok ott voltak, saját nagy kedvencek nem igazán, ezt nagyon hiányoltam, de érthető, hiszen sok jó zenéjük van, nem férhet bele minden. Azért a nagyon "fontosakat" hallhattam, ha pedig nem arra itthon volt a füles. A 3 utolsó szám feltette nekem az i-re a pontot. Középen álltunk, konszolidált társaságban, én onnan semmi kirívót nem láttam és tapasztaltam. Eltelt jó volt, hazaindultunk, hazaértem és folytattam a rajongást. 
A koncert hatása, utóhatása alapján hiányérzetem volt, amit nem élveztem, rossz érzés kerített hatalmába, de végre kedvem lett elolvasni hirtelen és -majdnem- egyben a Bunkerrajzolót. S miközben olvastam elkeserített az oktatas.hu, és olvastam tovább, és még egyszer koncertre akartam menni, mert a rosszkedvben ott akartam énekelni, csukott szemmel táncolni, és kiadni a rosszkedvet. Elkezdtem fűzni L-t, ami nem jó ötlet, mert általában ez nem válik be, sőt!, de mondtam neki, hogy mi lenne ha szereznék még két jegyet, és elmennénk együtt Vad Fruttikra? És hát nem örült neki, és én csak mondtam, mondtam. Tudom, hogy nem zavarta volna, ha elmentem volna egyedül, azt sem, ha Szilvit megkörnyékezem, vagy akárkit... de én vele szerettem volna, nem akartam a családot itt hagyni, mert nekem VF-et kell hallgatnom. Mondtam neki, hogy 5%, hogy lesz jegy, hiszen vendégeim jönnek, nem fogok a gép előtt ülni.
Nos, végül délután fél 4 felé lett jegy, a vendégség után, s mivel sem igent, sem nemet nem mondott, így utolsó pénzeimet átutaltam és nyomtattam....

2015. december 28.

Tudom milyen a Tudom milyen?- Nem...



Néhány napja Szee írt az új Vad Fruttik albumról, s mielőtt lezárom az évemet könyv-ügyileg is, gyorsan összefoglalom én is.  S azért éppen most, mert tegnap eljutottunk az első napi lemezbemutató koncertre, ami nekem szükséges volt az albumhoz. A karácsonyi angyalhangokat és csengettyűs zenéket egyetlen egyszer szakította meg a karácsonyi Animal Cannibals szám, de egyébként én a mesevilágban éltem a filmek és a zenék segítségével, tegnap barátnőzés, így egy hét után a hangolódás a kocsiban volt a dugóban ülve, araszolgatva az Akvárium felé.

A koncertről annyit, hogy valamiért más volt, mint az eddigiek. Még nem tudom, hogy az új album zenéi miatt, vagy a fedett tér miatt, vagy sokan vettek jegyet előre, arra gondolván, hogy megunták a a karácsonyt, és Gyorsan kifelé!-kiáltással megelőlegeztek maguknak egy VF koncertjegyet... Passz. Olyan konszolidáltnak tűnt, vagy csak jobb helyen álltunk? Tényleg nem tudom.

A Tudom milyen előzménye, hogy én még mindig azt mondom, hogy a Darabokban albumot jobban szeretem- még. Még mindig, a koncert után is. Jobban szeretem annak a magamba fordulását, és akkor is, ha egyébként a Hold az egyik kedvencem nyár óta, ami pedig új albumos szám, bár régi.
Én nem tudom olyan jól megfogalmazni, mit Szilvi, de nem is ez a lényeg. Próbáltam a sorrendben összefüggéseket, átmeneteket keresni,egyelőre nem találtam, maradok annyiban, hogy leszögezem, nekem a szöveg nagyon fontos, ehhez társul hozzá a zene és a hangulat. Ha együtt betalál elsőre, annak nagyon örülök, ha nem, akkor még jöhet később. De minden albumon van vagy éppen vannak olyan zenék, amiket annyira nem kedvelek.

Volt a négy más megismert zene: a Hold a Mi lenne jó, a Részeg király, az Utolsó adás. Ezek közül a sorrendem: 1,2,4,3. A Részeg király elmegy, kedvelem, de nem több ennél. Az újabbakhoz is szükségem volt a koncertre.

Abszolút favorit, kedvenc, *szívecske* és *megalájk*: REPÜLNI RONCSOKAT, szövegileg, zeneileg, kiélhetem a régebben is kedvelt magamba fordulást, ha arra lesz szükségem.
Aztán nagyon bírom még a címadó Tudom milyen-t.
Nekem a Gyújtsd fel! is nagyon tetszik, bár az Isten nem szeret-tel nem vagyok kibékülve, mert szerintem igen, de ez a dolog Marcira és a Fruttikra tartozik. Nekem bejön, azt a sort pedig kihagyom...ugyanúgy, mint mást másik számban. :)
A Túl kemény egész jó, szívesen hallgatom.
Ami tőlem távolabb áll, az a Majom majom, és a Gabi. Ez utóbbi nekem nem fér bele, még úgy sem, hogy Marci elmesélte, ki is ez a Gabi, és miért ilyen ez a szám, a Majom majom pedig...hát nem is tudom, hogy hova tegyem. Valahogy olyan nekem ő, mint egy angol zene, amit nem értek, de hallgatni jó. Most nekem jobb lenne angolul ez, mert passzolom így magyarul. Egyelőre távoli.

A tegnapi koncert hangosításával voltak problémáim, dehát számítottam rá, hogy nem fog klappolni minden. Hiányzott néhány -számomra- alap zene, biztosan a mai vagy a holnapi koncerten lesznek ezek.. A Sárga Zsigulit, a Diszkóst, stb,kihagytam volna, mert biztos nem vagyok jó "fruttista", de ezeknél szó szerint unatkoztam, hiába a koncert hangulata.. A vége viszont überfantasztikus volt, mert három kedvencem zárta, így minden jó, ha a vége jó..A kocsiban pedig, szokás szerint hallgattam a kimaradt kedvenceket.

Már csak egy kérdésem maradt:vajon a koncertekkel közelebb kerül majd hozzám ez a kicsit más lemez? Mivel ma és holnap nem tudok menni, és a jegyek is elfogytak, azt néztem, hogy február 20.Székesfehérvár.............. Gondolkodom rajta. Mert azért nagy a szerelem!


2015. december 24.

Boldog karácsonyt kívánok!



Tegnap előkarácsonyoztunk Gabival és Timivel, s közben felelevenítettük, hogy gyerekkorunkban, december 23-án mi már a karácsonyi műsorunk főpróbáját tartottuk. Verssel, énekekkel, muzsikával: furulyával olykor citerával. Egész kamaszkoromig teljesen egyértelmű volt, hogy szerepelünk a karácsonyfa előtt állva, a szüleink és nagyszüleink előtt. Sőt, akkoriban még átmentünk a szomszédba is boldog karácsonyt köszönteni és szerintem ott is elhangzott ez+az. 

Hiányoznak az akkori szokások, mostanában ezek nincsenek meg az én rokonságomban. Valamit elrontottam. Amit idén elkezdtem helyrehozni, talán sikerül majd folytatni.

Rohanás az élet, sokan nem tudnak leállni. Én inkább nem tudok felállni. Olyan jókat üldögélek, nézelődök, hogy jó néhány klassz programról lemaradok, mert nem tudok elindulni a városba.

Ne rohanjatok, ne veszekedjetek, csendben készülődjetek! Ha valaki azért szól, mert nincs kész időben a vacsora, az ebéd, nem áll a fa, nem vagy felöltözve ünnepi ruhába, s még sorolhatnám.......... akkor valami nem jó. Rajtatok múlik, hogy az esetleges türelmetlenségek közepette, türelmesnek maradjatok. Mint én, akire vár még néhány étel, süti ebédig, de nyugodtan üldögélek.

Tudjátok, ha egy évben nem csak egy nap tartotok karácsonyt, akkor minden rendben lesz és van.

Áldott ünnepeket kívánok nektek, boldog karácsonyt!

S, ha könyvet kellene ajánlanom a mai napra, akkor egyértelműen és visszavonhatatlanul: 
Sven Nordquist: Pettson karácsonya című művét ajánlanám.


2015. december 22.

Max Lucado - Tama Fortner: Kegyelem itt és most


Több első gondolat  is eszembe jutott, de egyik sem az igazi.
- Erről a könyvről nem lehet tartalmat írni.
- Ezt a könyvet még gyorsan ajánlom, karácsonyra, az új évre, a szülőknek, a növekedő gyermekeiknek, közös vagy egyéni olvasásra.

Ha arra gondolok, hogy lányomnak és nekem van egy "kedvenc" lelkészünk, akkor mindig az jut eszembe, hogy érthető. Szeretjük a mondatait, a történeteit, hogy ezek által hozza hozzánk közelebb Isten igéit.
Aztán az is eszembe jutott, hogy vajon hány, önmagát hívőnek valló ember nem is olvassa a Bibliát? Vajon hányan értik? Vagy félreértik. Lehetséges, hogy én is olykor-olykor. A gyerekek kis korukban elkezdik megtanulni az imákat, nézegetik a gyermekbibliát, ismerkednek a történetekkel, konfirmálnak, e közben, ennek folyamatában hitük mélyebbé válik (válhat), hitükről számot adnak, megtanulják a vallásukhoz tartozó fontos hitvallásukat... Közben ismerkednek a Bibliával. S utána? Vajon hány gyermek, kamasz veszi kezébe önmagától? Hány gyermek, kamasz érzi Isten szeretetét, segítségét, hány gyermek ismeri meg és értelmezi jól a szöveget?

2015. december 14.

Vicki Howie: Csendes éj


Hetek óta karácsonyi hangolódás zajlik a lelkemben, ami szorosan összefügg a filmekkel és néhány könyvvel. Mostanában nagyon keveset olvasok, inkább kötögetek és zenét hallgatok a filmeken kívül, de a kevés olvasásba egyértelműen a karácsonyi mesekönyvek kerülnek bele. A kedvenceken kívül most egy új mesekönyvvel találkoztam, amelyről írok néhány gondolatot, hátha valamelyikőtök kedvet kap a gyermeke számára, hogy a karácsonyi angyalok vagy éppen a Jézuska ajándéka által kerüljön a karácsonyfa alá...

2015. december 12.

Az elmúlt évem, Éviránytű 2015


Niki osztotta meg a cikket, elmentettem, mert úgy láttam hirtelenjében, hogy jó lesz kicsit átgondolni az évemet. Rengeteg minden történt, és úgy érzem, hogy Isten megint egyengette utamat, terelgetett előre.
Nem nagyon szoktam számot vetni, eleve nagyon rossz a memóriám. A nagyon emlékezetes, érzelmileg megterhelő (pozitív vagy negatív irányban egyaránt) eseményekre emlékszem csak. Épp a minap mondtam Lacusnak, hogy az egykori,  karácsonyra tőle kapott zongorám ajándékozási momentumait soha nem fogom elfelejteni, s ezzel mostanában csak egy dolog lehetne egyenértékű: ha végre kapnék egy vizslát tőle. Mivel, annyira ellenzi, és olyan nagy vitatéma nálunk.

A 2015-től tartottam, mert nem kedvelem a páratlan számokat. Új kiscsoport, portfoliózás, új csoportszoba több gyerekkel. Iskolaválasztás nem, de tagozatválasztás a Naggyal, a Kicsinél elég, ha csak a tanulásra gondolok. Bár nála, azért voltak nagy kátyúk ebben, a  mostani tanévben is.

A lényeg, hogy találtam ezt az iránytűt, és gondolkozni szerettem volna.Én, hogy látom, én mire emlékszem.

Erről szólt az évem: 
magamról, a családról, a változásról. A változásról, ami csak úgy araszolgat be az életembe a könyvek terén, hogy kevesebbet olvastam idén. Sokkal kevesebbet. Hogy alig futok, ami egy csípőízületi gyulladás miatt történt, és aztán sem volt kedvem újrakezdeni elölről a szenvedést. Hogy kötögetek, hogy szerintem kevesebbet szólok bele a dolgokba, hogy türelmesebb vagyok, hogy jófej anya vagyok. Azaz nem, vagy nem mindig. De ez az én iránytűm, így a gyerekeket nem kérdezem. De érzem a változást, hogy fájok itt és ott. S szemüveges is lettem.

Hat mondat:
Szerintem még jobban szeretem a családomat, ha ez fokozható.
Barcelonában voltam, váratlanul, hirtelen, önzetlenül, csodálatos volt.
Barátok, barátságok mélyebb megismerése, feltérképezése, aminek következtében gondolkodtam sokat, s aminek sokat köszönhetek.
A régen várt ablakcsere, s az ez okozta változtatások a lakásban.
Henivel továbbra is együtt az oviban, az itteni élet változásai kapcsolatokban, munkában.

Hat kérdés:
Február.... Miért tartom igazságtalannak? (Barátos)
Április.... Hogyan lehetek ennyire boldog? (Családos)
Június..... Miért éppen engem? (Barcelonàs)
Július........Hogyan tudnék segíteni? (Hannás-baràtos)
Szeptember..... Hogyan lehet ezt a hatalmas fokú önzetlenséget megtanulni? (Baràtos)
December........Ugye  2016-ban is megoldható akadályok gördülnek majd elém?

A legszebb pillanatok:
40, 
június 6 a reptéren, s utána az egész barcelonai csodák, 
most ülni az átalakult nappali-konyhában,
pillanatok, amikor érzem Lacus hatalmas, felém irányuló szeretetét,
a Vad Fruttik koncertek,
tegnap néztem Hanna keringőzését, és könnyezve rájöttem, hogy 4 év múlva zokogni fogok a szalagavatóján.

3 legnagyobb sikerem:
nem érzem magam sikeresnek. Örülök, ha itthon-együtt jól érzi magát mindenki. Örülök, ha szeretnek az ovis gyerekek.

3 legnagyobb kihívásom:
mi az, hogy legnagyobb? Nagy feladat volt a portfólióírás, de akkora kihívásnak nem éreztem, inkább sok időm ment rá, és ezért nem szerettem írni. Folyamatos kihívás a fiam... Kihívás, hogy olyan ismerősöknek mutassam meg, hogy milyen vagyok, akik felszínesen ítélkeznek. Talán egy embernél sikerült de ez erős talán.

Megbocsátás
huhh

Elengedés
-

Három szóban 2015:
változás, szeretet, újdonság

Az elmúlt évem könyve:


Búcsú 2015-től: 
dehogy búcsúzom, van még 19 nap. :)
Egyébként pedig rengeteg energiám van, élvezem az adventet, a csodát várom, és tudom, hogy megérkezik. Sőt. már része is az életemnek.

2015. december 10.

Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted


Szerinted milyen az első szerelem? Szerinted milyen érzés egy apró kisfiúnak amikor egy kislány ráakaszkodik? Szerinted milyen, amikor nem szeretnél senkit megbántani, inkább becsapod őt nap, mint nap, hétről-hétre? Szerinted sem gyáva? Szerinted is gyáva? Szerinted is fura a lány, ha foggal-körömmel a kedvenc fáját védi? Szerinted is bele lehet szeretni egy pillantásba, egy tekintetbe?

és

Szerinted is csodálatos az első szerelem, amikor belehabarodsz egy kék szempárba? Szerinted se érthető, ha valaki elutasító veled, pedig semmit nem tettél? Szerinted is nagyon fájó, ha hosszú ideje becsapnak, s kiderül? Szerinted is ki kell állnunk magunkért, a tetteinkért, a véleményünkért, a kedvenceinkért? Szerinted is ki lehet szeretni a kék szempárból?

Szerintem.......

2015. november 30.

Kolibris és Libris kutyás meseélmények: Vidám kutyás rajziskola és Ringató-mesék- A gazdi zenész

Két különböző könyvet mutatok nektek, meseszerető, kutyaimádó barátaim!
Ezek a könyvek itt lapulnak egy ideje a lakásban, csak a felújítások miatt, sajnos most kerültek elő....

2015. november 24.

Jandy Nelson: Neked adom a Napot

"Egy különleges ikerpár felejthetetlen története. 



A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár tagjai, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy pörgeti ki az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…

Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kellene találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására." (fülszöveg)




"...többnyire álruhában érzem magam.
- Én is......Vagy talán olyasvalakinek, aki rengeteg emberből tevődik össze. Talán egyre csak fölhalmozzuk ezeket az új meg új énjeinket.
Magunkkal cipeljük őket, ahogy jó és rossz döntéseket hozunk, elcseszünk ezt-azt, földerülünk, kiborulunk, összezuhanunk, szerelembe zuhanunk, az orrunkat lógatjuk, lógunk a szeren, meglógunk a világ elől, magasba törünk vagy törünk-zúzunk."

NoahésJude, JudeésNoah, NoahésJude, JudeésNoah....

2015. november 20.

2015-11-20: a jelen


Élmény: 
Úgy történt, hogy L. kicsit váratlanul megszervezte az ablakcserénket, így alig több mint egy hónap alatt meg is lettek az új nyílászáróink.

Vágy: 
ha nem lennék beteg, nagyon örülnék már. De ahhoz nem kellene dolgoznom, korán kelnem, hanem  2-3 napig pihennem. Azt hiszem ennyi elég is lenne.

Álom: 
a vizsla idén is csak álom marad. Szomorúságosság.

Én: 
nem megy az olvasás. Talán a betegség, talán, hogy most kötni van kedvem, a tény: nem kötnek le a könyvek. Vagy a betűk. De lehet, hogy csak az a baj, hogy 
...........................................
................................
....................
.............

kiderült, hogy szemüveg kell. Egyik szemem mínuszos, másik pluszos, és ez miatt lehet, hogy ideges és feszült vagyok az olvasás, sőt sok minden közben. 
Majd meglátjuk, de egyelőre elképzelni is furcsa...


2015. november 12.

Timo Parvela -Virpi Talvitie: Miú és Vau esti meséi



Mit lehet negyedszer is írni az egyik kedvenc mesebeli kutyámról? Hogyan is lehetne ódákat zengenem, hogy milyen jó fej? Hogyan kellene elmondanom, hogy jófej, de sokan "lúzernek" gondolhatjátok, hogy ennyi mindent megcsinál a macskának?

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, először Miúról szerettem volna írni. Ilyeneket:
*tökéletes... :)

2015. november 10.

Brynjulf Jung Tjonn: A világ legszebb mosolya

Hogyan lehetünk egyszerre őrülten boldogok és őrülten szomorúak? Erről szól a könyv Henrik szemén keresztül.
Most azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon Norvégiában hány évesek a tizedik osztályosok? Néha úgy tűnt, hogy Henrik egy kisfiú, aki éjjelente sírdogál az ágyában és siratja Simont a nagybátyját, aki apja helyett apja volt, néha pedig egy igazi kamasznak tűnt, aki már felnőttként viseli a harcot, aki túlél mindent. Aki túléli, hogy elveszíti Simont. Túléli, hogy a szeme előtt sorvad el. S miközben sorvad, s szomorkodunk, úgy örülünk mi is a múlt boldog perceinek, napjainak.

Brynjulf Jung Tjonn kisregénye a kezembe ragadt. 
Elgondolkoztatott.
Megmosolyogtatott.
Megríkatott.
Örömöt okozott.
A gödörbe lökött.

Így lehet egyszerre szomorúnak és egyszerre vidámnak lenni. 
Szomorúnak mert közeleg a vég.
Vidámnak is, mert csupa jó dologra és eseményre lehet emlékezni.
Szomorúnak és vidámnak lenni egyszerre.
Egyik szerettünk távozik, vele az ő vidámsága, a mosolya, de a kamaszkori szerelem beköszönte ellensúlyozza ezt a világ legszebb mosolyával...

2015. november 1.

2015.11.01.

november 1-jén még soha nem éreztem magam így -temetőben, itthon-, mint ma. 
rosszul. nagyon rosszul.

és még nincs vége a napnak.

2015. október 30.

Egyszeri poszt azokról az örömökről, amiket nézhetek máshonnan is. :D :) Bozs- neked (is)!

Na, hogy is fogalmazzam ezt....? Ez egy ígéret, rész-ígéret, fél-ígéret Bozsnak. 

.......mert szúrós vagyok, de nekem már többször sikerült sünit simogatnom, szóval egyáltalán nem is szúr-ok. :D


Még mindig kíváncsisággal töltenek el azok a posztok, amikkel mások örvendeztetnek meg engem. 
Örülünk, teázunk, vásárolunk stb. 

Én örülhetnék ma a kék gatyámnak, de helyette mosolyogva sajnálkozom, hogy pirosban nem volt a méretemben. :)

Aztán örülhetnék a sárga új blúzomnak, amit csak és csakis azért vettem, mert van egy vadító citromsárga harisnyanadrágom- de mosolyogva sajnálkozom azon, hogy Hanna azt mondta, nehogy együtt fel merjem venni, merthogy különbözőek. :)

Annak is örülhetnék, hogy a portfólióm 65%-os, de szörnyülködve mosolygok, mert még nem 100. :D

Voltak itt Bozsék- nekik is örülök mindig, de szomorú vagyok- persze mosolyogva, mert nekik már két kutyájuk van, sőt beterveztem egy meglepit feléjük George-dzsal, hogy legyen kicsit három is..., de a lelkifuri nem enged elmenni- szomorúság. :) - De örültem nekik! :)) (...)

2015. október 28.

Olvassátok az útmutatókat! :)

Nem a Drei-Wetter-Taft, de: reggel, fél nyolc, csend- Timi mellettem-éppen jó erről írni.


Színezd újra-magad!
forrás: pinterest

Csak azért is leírom, hogy mennyire kiakasztanak a "portfóliós-csoportok"! (..)

2015. október 13.

Anna Gavalda: Billie



Az évek múlásával jobban kedvelem Gavalda írásait.
Az évek múlásával jobban ír Gavalda- legalábbis nekem. 

Azt hiszem nem is tudok erről a könyvről írni. Megjelent-berohantam-megvettem-elolvastam. Alig bírtam ma reggel a munkát elkezdeni, mert 5 oldal volt hátra, és a buszon beszippantottak az oldalak. 
Ilyenkor másolom be a fülszöveget:

Anna Gavalda a rejtőzködőknek ajánlja ezt a regényét. A láthatatlanság harcosainak, akik a társadalom peremére kerültek, és reggeltől estig levegő után kapkodnak, ha nagy küzdelmek árán mégis meg szeretnék valósítani önmagukat. Egyik főhősét Francknak hívják mert a fiú anyja imádta Franck Alamo énekest. A másikat Billie-nek mert a lány anyja rajongott Michael Jacksonért és a Billie Jeanért. Vagyis két külön világból érkező fiatal találkozik, akik mégis megértik egymás szenvedéseit: Franck a homoszexualitása miatt kerül kényelmetlen helyzetekbe, Billie a katasztrofális gyerekkora emlékeitől próbál megszabadulni. Anna Gavalda a rá jellemző lélektani érzékenységgel mutatja meg humorral és olvasmányosan, hogy hogyan lehet a folytonos kudarcok ellenére továbblépni, sőt napról napra megküzdve önmagunkkal és a lehúzó közeggel akár még kiteljesedni is. Lélekmelengető módon mutatja be, hogy milyen sokat tud segíteni az együttérzés.

(Milyen jót mosolyogtam az első mondaton! -ma és most az aktuális állapotomban és érzéseimben.)


A történet...

David Benioff: Tolvajok tele

Itt és most, csak és kizárólag David Benioff Téli mese című írásáról kellene írnom, ahogy terveztem néhány napja, amikor befejeztem a könyvet. Előtte és közben megtanultam két alapdolgot a horgolással kapcsolatban, sőt készült is magamnak valami.


Aztán befejeztem és nem volt időm írni, ez pedig azt jelenti, hogy az alap, emocionális vélemény fele huss!-elröppent. Kb. egy kisebb részre emlékszem, amit Bozsnak és Szilvinek elmondtam a viharos Siófokon:

Szép írás, jó könyv. Lendületes, nem unatkoztam az olvasás közben. Még az is érdekelt, hogyan szerzik meg a tojást? Mert feltételeztem, hogy megszerzi Lev és Kolja. Egyébként pedig szerintem egy mese. Egy szép mese, érdekes véggel. Amin csak mosolyogni tudtam, akármi is az. Abszurd.
Az egész abszurd. megtörténhetett ilyen? Megtörténhetett volna ilyen? Jó, jó, értem én, hogy megtörtént az író nagypapájával. Most ez komoly? ok, akkor ne mese legyen, hanem mesés.

Lev és Kolja, akik a fogdában összetalálkozva szimpatikusnak találtatnak egy orosz ezredes szemében, s aki azzal a feladattal bízza meg őket, hogy egy tucat tojást szerezzenek a lányának közelgő esküvőére, hogy legyen tortája is. Mindenhol éhínség, de tudjuk, hogy a katonák a "fejesek" soha nem éheznek. Nekik mindenféle testi és lelki szükségleteik ki lettek elégítve. :(

Így Kolja és Lev elindul. A nagy hidegben, télen egyszerű körülmények között, egyszerű mondatokkal megfogalmazva jutnak el egy házba, majd egy másikba, s közben megismerkednek nőkkel és férfiakkal. Lev, a 17 éves szűz fiú, Kolja pedig egy ígéretes író, egy dezertőr, aki szereti a lányokat és szeretne végre vécézni. Na igen, nem a történet részletesen ecsetelt borzalmai adják a fő vonalat, hanem Kolja karaktere és szövegelése adja a könyv humorát, s az ő személye viszi előre a történetet a végkifejletig, a tetőpontig, majd az utolsó pontig. Mindenképpen ajánlom elolvasásra, a háború borzalmai ellenére mosolygós könyv, nevethetünk és sírhatunk, s elgondolkodhatunk, hogy elhisszük-e bizonyos részeit? Mert én nem annyira...


S végül így is hagyom ezt a bejegyzést, s majd nemsokára írok Billie-ről, akit viszont nagyon megszerettem: a könyvet és a lányt egyaránt!

2015. október 12.

Az én top10-em, sorrend nélkül



Viszem tovább az ál-témázós bejegyzést, amit Bill vetett fel az olvasás éjszakája kapcsán.
Kommentár nélkül a sorrend nélküli TOP-10-em, szerintem ezeket ne hagyjátok ki az életetekből:

Cormac McCarthy: Az út
Farkas Péter: Nyolc perc
George Orwell: Állatfarm
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Alessandro Baricco: Selyem (alternatív választás: Mr.Gwyn)
J.K.Rowling: Harry Potter és a ...
Jodi Picoult: A nővérem húga
Polcz Alaine: Asszony a fronton

+1: 

A többieké:


jaaaa, tovább kellene adni? Szee...


JUNK READS - avagy belső kényszer a rosszra. Témázunk.

15-10-11- késő. Este. Késő este. Nem 100%-on, hétvégi lányos kikapcs. után észbe kapva.

A menekülő fiú innen iszkol...


JUNK READS - avagy belső kényszer a rosszra

Van belső kényszerem erre: a "rossz" könyvek, történetek elolvasására? Ide most levezethetném, hogy nem tudom mi a rossz fogalma. Nem vagyok kompetens ebben. Vagy nem érzem magam kompetensnek.

El tudom dönteni, hogy nem tetszik nekem a stílus. El tudom dönteni, hogy nem tetszik a szövege. A szerkezete. A története. El tudom dönteni, hogy valamiért nem jön be nekem.

Nos, ha az olvasó közönség nagy többségének nem jön be valamelyik "összetevő", akkor lehet, hogy tényleg rossz.

Mióta a kékoldal*t menesztettem az életemből, még csak azt sem tudom, hogy sokak szerint mi a rossz, így ismét felteszem a kérdést:

JUNK READS - avagy belső kényszer a rosszra- van belső kényszerem a rossz könyvek, történetek elolvasására?- NINCS. 

Megszámlálhatatlan számú könyvet csuktam be néhány oldal-50-200 oldal elolvasása után, és ha nem élveztem valami okból kifolyólag, akkor nem éreztem késztetést a befejezésre, hogy vajon mi lehet még benne?

Javíthatatlan vagyok. S tudom, hogy a többiek (akiket holnap majd linkelek, mert most inkább alszom) fel fognak sorakoztatni könyvcímeket, hogy mi lett rosszból jó, vagy mit dobtak volna a sarokba stb. olvassátok őket, mert biztosan tök jókat írtak és izgalommal várják a többiek posztját.

Na jó, mégis itt vannak a lányok: Zenka, Titti, Nima, Pupilla, Timi

2015. október 6.

- aktuális kedvenc -

Gyerünk, gyerünk! - mondom magamnak
nehogy lemaradj, lemaradj valamiről
akármiről.
Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.

A jövő nem létezik - ne is keresd.
Igazából nincs is ami eljön, igazából nincs is hova mennünk.
Sehol se voltunk igazán otthon,
amit kerestünk a kezünkben tartjuk - e ?
Nem tudom.

Háztetőkön zongorázz végig, a város óriás kollázst épít.
Megállsz, és asszociálsz,
míg a gyorséttermek lustasága néhány percre önmagába zár.
Öblít a gépi kóla :
ez a nyugalom illúziója.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk e valahova?

Index villan, kihűlt csikkek,
járdán hasaló használt buszjegyek.
Én gyalog megyek.
Zakót húzok a haragomra :
Ne kiabálj!
csak suttogva szólj.

Hiába hívsz egy számot megint,
külföldre húztak a barátaink - erős.
Az erő legyőz.

Csendben ülni, tárgynak lenni,
az őszi esőben elmosódni végül,
lenyomat nélkül.

Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk e valahova?

Én számolom a lépteimet
Maradni kéne, itt kéne maradni, szaladni kéne, el kéne szaladni
maradniszaladnimaradniszaladnimaradnisza­ladnimaradniszaladni

2015. október 4.

Buli volt a várban: kolbászszag és ÉN álltam szemben a sugarakkal

Milyen jó, hogy évekkel ezelőtt, a blog indításakor, nem olvasással kapcsolatos blogcímet találtam ki! Mert mostanában nem is olvasok sokat, mégis folyamatosan írogatok.

Laura kérdezte a minap, hogy "darabokban vagy egyben" megyek-e a szezonzáró Vad Fruttik koncertemre? Akkor azt válaszoltam neki, hogy nagyon egyben. Jól érzem magam. A temérdek, körülöttem lévő munkahelyi dolgot próbálom lepattintani a szabad időmben, a gyereket gatyába kell rázni, de úgy érzem, hogy virágzom. Csak el ne kiabáljam! Nyakamon a határidők, az ellenőrzések.

Marci háttal a sugaraknak.

Ahogy a mai túrám közben Szilvi posztját olvastam, ő az "élet császára" érzés miatt, én pedig a "nagyon egyben vagyok" érzés miatt érezhettem magam fergetegesen a tegnapi koncerten. Na persze a tili-tolakodós helyszerzést nem bírom, meg a langaléta méreteket is nehezebben viselem, de tegnap még ez is kevéssé zavart. Ahogy megfogalmaztam, kb. a 8.sorban álltunk, üres pálinkáspohárral a kezemben, még a hosszadalmas hangolás sem billentett ki.

Az első apró morgolódásom nem sokkal később röhögésbe torkollott: az elénk befurakodó két Abbalány (azaz hölgy) egyike, nevezetesen aki előttem volt, videózgatott a telefonjával, így még azt a keveset sem láttam. Ez volt a morgás kezdeti stádiuma. Aztán rájöttem, hogy hiába a sok fotó, és Marci-rajongás, nem is ismerik az együttest. A számokat nem ismerték, de olyan cukin, diszkó stílusban nyomták egy darabig a táncit, hogy Kylie Minogue megirigyelhette volna! Itt megbocsátottam nekik, aztán el is mentek. :)

Szuper hangulat, én nagyon jól éreztem magam, nem tudta elrontani semmi és senki a kedvemet, de a mélypont-röhögőgörcs az volt, amikor az utolsó előtti (már ráadás) számnál odaverekedte magát az a lány, aki miatt (is), a kompkoncerten hátrébb menekültünk. Ezerrel dobálta alacsony, kissé tömör testét, én pedig nem tudtam levenni róla a szememet.

:)

Jó volt, klassz volt. Szilvinek a Béke presszó, nekem az Üzenet hiányzott, bepótoltam a kocsiban. 

2015. szeptember 29.

Élmény #mennyiazannyi

Mai napi rádöbbenéseim:

1. Érdekesen pillantok magam elé, ha valaki ezerrel -publikusan örül, hogy felnőttként színezőkönyvhöz jut. Ha szólt volna nekem, akkor nyomtattam volna neki lapokat. :) Komolyan: ennyire jó-fergeteges, hogy a kiadók kiadtak ilyen könyveket?

2. Hiába szomorodtam el, hogy az oviban hagytam a könyvemet, s hiába voltam kicsit szomorú, hogy nem tudtam folytatni semmilyen formábban, szuperül eltelt a nap hátramaradt része.

3. Nem tudok lemondani az édességről, a szénhidrátról, még akkor sem, ha hosszú ideig sikerült. Egyszerűen nap mint nap sütire, tortár stb. vágyom, és nem megszokott módon meg is sütöm. (De tegnap újra kezdtem a futást, szánalmas eredménnyel..)

3. Várom a karácsonyt. Pedig ilyenkor még sosem. Hideg van, sötét van, állandóan sütök, mint az ünnepek előtt, szeretem, mert mi pihenünk és nem megyünk sehova, s nem utolsó sorban szabadsááááááág!

No, de addig ezer teendő és munka, így hívtam egy angyalt, aki visszahozott a Földre. :)

Boldog napokat! Legyen olyan, amilyet!

*pusziölelés*

P.S.:majd ide töltök fel egy mai ad hoc képünket: süti-pezsgő. :)


2015. szeptember 26.

Vágy-álom-élmény egy témában

Volt egy vágyam a napokban: egy év hajszín-szünet után valami klassz. Nem melír, hanem valami fehéres szőke.
Mivel a hajszerkezetem soha (!) nem azt produkálja, mint amire számítok, s én ezt már meg is szoktam, sőt, általában az átlagos hajfestés kétszeres ideje sem elég, így csak álmodtam arról a képen látott fehéres szőkéről, ami már majdnem szürkéskék. :)
Az eredmény totál más lett- majd' 60perc alatt.:) 
Apu szerint mit tettem magammal?! :D
Anyu szerint jó, de ő utálta a szürke-egér eredeti hajszínemet, ő általában a rövid hajamat nem bírja.
A Fiúnak nem tetszik: biztos az egyszerűséget kedveli. 
A Lány csodálkozik a 40 éves hajamon, ő az egyszerűséget kedveli, ilyen hajjal nem kellene ennyi idősen rohangálnom, bár ezt nem mondta ki, de látom rajta. :) (spekuláció!)
 L-nak tetszik, mert ő egyszerű, én pedig nem. Meg amúgy is... 
N. szerint jó, hogy nem én leszek a délelőttös az oviban, mert lehet, hogy nem ismernének meg a gyerekek. :D

S ha belegondolok, hogy a Fény éveként tegnap a kutatók éjszakáján fényjátékokat néztem, az én hajam pedig a fény hatására különböző színeket mutat, akkor mindenképpen egy élmény, hogy mindig valami újat produkál az élet. Mindig, mert még én is meglepődök, ha tükörbe nézek.

P.S.: a szomszédasszony szerint a pink kabátommal nagyon vagány. Ez is valami ám!

P.S: azért nem adom fel, hátha egyszer lesz másmilyen is. :) 

2015. szeptember 21.

MELYIK AJTÓN MENJEK BE? - fantáziavilágok kapujában

Pupi találta. Forrás: ?


Azon szeretnék belépni, amelyiket átlépve biztosan könnyebb lenne nekem. Könnyebbek a megoldások, könnyebbek az útkeresések, könnyebbek a kapcsolatok, könnyebbek a gondolatok. Nem a problémamentességet szeretném, hanem egy kicsi tehermentesítést, -csökkenést.

S azt is tudom, hogy ez nem témázás, mert semmilyen könyvről nem írtam, de most ennyi jutott hirtelen az eszembe.

A többiek, akik olykor szoktak, bár most nem is tudom, hogy ők írtak-e? Nézzétek: Pupilla, Nima, Reea, Miamona, Ilweran, Zenka, Szee.

innen

2015. szeptember 20.

Mostanában olvasom, mostanában -így- létezem

A szeptemberem a Tanfelügyeleti kézikönyvről, a portfóliókészítő Útmutatóról szólt, s  ezt be is harangoztam előre. Igazából mégis azt kell mondanom, hogy inkább a portfólió dokumentumairól kezdett szólni, amivel 2 hete egyáltalán nem foglalkozom, helyette az ovi SzMSz-t és PP-jét olvasgattam, azaz inkább csak részleteit. Sőt a Házirendet is...

Aztán hirtelen elegem lett a napokban, így elkezdtem a Vadont, ezzel lassan haladok, és már az elején körberöhögtem a csajt, hogy ennyi felesleges vacakkal indult útnak. Ezzel nem haladtam az időhiány és a nagy fáradtság miatt, így egy kedvencet vettem elő az És lámpást adott kezembe az Úr című Aldrich írást. Ennek is csak a negyedét olvastam el, amikor is megnyugodtam, hogy Abbie semmit nem változott, még mindig irigylem a személyiségét, aztán egy idő után ezt is félre tettem kicsit.
Nincs időm, így nem is nagyon kacsingatok sehova. Kölcsön kaptam Picoult új könyvét, a Csodalányt, elolvastam egy oldalt, itt van a Bunkkerrajzoló, nemsokára kezembe veszem azt is, s közben nézem a többi könyvemet. 

Pedig egy hét múlva szeretném azt mondani, hogy kész a portfólióm... legalábbis remélem.

Ez a hétvége a pihenésé. Voltam Szilvivel Vad Fruttikon, mindkét nemű LMBTQ-soknak tűnők akartak széttaposni a koncerten (akik már nem voltak szomjasak), inkább kitolattunk a sikító nőktől és pasiktól, akik mindenáron Marci kezét akarták megérinteni.
Én örültem a Balcsi látványának, a kacsáknak, és aludtunk egy vitorláson, hallottuk bentről a szakadó esőt.
Természetesen a napi nevetés is megvolt, ismét azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk, és hol a fenében van a piros X a térképen...?

Aztán itthon visszaestem a valóságba, és rájöttem fontos dolgokra. NEKEM fontos dolgokra...hiszen egy szülő, akinek súlyos beteg a gyereke kívánná az én problémáimat..., mik a fontosak? Mik a megoldandók?

ölelés: a

16,56: mi a fenét csináljak?

innen, egyébként pedig ezt szívesen olvasnám.

2015. szeptember 17.

"Legyek a kendő, mely könnyet töröl", s ne én töröljem egy kendőbe- háromszorosvegyesposzt

((Bármit is írok, és bármit is olvastok: jól vagyok. Ezek csak hangulati benyomások. De nincs baj, és sokkal nagyobb bajok vannak a világban. Nekem van hitem ... és egy optimista férjem, klassz gyerekeim -bármit is gondolok néha.. :D, jó kollégáim, néhány jó barát, szóval, bármi is lesz alább, az csak perceket jelentenek. Bár vissza-visszatérő perceket. ))

1.
Most ennyire ilyen és így. Elbújások.
(Nem nem dolgozom, nem portfóliózom, nem pusztulok, csak és csak...)



2.
"Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla, 
Lépcső, min felhalad valaki más, 
Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 
Ám a kalász nem az ő érdeme. 
Legyek a szél, mely hordja a magot, 
De szirmát ki nem bontja a virágnak, 
S az emberek, mikor a mezőn járnak, 
A virágban hadd gyönyörködjenek. 
Legyek a kendő, mely könnyet töröl, 
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. 
A kéz legyek, mely váltig simogat, 
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. 
Legyek a fáradt pillákon az álom. 
Legyek a délibáb, mely megjelen 
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 
Legyek a délibáb a rónaságon. 
Legyek a vén föld fekete szívéből 
Egy mély sóhajtás fel a magas égig, 
Legyek a drót, min üzenet megy végig 
És cseréljenek ki, ha elszakadtam. 
Sok lélek alatt legyek a tutaj, 
Egyszerű, durván összerótt ladik, 
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, 
Míg le nem teszi a művész a vonót."

3.
Még mindig.
 "sodródni lenne most jó..."
Kicsit jó lenne tudni, mi lenne jó-lenne tudni..


S eredetileg csak hármat szerettem volna, de a sodródás eszembe juttatta a fiatalságomat, és az akkor elborulásokat. :D
Így akkor most itt a 4.

2015. szeptember 15.

KPK: kő-pálca-köpeny

(A bölcsek köve bölccsé tesz.)

A feltámadás köve segít, hogy ne "haljak bele" ezekbe a feladatokba.
A láthatatlanná tévő köpeny segít az elbújásban, ha már elegem van.
A pálcák ura pedig elvarázsol, átvarázsol minden rossznak hitt dolgot, eseményt.

Most ennyi.




2015. szeptember 5.

„Ne félj! Jönnek jobb napok.”




"A Hold, a Hold a Hold
terített asztal,
a vendégek között 
én is ott vagyok
.
A Hold, a Hold, a Hold
sápadtan vigasztal.
Azt súgja: „Ne félj! 
Jönnek jobb napok.”
Jönnek végtelen nyarak, 
mikor ráolvad a nap az égre
és a múlt már nem teher.
Szétesik pixelekre, 
és hogyha élesebbre
állítom a képet, 
akkor se bánt."

2015. szeptember 2.

Most kellene olvasni

Reggel felcsaptam a könyvet, beleolvastam, és megállapítottam, hogy mostanában kellene elolvasnom. Kiszállni a nyüzsgésből, ahogy éppen most hallottam a fülemben a zenében.
Ahogy Szee írt az összefüggésekről.


2015. augusztus 29.

...potterezés...



A nyár és a felhőtlen szabadság végét Harry Potter 4.5. 6. és 7.kötetével töltöttem. Újraolvasás volt, és de jó volt! A 4 évvel ezelőtti olvasásokból sok mindenre nem emlékeztem vagy csak nagyon ködösen, így ismét rá kellett döbbennem, hogy a filmek mennyire érzelemmentesek számomra. Hiszen a könyveken tudtam könnyezni, elgondolkodni, és nem szomorkodtam, hogy kimaradtak fontos részek.

Nem írok a könyvekről, nem is állt szándékomban. (Itt és akkor írtam néhány sort.) Jó volt, akár újra is kezdeném. :) De sajnos eltelt a nyár, rengeteg munka áll előttem, valószínűleg kevés olvasással. Ez előre elszomorít. :(


1. Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

2. Nem a képességeink mutatják meg kik vagyunk, hanem a döntéseink.

3. Jobb híján bölcs döntés lehet, új ösvény helyett a járt úton elindulni.

4. ..erőnk az összefogásban van – a széthúzás meggyengít minket.

5. A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk.

6. Ami volt elmúlt, ne bolygassuk.

7. Ne feledjük, hogy valamennyien emberek vagyunk. Minden ember élete ugyanannyit ér, és egyformán méltó a védelemre.


Nos, ezek a mondatok most nagyon aktuálisak nálam.

Update: kiegészítem a filmes érzelemmentességet: ma láttam először a 7/2-t, és azon néhányszor teljesen meghatódtam. :) főleg Pitonon, mert őt tényleg szerettem, hiába volt szemét. A napokban olvastam érdekességeket a Harry Potter filmekről, s ezzel kapcsolatban azt tudtam meg, hogy Rowling előre elárulta Alan Rickman-nek (s csak neki), hogy mi lesz Perselus Piton szerepe, s, hogy milyen lesz, mi fog vele történni, hogy még hitlesebben játszhassa Piton szerepét.



2015. augusztus 19.

Gyermek verseskönyvre bukk...-anás (Hétvári Andrea: Képzeld el!)

A hosszú nyári szünet után, tegnap sikerült visszavinnem temérdek könyvet a helyi könyvtárba. Ha belegondolok, hogy 4 embernyi könyvet vittem vissza, és annak a %-os olvasottságát nézem, akkor én állok az utolsó helyen. :)
Apu 75%- 4 könyvből 1-et még olvas.
Peti, aki nem is szeret olvasni, a 6, általam választott könyvből legalább kettő rövidet elolvasott, s mellette még A csíkos pizsamás fiút is. Hány %?
Hanna, aki 3 könyvtárit kölcsönzött, áll a legjobb helyen, 3 vastag könyvből kettőt visszavittem, a harmadik végét vitte magával az edzőtáborban, elfogadom 100%-nak. :)
Én a kettőből, egyiket sem olvastam el... S ez mindig így van. Alig olvastam, de amit igen, az überszuperságoklassz volt! (Ove, és HP4, most az 5-et pörgetem.....- néha.)

De a lényeg, hogy tegnap visszavittem, hoztam is mindenkinek, majd meglátjuk, hogyan alakulunk, de valahogy én most tutira mentem: mondókás könyv, pszichológus lejegyezte gyermekekkel kapcsolatos történetek, esetek, s egy verses könyv, amit nem ismertem, csak leemeltem, kinyitottam valahol, és......... hoztam magammal.

Most reggel, a pinterest bűvölete és a szabadság utolsó napjának reggeli csendjében, miközben vacillálok egy tizenötezres rendelésen, a 3 deci híg, kávénak nevezett löttyöm mellett, elolvastam a könyv nagy részét, és ......................................... ANNYIRA ÉS NAGYON TETSZIK a legtöbb vers. Biztos a maradék is, de bevallom, óvónéni szemmel néztem őket, és önmagam személyiségének a szemével, így az iskolásokat most kihagytam, de imádom!



Azon gondolkodom, hogy lesz így ablakcserénk, ha állandóan szakmaibb könyveket rendelgetek? A nem szakmai, hobbi könyveket megtanultam a boltban hagyni! (buksisimi* és vállveregetés*)

Szóval Hétvári Andrea: Képzeld el! könyve tetszik! Lehet, hogy a kedvenc címkét is megkapja! S ez nagy szó. 
Úgy örülök, hogy végre találok olyan kortárs költőt, aki nem osztja meg a gondolataimat (pl. Lackfi, Finy megosztja), akit kedvelhetek, mert simogatnak a versei (akié nem, sőt nagyon nem.............ki sem írom a nevét, de szerintem nincs olyan család, ahol ne lenne könyve, BE), aki-aki-aki...

Na, nem tudok értelmesen versekről írni, ezért lemásolom az egyiket:

Altató

nézd a folyót
nézd a folyót
csörgedezőt
elmorajlót
aludj már el
aludj szépen
csillám legyél
víztükrében

nézd a holdat
nézd a holdat
míg a dallam
véd, elaltat
alszol máris
aludj szépen
kavics vagy már
patakmélyen

Update: S közben oda is tévedtem a Csigaház honlapjára, ahol keresem még a nekem tetsző gyermekvers írókat. :)

2015. augusztus 12.

Mai napi (pók)szerencse....

az, hogy a tegnap megmenteni kívánt, de végül szerencsétlenül megcsonkított, és ablakon kitett pókocska ma reggelre elfoglalta a megszokott helyét 7 lábbal. Ennek igazán örülök, nagy gondolatokat fektettem bele, vajon a kevesebb végtaggal való élet, nekik is megy-e? Azon gondolkoztam, hogy alakítja át a szövőtechnikáját?
Pedig most szakmai gondolatoknak kellene előtérbe kerülni nem holmi pókoknak és pottereknek.


2015. augusztus 1.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak



Itt és most kellene méltatnom Fredrick Backmant vagy éppen Ove-t. Mert ez az év könyve! Vagy ott lesz holtversenyben egy olyannal, amit nem is olvastam még.
Itt kellene áradoznom a könyvről, egy 59 éves férfiről, akiről elgondolkozhatnék, hogy talán enyhe aspergeres? Akiről azt mondhatná valaki, hogy őrült, vagy éppen dilinyós öreg ember?
Többen áradoztak erről a történetről, úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy minimum kettő ismerősömet kerestem a karakterben. Akik közelinek érezték magukat ehhez a szabálytudatos, spórolós, kevés mosolyú. rigolyás, főnökösködő, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő Ove-hoz. Mert Ove ilyen. Ők pedig nem ilyenek, de nem tévesztettem meg magam. A sorok közé lehet látni, és igen, lehetséges, hogy van bennük valami. Bennem nincs, s még azt sem mondom, hogy először a szívembe zártam őt. Én is -majdnem-elküldtem volna a francba abban a boltban az eladó helyében? Vagy rájőve arra, hogy mi már az XYZ-generáció vagyunk és magyarázzunk türelmesen a szüleinknek és korosztályuknak? Nem tudom.

Ove csak meg szeretne halni-többféleképpen és most. Megtervezve. Alaposan.Egyedül van, mert szerettei elhunytak. Szülei régen, felesége nem régen. Ő csak szeretne Sonja után menni, olyan nehéz ez a kérés? De Ove-nak még dolga van. "Láttam magam előtt", ahogy Isten néz le föntről és megakadályozza a terveket. Hogy Ove-nak több még itt a dolga, és akkor ez a szabálytudatos, spórolós, kevés mosolyú. rigolyás, főnökösködő, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő férfi szépen a szemünk előtt kicsit megmutatta másik, vagy éppen a bensőbb oldalát. A tulajdonságai a fehérről és feketéről kicsit színesedni kezdtek. Szürkére, majd a színskálán tovább haladva. Na azért vöröset nem tudok elképzelni, mert szabálytudatos maradt, mégis lett egy macskája, spórolós maradt, de adott is, kevés mosolyú- de a gyerekek meglátták benne a nagypapát, rigolyás-de tudott engedni, főnökösködő-mégismégis, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő stb., szóval változott. Vagy nem is kellett változnia, mert tulajdonképpen ott van benne a jó. Mint a gondolatok, ahogy Szee kérdezte tőlünk a minap (a gondolatok már a megfogalmazás előtt bennünk vannak?), mert Ove-ban ott volt minden, ami jó. Csak mélyen, és kevesen vették észre.

"De Sonja számára Ove nem az a a mogorva, szögletes és harapós ember volt, int másoknak. Az ő számára mindig azt a pár kusza virágot jelentette, amit az első vacsorájuk alkalmával kapott tőle. Amikor úgy feszült a széles, szomorú vállain az apja barna öltönye. És Ove annyira erősen hitt az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában, no meg egy olyan világban, ahol ami helyes, az helyes. És ahol nem azért kell helyesen cselekedni, hogy az ember érmet, diplomát vagy vállveregetést kapjon érte, hanem azért, mert nem lehet máshogy. Már nem igazán vannak ilyen emberek a világon, jött rá Sonja. Ezért úgy döntött, hogy ő ezt választja. Igaz, hogy Ove nem írt hozzá verseket, nem adott szerenádot, nem hozott drága ajándékokat. De soha semelyik másik fiú nem utazott hónapokon keresztül naponta több órán át a rossz irányba, csak mert szeretett mellette ülni és hallgatni őt."

A könyv Ove-ról és a körülötte élők szeretetéről szól. A szemek kinyílásáról, akár a bátorságról és kitartásról Parvaneh szemszögéből, a melegségről és őszinteségről a gyerekek szemszögéből, a másságról, az emlékezésről, a segítőkészségről és még sok-sok mindenről. Annyi mindenről, hogy egy akaratos férfi miatt, akit az elején kétkedve fogadtam, olyannyira kezdtem el pityeregni a buszon (nevetéstől és sírástól akár egyaránt), hogy csak csorogtak-csorogtak a könnyeim. Aztán a buszmegállótól a hazáig tartó 150 méteren, majd táskástól-cipőstől eldőlve az ágyon sírva fejezve be az utolsó még hátralévő 10 oldalt, és utána csak sírtam. Szerintem érzelmileg gyenge napjaim vannak. :D

Most nézem, hogy nem is írtam a könyv történetéről, ja, mert az nem lényeg. Nagyon egyben van ez a könyv. Egy kincs! 

Tegnap említettem a közösségin, hogy szeretnék egy saját példányt......................... és a duplán, mert elvesztek a jegyzeteim, az oldalszámaim a bejelölt idézetekkel és mindennel, amit itt meg szerettem volna osztani veletek a szőrcsizmáról, arról, hogyha valaki nem jár mindig széles vigyorral az arcán, attól még nem megkeseredett ember, hogy a túl nagy szív is okozhat gondokat, hogy milyen volt és lett a spanyol nyaralás......, szóval kell egy példányt, hogy aláhúzhassak, jelölhessek, beleírhassak meg ilyenek.....

Maradjunk annyiban, hogy superman.

"Szóval ellógtál, és segítettél rászorulóknak..... kerítést javítani? Mondhat bárki bármit rólad, Ove, te vagy a legfurcsább szuperhős, akiről valaha is hallottam."
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...