2014. november 24.

Timo Parvela - Virpi Talvitie: Miú, Vau és a hatalmas hógolyó, Miú és Vau házat épít

Visszatértek hozzám Miú és Vau, a kedvenc ebem és lusta barátja a macccs.
Valamikor tavaly olvastam Miú és Vau első kötetét, amiben azonnal a szívembe zártam ezt a párost, aztán a hógolyós kötet olvasását, bár nem is ismertem, eltoltam az idei télre, mert valahogy akkor már nem vágytam a hóra. Így elérkezett az idő, hogy a harmadik kötet, a házépítés is a boltok polcaira került, s el is jutott hozzám. Szombat hajnalban a kezembe vetem őket, kellemes emlékekkel juttattam eszembe az előzményeket, s aztán az történt, hogy............... várjatok csak le is írom. A lényeg, hogy rendhagyó ajánló következik!

Azért rendhagyó, mert a Miú, Vau és a hatalmas hógolyót nem olvastam még el. S azért nem, mert ahogy kinyitottam a könyvet, az éppen az utolsó oldalnál nyílt ki, s a szemem az utolsó oldal utolsó soránál állt meg, ami így hangzik:


" - Boldog karácsonyt!- válaszolt a legjobb barátja." S ekkor én belelapoztam, s megpillantottam, hogy 24 mese van benne, a számok mézeskalácsot és gyertyákat ábrázolnak, s akkor én megrögzött karácsony-váró, csendesség és adventi időszak szerető, várakozó, elhatároztam, hogy ezt a könyvet, 24 este, igenis fel fogom olvasni a most 11 és 13 éves gyerekeimnek!
S végül, kíváncsiságképpen elolvastam az első mesét, s legszívesebben ide beírnám ezt az elsőt, hogy felhívjam a figyelmét mindenkinek, hogy ezek nagyon cuki állatok, kedves páros, és annyira melegséggel eltöltő mesék! 
Az első mesében kiderül, hogy Vau egy adventi naptárat készített barátjának Miúnak aki természetesen nagyon elégedett volt, hogy neki van a legnagyobb ádventi naptárja, s kíváncsiságképpen már nyúlt is......., amihez nem szabadott volna............, s a hógolyó-naptár elindult, az építmény megingott............ s elgurult a falu irányába...............
S nekem természetesen tovább kellett olvasnom nagy izgalmamban, mert ez a kelekótya Miú nem állandóan önfejű, s kíváncsi voltam, hogy mi is fog történni..... A hógolyó gurult, gurult, gurult, gurult, "akár egy óriás labda, először nekiütközött Klotilda kis kerti kamrájának, onnan Mú verandájának, aztán Hápogi üvegházának csapódott, majd végighömpölygött az összes többi udvaron is, végül a befagyott tó jegén landolt, és elsüllyedt."

S bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy ebből a tönkrement ajándékból, ami miatt Vau akár haragudhatott is, s lehet, hogy mérges vagy szomorú is volt, szóval kíváncsi vagyok, hogy ebből az ajándékból mi lett, a falu lakói hogyan reagáltak erre az eseményre............... de nem olvastam tovább. Megtehettem volna, de szeretnék olyan 24 estét, 24-szer néhány percet, amelyben évek óta nem volt részem a gyerekeimmel: a rácsodálkozás egy mesére!
A tanulás, sport, munka, tanulás, sport, munka. késő van, feküdjetek már le!- eseményekbe ezek már nem férnek be, sőt, a könyveket már maguknak olvassák. Ezért. A várakozás, az együttlét, hogyan jut el Vau és Miú a boldog-karácsonyig, s mi hogyan fogunk eljutni addig.

S itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek ajánljam e bájos kettőst. Hangolódjatok velük ti is a karácsonyra, a kedvességgel, a barátsággal, a közöttük lévő hatalmas szeretettel!


Ellenben a harmadik kötetet elolvastam, amiben a két barát a saját házukat szeretnék visszaépíteni a hegytetőre, dombtetőre. Valamiért elkerült onnan (második kötet). Elkerült nagyon mélyre. S a próbálkozás alkalmával csak a hegyoldal feléig sikerült visszavinniük. Éldegéltek ők így is, ebben a görbe, majd az oldalára dőlő házban is, de belátták: ez így nem annyira jó. Elindult a tervezés, az ötletelés: milyen legyen? Ki dolgozzon? Mikor csinálják? S ahogy olvastam itt volt előttem ismét a bölcs Vau, és a lusta, önfejű, beképzelt Miú. S rájöttem, hogy néha szeretnék olyan lenni mint a kutya, de sokszor mégis, még mindig a macskaként viselkedem, aki tud megértő lenni, néha sikerül is neki. Akinek a szája előbb jár, mint a gondolatai.

A Miú és Vau házat épít a házépítés összefüggő története. Benne a vitáik, a gondolataik, a jellemük, a konokság, az összetartozás és az összetartás érzésével. A belátás képessége, a szomorúság, a vidámság, és a letörtség ugyanúgy megjelennek ebben a kötetben, mint az előzőekben, s amelyben ugyanúgy kiderül, hogy nem jó nekik egyedül.

Miú és Vau nekem ugyanúgy összetartozik, mint Pettson és Findusz, és ugyanúgy szeretem őket, mint a másik párost.

Valamiért én nagyon megszerettem ezeket a könyveket, s úgy érzem, hogy szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk.

" - Vau, tudod mi vagy te?
(...) A fejlődés kerékkötője. A haladás útszűkülete. A változatlanság mamutfenyője. A régimódiság matuzsáleme. A maradiság főpapja és a szürke hétköznapiság kutyaszaurusza." Pedig nem is az!

S, hogy a házépítés 147 napig tartott-e, mert Vaunak egyedül kellett elvégeznie a munkát? Vagy csak 73,5 napig tartott, mert ketten csinálták vagy esetleg 30 nap is elegendő volt a falubeliek segítségével?- El kell olvasni a könyvet!

Kedves Timo Parvela! Még sok Miú és Vau mesét szeretnék! Köszönöm!

Kolibri Kiadó
2013, 2014

Sebastian Barry: A tartalékos tiszt

243 oldalnyi irodalom.

243 oldalnyi emberi sors.
234 oldalnyi történet egy életről.
243 oldal mennyiségű információ Jack McNulty életéről.

Bevallom őszintén nehezen indult ez a történet a számomra. Nem volt róla információm, csak S.Barry neve jelent egyet azzal a ténnyel, hogy jól ír.
Nehezen indult,fokozatosan gyorsult, turbóra váltott, majd hirtelen a tetőpont után lezuhantam, és a végén néztem magam elé.
Fantasztikus írás. A felépítése, a vezetése. De nem könnyű. Az élet.


Ezeket a sorokat Sebastian Barry Egy eltitkolt élet című könyvének értékeléséből másoltam ki, s módosítottam.

A tartalékos tiszt nem könnyű írás. Sőt, nekem, ahogy érzem a karácsony, az adventi időszak közeledtét, most a megszokottnál is nehezebb volt. Jack McNulty élete, memoárja. AZ elején egy sétagaloppnak tűnt. Bár egyből egy katasztrófával indított Barry, mégis azt kell mondanom, hogy jó érzés töltött el, mert Jack megmenekült. S innen indult a mesélés. A jelen és a múlt. Olvassuk a jelen történéseit, esetleg sajnáljuk Tom Quaye-t, hogy nem találkozhat a feleségével, de Jack McNulty életével kapcsolatban hamar kiderül, hogy valami félrement. Valami történt. Valami, ami miatt nem tér haza a gyerekeihez, ami miatt Mai, a felesége nevét a visszaemlékezéseiben olvashatjuk.
S ahogy olvastam a két síkot, a jelen eseményeit, és a múlt történéseit, kibontakozott e megkeseredett férfi története. Akiről nem tudok sok kellemeset mondani. Pedig biztos lenne. Nem törhetek pálcát felette, hiszen nem jártam meg a háborút, nem éltem benne. De! Mai és Jack házassága a II.világháború előtt kezdődött. A gyerekeik jóval korábban születtek, így nem tudom felmenteni a léhűtő életük miatt! A gyerekek előtt mutatott viselkedés és magatartásuk, a házaséletük miatt. Természetesen sajnáltam Mai-t, mert szüksége lett volna a segítségre, mindkettőjüknek szüksége lett volna segítségre. Ehelyett a sors mást dobott számukra. Vagy Isten. Ki mit gondol.
Sebastian Barry nagyon jól ábrázolta Jacket és Mai-t. Az apjának megfelelni akaró lányt, a törtető, a politizálót, aki papája kicsi kis lánya volt, míg a szülő élt. Jack más kép, más élet. Ő a jelen. A merengései, a gondolatai, a gondolatok között meghúzódó vélemény-töredékek mind-mind befolyásolják az életet, a véleményünket. Mai nem tudja elmondani, hisz ez Jack visszaemlékezése.

S ahogy olvastam e életet, e házasságot, e háborút, az afrikai jelent, az ott történő eseményeket, Tom rejtett szenvedését, ahogy olvastam Jack tetteit, amelyekkel -talán- feloldozást is szeretett volna, vagy csak a hazaút egyre távolabb tolását alakította, úgy gondolkodtam el valahol a könyv elején olvasott sorokon: "Másokat boldoggá tenni hasztalan fáradozás." S akkor én lázadtam, be akartam bizonyítani, hogy nem így van, hogy megéri, hogy ez az egyik legfontosabb az életünkben! S olvastam Jackről, eljutottam a végére, s összeállt a kép, hogy Mai miért mondta ezt, s miért lett a könyv még borongósabb a végére. Valahogy ez a könyv nem a szeretet könyve. Fájdalom, elmúlás, kiábrándulás, magány.
S vissza is térek az elejéhez: Fantasztikus írás. A felépítése, a vezetése. De nem könnyű. Ahogyan sokszor Az élet sem az.

General Press
2014

2014. november 20.

Sonja Kaiblinger: Scarry Harry- csapatban a szellem



Végy néhány, de legalább kettő tizenegy-tizenkét éves gyereket, csapjál melléjük szellemeket, az egyik gyermeknek add meg a szellemekkel való kommunikáció képességét, tedd őket mai környezetbe, és egy kis morbiditást is keverjél hozzájuk! Garantáltan egy pikáns, érdeklődő kis srácoknak szóló történet kerekedhet ki belőle!

A Scarry Harry- Csapatban a szellem könyvet Peti olvasta el először. Kíváncsi voltam arra, hogy neki mennyire tetszik egy szellemes történet. Ő, aki válogatós a könyvekben, alig tetszik neki valami, de Harry Potter és a többi roxforti a barátja lett, mennyire tudja lekötni egy olyan könyv, aminek a borítóján egy koponyafejű Valaki szerepel.

Peti elolvasta, azt mondta, hogy tetszett neki. Kértem, hogy bővebben fejtse ki, diplomatikusan annyit mondott, hogy nagyon tetszett, s sürgetni kezdett, hogy gyorsan olvassam el én is.

"Akkor kezdődött minden, amikor Mr.Olsen meghalt." Akár furcsa is lehet, hogy egy gyerekeknek szóló könyv így kezdődik, de nemsokára fény is derült a furcsaságokra, s arra is, hogy nem is ekkor kezdődött minden. Otto a 11 éves kisfiú 60+ éves Sharon nénivel éldegél. Legjobb barátja a 12 éves Emily, aki annyira jó barát, hogy nem kételkedik, elhiszi a barátja minden szavát. S miért is lényeges mindez? - mert Ottoék házában él három házi szellem, Sir Tony, Bert és Molly, akiket a kisfiú, azaz nagyfiú lát, hall, s kapcsolatba is tud lépni velük. A szellemek mellett Ottonak egy állata is van, akit háziállatnak nem hívnék, ő Vincent, a denevér. Egy különleges denevér, egy kicsit kopottasabb az átlagnál, bundája itt-ott lyukas volt, egy más világból érkezett, s lett a fiú barátja. 

S, ha még azt is elárulnám, hogy ezek a szellemek hol laknak, garantáltan mosolyognátok, legyen elég annyi, hogy az egyik például szeret pörögni......

Mr.Olsen meghalt, s Otto megismerkedett a Kaszással is. Ugye, a mi fejünkben, gondolatainkban, ha meghalljuk e vonatkozásban a Kaszás szót, nem biztos, hogy a paraszt ember, verítékes munkája jut eszünkbe, hanem bizony a halál, a vég. Nos, Harold, a kaszás, aki a meghalt emberek lelkét gyűjti össze, s így juttatja őket a túlvilágra. Már akiket sikerül elkapnia. Ugye nem is ő jelenti a Vég-et? :)

A félelmetes kinézetű, tornacipős Harold jön, ő is megismerkedik Ottoval, s amikor Sir Tonyt elrabolja a porszívóügynök, beindul a gépezet. Vissza kell őt rabolniuk a megszokott házába.

A történet izgalmas, Peti nagyon élvezte, én pedig örültem, hogy élvezte, s végre lett egy olyan könyv, amit nem tett félre a harmadik mondat után. S, hogy morbid? Vagy félelmetes? Lehetséges, hogy sokan annak tartják, s hogy többen nem adnák a gyerekük kezébe. Mindenkinek magának kell ismernie a sajátját. Az enyém az életben érzékeny, egyébként pedig bármilyen filmet úgy néz, hogy "Kész, vége, csapó, ennyi volt!"- nem kezd félni, rettegni. Abszolút helyén kezelte mindig ezeket a dolgokat.

Én jókat mosolyogtam néhány jeleneten, örültem a gyerekek mély barátságának, bírtam a denevért, és tetszett az az összetartozás, az összedolgozás a jó ügy érdekében. S, hogy Otto egy különleges gyermek? Nem kell messzire néznünk, biztos mindenki közelében vannak más, különleges gyerekek. Ilyenek-olyanok, de szeretjük őket!

A történet egyszerű, érthető, talán túl egyszerű és túl érthető megerőltetés nélkül, de szerethető!

Manó Könyvek
2014

2014. november 16.

Lucinda Riley: A meredély szélén


Nem tudom, ki hogy van vele, de sokszor könnyebb írnom azokról a könyvekről, amelyek nem tetszettek maradéktalanul. Nos, ebből a szempontból kiindulva, erről a könyvről nehéz írnom. Persze van benne 1-2 momentum, amikor felhúzhattam volna a szemöldökömet, de nem tettem, mert eltekintettem ezektől. A könyv vonzott, a történet tetszett, tudtam szomorkodni, örülni, gyászolni vagy akár új életet kezdeni. 

"Mindennek megvan a természetes egyensúlya. Honnan tudná az ember, hogy boldog, ha nem szomorkodna néha?"

A 31 éves szobrász Grania Ryan egykori boldog párkapcsolatát New York-ban hagyva visszamenekül Írországba, a szüleihez gondolkodni, merengeni, kilábalni vagy éppen új életet kezdeni. Itt találkozik a 8 éves Aurorával, aki megváltoztatja az életét. Grania édesanyja hiába óvja, félti lányát ettől a "kapcsolattól", hiába fogja fejét, hogy a történelem ismét meg fogja ismételni magát, Grania a szívére hallgatva, makacs személyiségét nem cserbenhagyva lesz a kislány barátja, elhunyt édesanyja helyett fontos társa, nevelője.

Miközben a jelen vagy éppen a közelmúlt eseményeibe csöppenünk bele, egyszer csak visszatérünk évtizedekkel korábbra, az első világháború időszakába, ahol megismerjük Maryt, Grania dédmamáját, és ezzel együtt az ő történetét, a Ryan-ak és Lisle-k között meghúzódó kapcsolatokat.

A történelem kibontakozik, a gyerekek cseperednek, a problémákat meg kell oldani. Miközben a könyv lapjai fogynak, úgy kerülnek napvilágra a titkok: ki is Anna?, mi történt Grania és Matt között?, miért nem bírtam Charly-t az első pillanattól fogva?, Milyen titkok nyomják Kathleen, Grania édesanyjának a lelkét?, és miért tudtam a svájci szálat is? Múlt és jelen váltakozik. Jelen Írországban, jelen Amerikában, hogy véleményt tudjunk mondani, hogy támogatni, drukkolni, reménykedni tudjunk. 

A meredély szélén egy különleges történet, családtörténet, a szeretet története, benne a falusi-egyszerű élettel, s  a művészettel egyaránt. Benne a szimpatikus karakterekkel. Megismertem őket, értettem félelmeiket, támogatni tudtam őket. Aurora egy olyan kislány, akit mindenki a szívébe zárhat, karjai közé fonhat. Ő meséli a történetet.

Tudom, hogy többeknek túl szép, túl érzelmes, túl hihetetlen lehet. Aki már az elején kifogásol valamit, inkább tegye le, mert többet is fog. Én is megálltam olykor, gondolkodtam, hogy vajon megtörténhet-e ilyen, így?- de olyan hangulatba kerültem a könyv által, hogy könnyedén továbbhaladtam.

Engem boldoggá tett, megríkatott, elgondolkodtatott. Olyan helyzetbe kerültem a hétvégén, amihez -talán- megoldást is találhattam. Ha...!

"Bárcsak azt mondhatnám, hogy tanultunk a múlt hibáiból!
De az ember ritkán néz vissza, csak ha épp ugyanazokat a hibákat látja elkövetni."

Ajánlom. Tetszett.

A közeljövőben pedig jó lenne az írónő előző könyvét is elolvasnom.

General Press
2014

Erwin Moser: Fantasztikus jóéjtmesék


Újabb Erwin Moser mesekönyvet olvasgattam. A Fantasztikus Jóéjtmesék című kiadványban sok-sok, majd' 90 darab rövidke mesét olvashatunk állatokról, csodajárgányokról, állatos történetekről.
Amikor elkezdtem olvasni a meséket, jegyzetelni kezdtem, hogy keresek bennük valami közöset, valami különlegeset. Aztán a felénél megálltam a jegyzetelésben, és csak annyit írnék: különleges , rövidke mesék, amelyek annyira rövidek esetenként, hogy a mesélő szülő elolvashat még egyet a gyermekének, vagy éppen annyira rövid, hogy a fáradt lurkó el is alszik a végére.

Tetszett a mesegyűjteményben, hogy Moser olyan állatokról is kitalált történeteket, akiket esetleg nem is veszünk bele az első húszas-állatrangsorunkba. Akiket nem annyira kedvelünk, mert vadak, mert koszosak, mert visszataszítóak. Így kedveltem meg a malacot, az ormányos medvét, az egereket, a kaméleont vagy akár a denevéreket, csigákat stb. Azt tudom, hogy az író-illusztrátor kedvence a macska, mert a cicák sok mese főszereplői, de ezt már tudtam az előző könyvből is. Volt itt olvasó kandúr, lusta kandúr, butuska kandúr, hangszerkészítő kandúr...

A mesekönyv csodajárgányai fantasztikusak. Hogy néhányat említsek csak, vannak itt teáskanna autók, pedálos repülő vagy akár fürdőkád-repülő azaz repülő fürdőkád. 

A fantázia teljes tárháza került szemem elé, s imádtam a medvepapát, aki szerette a könyveket és állandóan felolvasott a kis bocsoknak; szerettem Géza kandúrt, aki kevés ésszel megáldva az öt dolog helyett öt kismacskát vitt haza a feleségének, de pl. a Miákovics házaspárt is nagyon bírtam, pedig kutyapárti vagyok! :)

Jártam Tücsökországban, egy tölgyfa házikóban, amelyben sünök, mókusok élnek együtt békességben, megismertem az óriáscsiga problémáját, s megtudtam többek között, hogyan került a pingvin a sivatagba egy ejtőernyővel?

Rengeteg ötlet, rengeteg, illusztráció, rengeteg színes történet, színes kép.

Úgy éreztem a történetek, mesék olvasása közben, hogy némelyik nem is annyira mese, inkább gondolatébresztő történet. A mese felépítései összetettebbek ezeknél a kis szösszeneteknél, hiányoznak belőle fontos mesetulajdonságok. Éppen ezért az olvasás közben igazán el kellett engednem ezeket a szőrös gondolataimat, de a fantázia, a kreativitás, az újdonságok, új történetek varázsa segített ebben és tényleg élveztem sokat. Jobban kidolgoztam volna őket, mert az alaptörténetek nagyon tetszettek.

Az illusztrációkra egy hatalmas ötöst adok, mert szeretem, ha egy kép beszél. Szeretem, ha a gyerekek tudnak róluk mesélni, beszélni, megindítják őket, a nyelvüket, a mesélőjüket, az ő fantáziájukat is!

Manó Könyvek
2014

2014. november 13.

Kreatív advent - Karácsonyi készülődés- Minden napra egy ötlet

Itt a másik kedvencem mára: a KREATÍV ADVENT kiadvány.


Amilyen ügyetlennek tartom magam a főzésben, barkácsolni szeretek. Mostanában nem ilyenekkel töltjük az időt, a gyerekeim kinőttek ebből a korból, de a karácsonyi időszakban még jókat szoktunk szórakozni a készülődés közben.

Ennek a kiadványnak viszont azért örülök, mert az ügyetlen kezű édesanyák is megvehetik. A 24+1 ötletet tartalmazó könyv olyan olyan adventi együttléteket, barkácsolásokat nyújt a gyerekeknek, családoknak, amelyhez nem sok kézügyesség kell, mert a legtöbb segítség ott van benne a könyvben. Először sorban bemutatkoznak az ötletek, majd utána a vastag kartonból készült tartozékok kaptak helyet. Természetesen van olyan, mit meg kell vennünk ahhoz, hogy elkészíthessük a játékokat, díszeket, de ezek nem számottevőek, nem igényelnek hosszas utánajárást, egy papírboltban vagy egy barkácsboltban megtalálhatók.

Mi itthon vagy az oviban ezt decembertől fogjuk elkezdeni, így inkább csak felsorolom az ötletek elnevezését és tényleg ajánlom minden olyan szülőnek, aki nem érzi magát elég ügyesnek vagy éppen este a munka után nincs sok ideje a készülődésre. Ezzel a kiadvánnyal varázslatos perceket tölthet el úgy a gyermekkel, hogy nem úszik a lakás papírfecnikben, nem lesz minden ragasztós, és nem rontjuk el a prototípusokat. :)

1. Térbeli kártyák
2. Karácsonyi kisegér
3. Ablakdísz
4. Őrangyal
5. Karácsonyi Mikulás
6. Aranycsillag
7. Gombfigurák
8. Téli kesztyűbábok
9. Karácsonyi papírgömb
10. Vidám vörösbegy
11. Ünnepi csomagolás
12. Ajándékos tasak
13. Rudolf és barátai
14. Csokicsillagok
15. Kávéhab díszítő
16. Varázscukor és korona
17. Mikulászsák
18. Kuglimanók
19. Madaras névkártya
20. Süteménydísz
21. Pillecukor hóember
22. Gyömbéres keksz
23. Keksztartó
24. Mézeskalács házikó
+1 Bólogató Mikulás

Kolibri Kiadó
2014


Mautner Zsófi: Főzőiskola- Alapfok

Én úgy vagyok sokszor a főzéssel, mint az a bizonyos elefánt és porcelánbolt párhuzam. Na jó, nem ennyire drasztikus a helyzet, de én nem álltam a konyhában az anyukám vagy éppen a nagymamám mellett és így nem is tanultam meg főzni. 19 évesen amikor elmentem világot látni, akkor elvittem magammal a majdnem minden idősebb konyhájában fellelhető Horváth Ilona szakácskönyvet, és anyukám is lediktálta nekem a jó magyar pörkölt, és fasírt receptjét, de a nagy világot-járásban inkább azt tanultam meg, hogy nem kell minden vasárnap rántott húsnak lenni az asztalon vagy éppen nem muszáj hajnalban felkelni egy jó húsleves elkészítéséhez. Az otthon-itthon fellelhető alapanyagokat szerettem és valamit kitaláltam, és megfőztem max.30 perc alatt. De ugye ez nem nevezhető főzéstudománynak? :) (Ráadásul már az interneten bóklászhatok recept ügyében.)
NA igen, előbb állok neki sütni, de ott sem szeretek pepecselni órákig az összeállításokkal, tehát..................... olyat nem is készítek, csak nagyon-nagyon-nagyon ritkán.

S hogy megint miért az életemet mesélem? Mert megkaptam Mautner Zsófi: Főzőiskola - Alapfok könyvét, belemerültem és olyan örömmel töltött el, hogy ezen receptek közül én is el tudok készíteni néhányat, hogy nem is tudom kifejezni. Nem vagyok reménytelen eset! Zsófit egyébként a tévében láttam néhányszor nyáron, amikor néha bekapcsolom a készüléket, s akkor megtetszett a stílusa. 

Ebben a kötetben, az "alap" tyúkhúsleves elkészítése is szerepel és pl. a sütőtökkrémlevesé is. Erre sort kell kerítenem, de csak én szeretem...

Ha belegondolunk, a rizs főzése sem megy mindenkinek. Szerencsére ez az egyik, amit -majdnem- tökéletesen tudok megfőzni. Régen még Kovács Lacika barátunk tanította meg, s szakácsként el volt ájulva akkori konyhánk felszereltségétől és egyszer jó néhány edénnyel érkezett. :D Ez régen volt. 

Szóval én tudok rizst főzni, de vannak ismerőseim, akik úgy főzik, mint a tésztát.o_O n ezt nem hittem el, amíg nem láttam és nem hallottam másoktól is. Bár én nem úgy készítem, mint Mautner Zsófi, de ez az alap recept is szerepel a könyvben, a tepsis sült krumplival, a fóliában sült céklával, a pirított zöldségekkel együtt. 

A lencsefőzelék háromféle elkészítési módja is benne van, aminek külön örültem, mert én azt is hasra ütés-szerűen főzöm, s idén szilveszterkor majd ezt a könyvet fogom kinyitni.

S mik a "háziasszonyi alapreceptek", amelyek még megtalálhatóak?
Palacsinta, galuska (nekem nokedli), csirkemell sütve, fasírt, rántott hús, madártej, piskóta, almás pite, sajtos rúd és egy lisztmentes csokitorta is!

Szerintem szuper könyv, képekkel, és egy DVD-vel, ami segít nekünk kezdőknek, újrakezdőknek az elkészíésben, ha tényleg annyira nem megy! :)

Kezdőknek, fiatal-kamasz tehetségeknek, külön költöző egyetemistáknak stb.. ajánlom! :)

Kíváncsi vagyok a követező kötetekre is.

Libri Kiadó
2013

2014. november 10.

Mary Nichols: Menekülés holdfénynél


Mary Nichols legújabb könyve éppen azt hozta, amit elvártam tőle. Egy könnyen olvasható, világháborúban játszódó történetet, amelyben hasonló karakterek és sorsok jelennek meg.

A Menekülés holdfénynél című történetet összetettebbnek gondolom, mint a korábban olvasott Nichols regényeket. Sok szereplő, sok történetszál, sok esemény.

Egy angol család, Lord de Lacey-vel az élén, aki egy francia, nem nemesi családból való lányt vett el feleségül, s akinek gyermekét örökbe fogadta. Született még 3 gyermekük, és boldogan éltek egy uradalomban. A háború időszakában is ott segítettek, ahol tudtak: londoni gyerekeket vettek magukhoz, hogy azokat a háborútól távolabb fekvő otthonukban neveljék.
Annalise, a francia feleség szülei francia területen élték tanyasi életüket a megszokottak szerint: tehenekkel, erdőséggel, mosolyokkal, a többi gyermekük közelségével megáldva.
E két terület, s e két helyszínen megforduló családtagok és rokonok a főbb szereplői a történetnek.

Justine, Annalise legfiatalabb húga az ellenállás résztvevőjeként tölt be hasznos szerepet a háborúban, Elizabeth, Annalise legidősebb lánya pedig segítségére lesz nagynénjének. Lizzie nagypapája betegsége miatt francia földön maradva, és konoksága miatt ebből nem engedve ragadt a szabad zónában, közel a háború-mentes Svájchoz, s itt segít a szabad területre jutásban a hozzá elvitt, kimentett katonáknak. Az ellenállás működik, a csoportok ott segítenek, ahol tudnak, ám Justine-t elkapják a németek...

Azonban az események nem csak a háború, a repülőgépzúgások, a robbanások körül folynak. Az emberek próbálják élni az élerüket ebben az időszakban is: szerelmek keresik a boldogságot, gyermekek születnek, emberi gyötrődések kerülnek napvilágra, szomorúságok keserítik meg a napokat.

Lucy és Jack kapcsolata, Elizabeth és Max, vagy éppen Justine és Max szerelme vajon kibírja a háborútm azt a sok évet? Vajon Elizabeth meddig marad Franciaországban? Mi történik a kis vasútállomás területén? Jack-et miért nem tudtam maradéktalanul a szívembe zárni? Bernard, a kamasz tizenéves miért nem szeretne mégsem nyomozó lenni?

A Menekülés holdfénynél című könyv nem csak egy háborús történet, inkább egy család életének néhány évet felölelő darabkája. Olykor azt éreztem, hogy a kevesebb esemény, történés jót tett volna a történetnek, néhol kicsit zsúfoltnak éreztem. Olykor kapkodtam a fejemet a tagolások miatt, hogy éppen akkor kiről is van szó, de amint helyre kerültek a sorok, a személyek, már ment minden, mint a karikacsapás. Ennek ellenére én élveztem, a háborús események szomorúsága és történései ellenére, nekem egy könnyed vasárnapi kikapcsolódást jelentett e könyv. A családok nemesi mivolta miatt, a háború ellenére könnyednek és elviselhető tűnő  lemondások miatt, nem éreztem ezt egy puskaropogtatós háborús könyvnek, inkább a szereplők háborúban betöltött szerepeik voltak kihangsúlyozva.

General Press Kiadó
2014

2014. november 8.

Csodákkal teli éjszaka- 14 szívhez szóló karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől

Minden évben keresek egy könyvet, vagy kettőt, amik a karácsony várását, az adventi időszakot megszépítik. Bármit is olvasok éppen akkor, a kiválasztott könyv lesz az ünnepi könyvem reggel a kávé mellett, a napindító csendben, vagy este a lefekvés idején, a család csendjében. Olvasom a történeteket, elgondolkodom rajtuk, az értékeken, s vagy meghosszabbítom a lassúságomat a fél 6-kor induló száguldásban vagy estére sikerül lelassulni és kicsit belemerülni az ünnepbe.

Kinek mit jelent a karácsony? A kisebb gyerekek várják az ajándék miatt, a nagyobbak már a téli szünetet is előnybe részesítik, sokan a rég nem látott rokonokkal való találkozásokat várják, valakik a szabadságot. Vannak, akik emlékeznek és vannak akik másképpen ünnepelnek.

Én a készülődést várom. Az idei egyik könyv ehhez a készülődéshez az Athenaeum kiadó Csodákkal teli éjszaka című új kiadványa.


Bevallom őszintén nem olvastam még el, inkább beleolvasgattam. Csodáltam a borítót, szerintem gyönyörű. Nézegettem a válogatást, olvasgattam a címeket, örültem, hogy klasszikusok neveivel találkoztam, és alig várom, hogy elkezdhessem ezt a várakozást. Várom a várakozást.
Az alábbi mesékkel, történetrészletekkel fogok elcsendesedni, és ajánlom mindenkinek e kitűnő válogatást!

Grimm testvérek: A suszter manói

Móra Ferenc: Szép karácsony szép zöld fája

Babits Mihály: Az erdő megváltása

Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák

Andersen: A kis gyufaáruslány

Mikszáth Kálmán: A gyerekek világa

Oscar Wilde: Az önző óriás

Gárdonyi Géza: karácsony a názáreti házban

Török Gyula: Fehér virág

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Kaffka Margit: Jézuskavásár

Krúdy Gyula: Középkori álom

Kosztolányi Dezső: Az angyal

Charles Dickens: Karácsonyi ének


Most, ahogy ezeket a sorokat írom, felcsaptam találomra a kötetet, hogy találok-e idézni való sorokat?

A Légy jó mindhalálig! részleténél nyílt ki a könyv:

"December: ez a név valami ünnepélyes és titokzatos hatással volt rá. Mintha valami nagy dolog jelentése volna az, hogy december lett: karácsony is lesz ebben a hónapban, meg szilveszter. December, karácsony, szilveszter, csupa olyan nagyszerű szavak!"

Nekem a karácsony egy szent ünnep. A családom, a bibliai család, a köszönetek.

Várom a hangolódást, és ajánlom mindenkinek e év végi forgatagban!

Athenaeum Kiadó
2014

2014. november 7.

Lázár Ervin: A manógyár; A másik Télapó

Bár ősz van, sőt szép enyhe őszi időjárás is, mégis azt kell mondanom, hogy a Mindenszentek elmúltával nálam mindig a karácsonyi csodák, a karácsonyi gondolatok kezdődnek el. Bár az oviban még ma festettük a péket, s még ez van porondon, s a téli ünnepkört még megelőzik a tűzoltók is, mégis, ahogy naponta a cd-ket válogatom a gyerekeknek, a kezem már lelassul a karácsonyi muzsikánál. Így történik egyre gyakrabban, hogy egy könyv felett már elkalandozok, tervezgetek, ami csak eddig jut, mert a kivitelezéshez sosincs időm. De ma, ezt a délutánt már annak szenteltem, hogy a csendben olvasgassak, s kezembe is került e kettő Lázár Ervin mesekönyv.

A manógyár nem téli, bár e manók lehetnek a Mikulás manói is, de inkább arra jöttem rá, hogy a manók mindenhol ott vannak. Körülöttünk, mellettünk.

"Már éppen kezdtem értetlenül nézni, amikor csissz-csessz, nyiköri-nyekeri, kinyílt a gépezet végén egy ajtócska - olyanforma, mint a kakukkos óráé-, és tömött aktatáskával a hóna alatt kisétált rajta egy vigyori manócska.
- Buff-Buff. Huhu - mondta, és gyors léptekkel eltűnt egy rejtett szénaalagútban.
Azon tűnődtem, hogy most ez köszönt vagy ijesztegetett, amikor Tupakka újra megszólalt..
- Ez azért van, mert süt a nap.
- Mi van azért?
- Hogy vigyori.
- Mert ha nem süt?
- Akkor ajaj. meg hajaj. Mert csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor  a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók.
- És mi lesz velük?
- Mi lenne?! Szétszélednek a világban, odaszegődnek egy-egy emberhez és vigyorgatnak, mélabúznak, mérgelnek, érdelnek, kotnyeleznek, titokzálnak, bölcseznek, rosszmájúlnak, rontanak-bontanak. Minden embernek jut belőlük. Olyiknak nem is egy. jaj annak, akinek három rontó-bontója van!"

Hát nem édesek ezek a manók? vagy nem ír szuperul Lázár Ervin? Amikor ma ezt a kötetet olvastam én sem rettegtem a mumustól vagy éppen a zöld lifictől, én is kaptam a soványító palacsintából, tudom, hogy nekem egy kincs egy másnak értéktelen apróság is lehet, sőt megismertem Mufurcot, aki tényleg Mufurc. ...és arra is rájöttem, hogy olyan mint én néha. Vagy sokszor. Ilyenkor majd elhívmom a Déli-szelet, aki lehet, hogy már nem is a Déli, hanem az Északi?- Jól összekavart Lázár Ervin!

Olvassátok, mert kincsek a szavai, mondatai!


A másik könyv, amit ma délután olvastam tőle: A másik Télapó. A kötet borítóját már tavaly kinéztem magamnak, vagy éppen januárban vettem észre, de akkor már a tavaszra vágytam és inkább háttérbe szorítottam, de a lényeg, hogy a gyönyörű borítót csak simiztem, és a bájos hóembert nézegettem. Ebben a kis könyvben csak két történet van: A másik Télapó és A hóban, és olvastam, olvastam. Rövid, néhány oldal, de én olykor megálltam és elmerengtem, mert jó volt olvasni. Fázós vagyok, nem is szeretem a hideget, a telet, egy kínszenvedés a téli fagyban bármit is tennem, bárhova is mennem, de most jó volt. Úgy éreztem magam, hogy ki AKAROK menni most rögtön a szabadba, szeretnék hógolyózni, a pilinkélő havat szeretném az orromon érezni, és várom a Másik Télapót, aki mellett jó üldögélni és melegedni. És menetelek a hóban is, és még mindig megyek, addig míg már nem érzem semmimet, de megyek, mert derék szüleimnek derék gyereke vagyok, és megyek, megyek, .................és remélem nem lesz semmi bajom.



Lázár Ervin. bevallom nem ismertem ezeket a rövid meséket, történeteket. Megálltam a Négyszögletűnél és Bruckner Szigfridéknél, és bevallom jó volt nekem most ez az író, csend volt, hangolódás volt. Először vidámság volt, majd elmélyedés volt. Nekem mindkét kötet más stílust és hangulatot árasztott, mint a megszokottak. A manógyár kurta kis történetei mosolyokat csaltak az arcomra, a másik télapó a meghittséget és a csendet, elgondolkodást hozta.

Helikon Kiadó
2013

Szabó Tibor Benjámin: E.P.I.C.- Az első küldetés

Az általam olvasott ifjúsági könyvek sorában talán egyetlen könyv közelíti meg az E.P.I.C- Az első küldetés című könyv közben átélt érdekességeket és izgalmakat, mégis más volt, mert nem volt benne fantasztikum, azaz nem a szó szoros értelmében.

Ez a történet egy különleges iskoláról, a RUDI-ról (Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézete) szól, s benne a jelenlegi legkisebbek évfolyamának B-team-jéről. 14-15 évesek, és valamiben különlegesek.

Röfi- a legnagyobb kocka.
Alma Peti- az autista fotografikus memóriás zseni.
Sádi: az ifjúsági aikido-bajnok, aki jó látásával és hallásával kerülhetett be az iskolába.
Márkó: akit nyelvérzéke miatt vettek fel; az elkényeztetett lovas-srác.
János: a vezető, különlegessége talán az, hogy ő egy Zichy-sarj, dédapja még G.Bush-hal dolgozott a CIA-nél.
Zuzu, az egyetlen lány, aki nemcsak vörös tüsi hajával és nőies idomaival emelkedik ki a csoportból, hanem eszével, empátiás készségével is.

Zsenik egy csapatban. Maguk sem tudják, hogy kerültek be ebbe az iskolába, ennek az iskolának az előkészítő, első évben délutános, tagozatára. Van aki fizet tandíjat, van akinek fizetnek, hogy ide járjon. Már az első napon érdekes információk birtokába jutunk a gyerekekkel együtt, de az, hogy az egyik alapelve az iskolának: ha egy bukik, a csapat bukik- ez a legfontosabbak egyike. Az iskola megismerése közben sokszor csak kapkodtam a fejemet, hogy miről is van szó? Érdekes, életre felkészítő tantárgyak, specifikusan az adott team órarendjéhez igazítva, csak sejtetik, hogy itt a zsenik még zsenibbé képzéséről, vagy pedig a tehetségek még különlegesebb felhasználásáról van szó. Magasröptű társalgások, eszmefuttatások megszakítva a sima baráti beszélgetésekkel; közösségi oldalon történt egyszerű és kódolt üzenetváltások.

Tanulások, találkozások, események és élmények, hogy eljussanak arra a pontra: valami nem stimmel. Ez természetesen nagyon hamar megtörtént, s miközben megismerjük a gyerekeket és a mögöttük lévő családi viszonyokat, úgy nyílhat egyre inkább tágra a szemünk is, hogy mikről nem tudunk Budapesten. Mondom én, akinek sokszor tágra nyílt a szemem: hogy mit kellene megfigyelnem az M0-ás Megyeri-hídon, vagy mit kellene megnéznem Óbudán vagy éppen a Szent Gellért térnél, vagy akár a Citadellán. A csapat tagjai, önmagukat már semlegesnek érezve, nem mennek haza az utolsó napjukon, hanem nyomozva jutnak el a tisztánlátásig, a megoldásig.

Új információk a történelemről, a magyarságról, s szégyen, hogy miket tudtak ezek a zseninek született fiatalok. Olyanokat, amiket én nem. Olyanokat, amiket sokunk nem.

Szabó Tibor Benjámin alaposan körbejárva a küldetés tárgyát és témáját olyan sorozatot indított el, ami méltán arathat sikert a fiatalok (szerintem főleg a fiúk) körében.
Tanulnak, gondolkodnak, szövetkeznek, nyomoznak, kiállnak egymás mellett- mi kell ennél több?

Jó arcok, jó fejek, szeretni valók- olyanok, amikről jó, ha olvasnak a mai gyerekek is!

Kalandok, érdekességek: ez jellemzi ezt a sorozatnyitó kötetet!

Manó Könyvek
2014


(Azért bevallom, hogy a vége felé a sok történelem Attiláról a hunról, és a magyarságról kicsit sok volt, de mire meguntam volna, addigra épp be is fejeződött. :) )

2014. november 2.

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Minden olyasmire fel voltam készülve, hogy ez a könyv nem lesz olyan jó, mint az Anna és a francia csók, sőt meg sem közelíti azt; ne jó, rossz; snassz-tele klisével, de mivel kaptam egy példányt, elolvastam. Tulajdonképpen egy nap alatt. És alaposan, nem felületesen kihagyva oldalakat.
Éééééééééééés: talán azt is le merem írni, hogy jobban tetszett, mint Anna története.

Lola és a szomszéd srác

Na jó, a címével nem vagyok kibékülve, de nem zavar annyira, hogy erről több szót ejtsek.
Lola 17 éves san-francisco-i lány. Különleges egyéniség, vagy inkább az egyénisége különleges. Film- és színházi jelmeztervező szeretne lenni, s ennek megfelelően ő is feltűnő: színpompás ruháiban és parókáiban járkál és dolgozik egész nap, s ha valamiért visszatér a normális öltözékhez, mindenki látja a sötét felhőket körülötte.
Lola egy érdekes felépítésű családból származik. él: szülei Andy és Nathan a homoszexuális pár, akik két apa szigoraival nevelik őt. Édesanyja Nathan "problémás" húga, aki olykor-olykor találkozik a lánnyal, sőt egy ideig velük is lakik, de a nevelésébe nem szól bele. 
E két furcsaság elég is lehet egy történetbe, a két furcsaság: az öltözék és a család.

De nekem ebben a történetben a család fontossága nagyon mély nyomot hagyott. Talán nekem kellett elolvasnom ezt a könyvet, aki parázs vitákat váltottam, hogy két férfi ne fogadhasson örökbe gyermekeket. S itt nem ellenérzéssel, hanem teljesen elfogadva léptem be a családi ajtón, hallottam a féltéseket, a büntetéseket, hogy mennyire megtalálják az egyensúlyt Lola nevelésében: a szabadelvűség azokban a helyzetekben, területeken látszódik és van jelen, ahol megvan a szerepe, ahol segít a személyiség megfelelő alakulásában; s ahol a családi segítségadás, a bizalmi légkörök kellenek, még akkor is, ha szigorral van egybekötve az, akkor is egyet értetem a férfiakkal.

Mert Lola esetében jogosan vagy nem mindig úgy, de a szigorú nevelésnek is helye lett. Barátja a 22 éves, inkább alternatív zenét játszó Max, aki bevezeti a lányt a felnőtt korba is, s bár szimpatikus és odafigyelő volt nekem ez a fiú, valahogy egy "szemét-állat" lett belőle. vagy csak a büszkesége diktálta ezt, nem tudom, mindenesetre a kapcsolatnak vége lett, mert Loláék szomszédságába visszaköltözött a szomszéd srác. A szomszéd srác, Crickett, aki nagyon jó kapcsolatban volt a mindig parókában járó lánnyal, s akinek visszatérte égis negatív élményt jelentett lolának. Vajon mi történt a múltban? Vajon miért nem szeretne találkozni Lola a fiúval? S végül hogyan fog a kapcsolatuk alakulni?

Nem gondolom, hogy spoiler, ha kisejlik a sorok közül, hogy mi is lesz Lola és Crickett kapcsolatával? Hát igen, hát persze!

De ahogy történik, és amilyen srác ez a szomszéd fiú, az nem mindegy! Ennek a történetét olvashatjátok a könyvben.
Crickett valahogyan túl jónak tűnik. Lehet, hogy van ilyen, szerencsés lehet az a lány.
S vissza is kanyarodok a család témájához, mert Crickett Bell nem egyszerűen okos, és jóképű és lovagias, hanem a családjáért, a testvéréért sok mindent megtett. Alázattal, lemondással. 
Kalap megemel. Mese: Lehet.  De kellenek ezek a kikapcsolódós történetek.


Tisztában vagyok vele, hogy ez a vélemény egy kisit más megközelítése a történetnek, de én örültem neki, hogy nem csak egy szimpla szerelmi történetet olvashattunk. Hogy nem beteg senki, nem halt meg senki, nem kell aggódni. Csak vannak. Fiatalon, boldogan.

Tetszett!

Könyvmolyképző Kiadó
2014

2014. november 1.

Rachel van Dayken: Egyetlen

"Talán nem látod életed kirakójának minden egyes darabját - talán nem látsz minden lépést, amit a nagy sakkjátékos lép-, de ne feledd, hogy Ő teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Egyes bábukat kiütnek vagy ellépnek velük, hogy helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolgok, mert a világ, amiben élünk, olyan, amilyen .De végül minden jóra fordul.Szép ígéret, nem igaz? Jó tudni, hogy mindennek oka van, ugye? (...) Talán a dolgoknak nem az élet tökéletességében van értelme, hanem a káoszban."

Kár, hogy nem vörös a lány haja.
Muszáj megírnom ezt a posztot, mert annyi inger ért 11 óra óta, amikor befejeztem a könyvet, hogy lassan törlődnek az érzéseim. Azok pedig fontosak az írásnál!

Folytatódnak a YA- vagy nevezzük NA-nak, szóval fiatalokról szóló történeteim, a megszokott hasonlóságok megjelentek, azaz a két szemszögből történő írás, a fiatal szerelmes mondatok, ebben is volt tragédia, itt is volt árva gyermek (ez csak az előző könyvei egyikével volt hasonló), egyetem meg ilyenek.

Kedves, aranyos történet, könnyen olvasható, még azt is elhiszem, hogy lesznek olyanok, akik kedvencet avatnak ezzel a történettel,  mert a történet alapja jó. De végül, nekem amolyan "12 egy tucat" volt. Ha a vége másképpen alakult volna, és közben másmilyen lett volna... jobb lett volna, hiába vagyok most gonosz és szőrösszívű.

Van két fiatal, egy lány és egy fiú. Kiersten és Weston. A lány nagybácsijával és nagynénjével él 2 éve, amikor is egy balesetben elvesztette szüleit. Magába zárkózó hölgy lett, nem barátkozott, nem volt szerelmes, csak az antidepresszánsai segítettek neki és a rémálmainak. Ez a lány egy poros kisvárosból érkezett az egyetemi campusba, ahol már az első napon életre szóló barátságot kötött a szobatársával és beleszeretett az iskola egyik rosszfiújába, aki természetesen a lányok kedvence volt, s természetesen erősítette az egyetemi focicsapatot. Összeütköznek az udvaron és mint egy lassított reklámfelvételen, ahogy egymásra néztek be is indult a kémia. Hogy tökéletes vagy sem, azt nektek, potenciális olvasóknak kell majd eldönteni.

Weston lényeget leírtam az előbb, de fontos még, hogy mennyire szép kockahasa van. (Tényleg megszámolható egy szimpla ütközés következtében, a másik izmos hasán a kockák száma?- Csak mert itt megtörtént.)
Weston, önmagát is meglepve, lett a lány rabja, meglepődött, hogy mennyire magának szeretné tudni a vörös hajú hölgyet.

"A félelem az, amitől úgy érezzük, élünk."

Mindketten félnek valamitől. Így lesznek egymás segítségére.

Kierstennek antidepresszánsokra van szüksége a napok túléléséhez, Weston is titkolja a gyógyszerszedést. Annyi kiderül, hogy nagyon gazdag, és valaki nagyon gazdag apukának a gyereke, de az is látjuk, hogy 2 "testőr" járkál körülötte, és, hogy egy évvel korábban rossz hírbe hozták őt, és valami nem tiszta és világos a múltjában.

Nos, ők ketten egymásba szeretnek. Jó hatással lesznek egymásra. A lány bakancslistáját (jaj, ez a szó is hányszor elém került a napokban!) a fiú elkezdi teljesíteni, és a nagy titkok is napvilágra kerülnek.

Kedves rózsaszín történet. Na nem halvány rózsaszínű, mert azért keveredik a szomorú és problémás feketével, de összességében nézve az. Egy kis csoda, egy kis misztikum, vagy egy kis isteni segítség és áldás, vagy éppen Angela. Nevezzük, ahogy jól esik.

Tényleg kedves írás, de nekem kevés. Sok volt (túl sok) a szirup, és valami kellett volna. Lassúság. Több esemény. Mélyülő érzelmek. Kidolgozottabb karakterek. Valami ilyesmik.

Hasonlított filmre, más történetre, más szereplőkre.

De érdekel a többi kötet is, mert alapvetően érzékeny, sírós, érzelmes vagyok. Jó kicsit elmerülni más világában, főleg, ha minden jó, ha a vége jó eset áll fent, mint a könyvek legtöbbjében.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...