2014. május 26.

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Minden ember, aki szeret olvasni, tudja, hogy mit várhat egy olyan írótól vagy írónőtől, akitől már olvasott valamit. Amikor Grecsó Krisztián új, frissen megjelent könyvét vettem a kezembe tudtam, hogy milyen stílussal, milyen szövegalkotással fogok találkozni, így nem lepődtem meg, hanem belekezdtem Daru történetébe. A fülszöveg elolvasása most sem történt meg, így meglepődtem, amikor Juszti mama nevével is találkoztam (Grecsó K.: Mellettem elférsz).
Pedig ez a könyv, a „Megyek utánad” más. A stílus nem, de itt egy fiú/férfi életének egy szeletével találkozunk a női nem vonatkozásában. Akár mondhatom azt, hogy a történet sem, hiszen a kamaszság, élet örök problémái is helyet kapnak benne.

A történet kezdetén Daru 12 éves kiskamasz, aki alig várja a hormonális változásokat, a szőrösödést, a mutálást, önértékelési problémákkal küzd, nem a jó bandában áll; aki szerelmes a kiskori jó pajtásba. Innen indulunk el, s majdnem körbe érünk. Vagy akár körbe is, ez csak nézőpont kérdése. A könyvben a lányok, nők, asszonyok jönnek-mennek, Daru keresi a helyét a faluban, vagy éppen a főiskola, majd az egyetem előadótermeiben, miközben folyik az alkohol, érződik a fű szaga (nem, nem a lekaszált friss fűé), tolódik a katonai behívó felhasználása. Daru éveinek a száma nő, a változás, az élet megtapasztalása elkerülhetetlen.

"Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté." (részlet a fülszövegből)

A nők központi szereplői ennek a regénynek. Lili az óvodától-kamaszkorig tartó nagy szerelem, a viszonzatlan, a sebet ejtő, a fájdalmas.

Eszter a vadság, a másság megtestesítője.
Gréta az érzelmes, az Igazi-ra váró.
Petra a nevelő, az érzékeny, a sokat akaró, a megalázkodó.
Sára, aki pótléknak használta.
Adél….., na igen, maradjon csak Adél.
Majd visszatérünk Grétához, Lilihez, Julihoz is.

Daru élete a nőkön keresztül. Kép, hogy mi és hogyan változott az évek során, hogy használták ki őt, hogy nem volt képes soha megfelelően a talpára állni, hol erősödött, hol gyengült.

Magyar könyv, magyar író, alapjai az 1980-as évek körüli időszaktól. Aki akkor is élt, aki esetleg egy faluban élt még jobban fogja szeretni, mert átélhette mozzanatokban a saját múltját.
Én igen. Álltam a „gőzben”- a fóliasátorban; telefonáltam fülkéből; hívtam olyan személyt, akit egy központi telefonhoz szólítottak a hatodik emeletről, és a portás végighallgatta a beszélgetést. Érdekes volt arról olvasni, hogy lehetett letagadni az első diplomát, de ezek csak apró-cseprő momentumok, mert minden a kortárs magyar irodalmat, vagy akár Grecsó Krisztiánt kedvelő olvasó meg tudja találni benne azt a szépséget és értéket, ami miatt érdemes a kezébe vennie ezt a könyvet, és érdemes belemerülnie bele Daru életébe.

Bajzáth Mária: Itt vagyok, ragyogok!

Az „Itt vagyok, ragyogok” egy olyan mesegyűjtemény amely egy hiánypótló kortárs könyv első kötete. Ez a kiadvány a 0-4 éves gyermekeknek javasolt meséket tartalmazza.


Hogy miért hiánypótló? Szerintem azért, mert jelenleg ilyen színes mesegyűjtemény nincs a könyvesboltok polcain. Természetesen sok szép gyerekeknek szóló irodalmi mű között válogathatunk, de kisebbek, kevesebbek, régebbiek…. természetesen ebben a könyvbe is találunk már megismert mesét. De Bajzáth Mária válogatása a világ minden tájáról származó meséket vonultat fel:ismerteket, ismeretlent. Ismertek taulipang népmesét? Vagy pl. votják népmesét, ghánai legendát?

Azért is ajánlom a könyvet, mert a mai rohanó és informatikai világban egyre kevesebbet mesélnek a gyerekeknek. Óvodapedagógusként is azt érzem, hogy nem tudom a szülőket meggyőzni a mesék, a mesélés fontosságáról. Előnyben részesítik a tévénézést, a számítógépes-, a mobiltelefonos játékok használatát. Egyre kevesebb időt töltenek a szülők a gyermekeikkel.

Őszintén remélem, hogy nem csak az odafigyelő, tudatos szülők fogják ezt a kötetet olvasgatni.
A meséken kívül, a könyv végén, egy módszertani ajánló van, amiből megtudhatjuk, hogyan válasszunk mesét?; hogy miért fontos, hogy a népköltészeti alkotásokat használjunk?; hogy „dolgozzuk fel” a meséket, ha egyáltalán szükség van erre?; milyen mesetípusokat melyik életszakaszban részesítsük előnyben?; de a könyv szerkezetét, felépítését, a mesék rendezéséről is ejt néhány szót.

A 0-4 éves korosztály számára nem könnyű a meseirodalom kiválasztása, még azt is megkockáztatom, hogy nem mindegyik beválogatott mese megfelelő ebben az életkorban, de minden gyermek más, másképpen fogadja be a meséket, a történeteket, így differenciáltan, a saját gyermekeinkre odafigyelve, nekik válogatva kell a mesékkel haladni, azokat olvasni.

Ne felejtsük „ahogyan a zenei nevelés kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, a mesére nevelés ideális kezdete is a magzati kor. Ehhez is jelentős segítséget ad a kötet…”


A kötet illusztrátora Schall Eszter, akinek gyönyörű munkáival már találkoztam az interneten, ill. a WAMP-on.

2014. május 19.

Kiera Cass: Az Igazi (Párválasztó 3.)


Végre megérkezett a harmadik rész! Bevallom őszintén, hogy nagyon vártam, s bár sejthető, hogy mi lesz America történetének, Maxon párválasztásának a végkifejlete, mégis izgultam, hogyan is írta meg ezt Kiera Cass?

America Singert a Párválasztóban ismerhettem meg, az Ötös lány, aki érdekes egyéniségével, személyiségével, menekülésével, kerti kirohanásával, naivan őszinte gondolkodásával azonnal a szívembe lopta magát, s csak azért kellett drukkolnom, hogy neki és családjának jól alakuljon az élete.

Az Elit palotában maradt tagjaként tovább zajlott Maxon herceg párválasztója, hogy a lehető legrátermettebb feleséget találja meg magának, akit meg is tud szeretni. Nem egyszerű feladat egyik oldalról sem, hiszen a herceget elég keményen sakkban tartja a király (legalábbis próbálja), és a lányok is közel állnak a szívéhez; Americara nézve sem egyszerű, mert mi olvasók, már tudjuk, hogy ki van még a palotában Maxon hercegen kívül.... (nem, nem írom le, hátha valaki most fog rohanni megvenni az első két könyvet!).

A harmadik részbe, az Igaziba belecsöppenni, a könyv hangulatát felvenni nagyon kevés időre volt szükségem, kinyitottam, belekezdtem, csak a vendégség, és néhány focimeccses gól tudott csak eltántorítani az olvasástól. Imádtam ezt a részt! Talán, hogy végre felkerül az i-re a pont, vagy, hogy a lány végre eldönt, kimond bizonyos dolgokat, talán, hogy a lázadásoknak vége szakad, hiszen ezekkel nem lehet befejezni a történetet, talán kíváncsi voltam, hogyan fognak kiesni a választóból a lányok: az önző Celeste, a csendes Elise, a fülig-szerelmes Kriss vagy éppen America? Talán csak azt vártam, hogy jobban megnyíljanak a szívek, hogy túlcsorduljanak, hogy kimutassák azokat a dolgokat is, amiket eddig titkoltak; és kíváncsi voltam a király és America további kapcsolatára is, mert ez mindenképpen izgalmat ígért.

Kíváncsi voltam hogy lesz, mi lesz?
Talán a legjobb rész, legalábbis ezen a jelzőn elgondolkoztam, mert nem a megismerés, megismerkedés folyamata zajlott a szemünk előtt, hanem a fordulatos cselekmény. Kiderülnek fontos, meglepő és eddig titkos dolgok, és elárulom, hogy America kétszer kijut a Palotán kívülre is, amelyek izgalommal -is-szolgálnak (de mégis mire számíthatunk, ha a hegedülő Ötös lány küzd valamiért? :D).

Cselekményes, fordulatos, rózsaszín, őszinte, drukkolós, elmerülős, gyönyörű borítójú. Továbbra is ajánlom kikapcsolódásként a könnyű, szórakoztató-habos irodalmat kedvelőknek, vagy éppen a fiatal lányoknak. Menyire jó a lányomnak, hogy egyben el tudja majd olvasni, és nem kell körmöt rágnia! Azaz kellhet, mert izgulni biztosan ő is fog.

Gabo Kiadó
2014

2014. május 14.

Tamara Ireland Stone: Time between us- Elválaszt az idő

Időutazás! Wow!

Szeretem az ilyen filmeket, könyveket! Biztosan azért, mert én a gondolataimban is alig szárnyalok a múltamban, vagy éppen tervezek a jövőre. Túlságosan reálisan nézek magam elé. Így duplán élvezem az olyan-ilyen könyveket, amelyben van egy ilyesfajta misztikum a szerelem mellett.

Anna egy 16 éves lány. Fut. Tanul. Egyszerű. Nem menő. A gimi mellett dolgozik az édesapja könyvesboltjában (ugye milyen jó neki?). Két jó barátja van: egy lány és egy fiú. Álma, hogy kilép az államhatáron kívülre, bejár országot és világot.

Azaz egy sima, átlagos amerikai élete van, míg meg nem ismerkedik Bennett-tel, aki már első ránézésre furcsa. Anna  már látta futópályán, a fiú is látta őt, de ő mégsem emlékszik a lányra. Végül egy osztályteremben találkoznak,  a tanév közepén. Bennett az új fiú.

Fiatal, kamasz lányoknak szóló könnyed könyv, így nem kell sokat gondolkozni azon, hogy vajon megismerkednek-e egymással a fiatalok, hiszen tudjuk, hogy igen.

A könyv mégsem erről szól, hanem a szerelemről, a barátságról, a jólneveltségről, a családi egységről, a családi értékről, amit már olykor keresni kell. Szól a bizalomról, az elfogadásról.
Anna olyan lány, akire minden szülő vágyhat: elfogadja amije van, vágyakozik, de megérti ami nem lehet. Szereti szüleit, nem lázad. Kamaszként sem siránkozik, nem követel. Sodródik. Éppen ezért is lehet, hogy ilyen könnyedén belevág az újba, a lehetőségekbe Bennettel az oldalán.
Hogy mik történnek? Az már spoiler lenne, de azt tudom, hogy bármilyen időutazásos filmet nézek, ott lebeg előttem a Pillangóhatás című film, és hiába örültem a végkifejletnek ott a The End feliratnál, mégis azt kell mondjam, hogy általában nem kedvelem, ha beleavatkozik az író a múltba, a már egyszer megtörtént-be. Jól van, jól van, nem vagyok szőrös szívű, mert imádom a nagy egymásra találásokat is (Ház a tónál pl.), de itt azt éreztem, hogy Anna nagyon akaratos, befolyásol, erőszakos Bennett véleményével szemben.
Bennett beavatta a titkába, elmesélte neki a képességeit, a lehetőségeket, és Anna egyre csak többet akart. Persze megértem őt is, de ha nem rózsaszínű lenne minden, az sem lenne rossz.

Érdekes volt olvasni, hogy nem lehet egyszerre két Bennett ott a helyszínen, hogyan tűnik el az egyik, ha véletlenül ez történik; érdekes volt az egész könyv, mert akaratlanul összehasonlítottam Az időutazó feleségével, vagy a fent említett filmekkel, hogy egyebekről ne is beszéljek. A fiatalok suliba járnak, tanulnak, spanyol dolgozatot írnak, lassan telik el az a 30 nap, amit a fiú az itt-ott-tartózkodással tervez eltölteni, aztán át is lépik azt, itt kezd izgalmas lenni. Elmegy a fiú? Képesek leszek együtt maradni? Bennett ebben az időben tud maradni? Amikor is ő tulajdonképpen még egy kisbaba... Azaz ő jött vissza a múltba egy esemény kapcsán.
Mi az? Mi történt, ami miatt nem a saját szüleivel él?

Én nagyon szerettem volna erről is olvasni, de a történet Anna tolmácsolásában jut el hozzánk, így Bennett életét nem ismertem meg annyira. Olvastam, értelmeztem, elmerengtem. Összeraktam ami tudtam. Érdekes, úgy olvastam, mintha igaz lehetne? Ez a szép benne.

S hiába írtam, hogy én nem szoktam álmodozni, mégis ott voltam velük abban az olasz kis falucskában. Vagy éppen Mexikóban. Így pedig elérte a könyv, hogy álmodozzak és kikapcsolódjak. És ez jó. :)

Könyvmolyképző Kiadó
2013

Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak

Mint már tudják sokan, gyerekek között töltöm napjaim nagy részét. Kisgyermekekkel az oviban, nagyobbakkal és a nagyobbacskák sztorijaival, történéseivel a délután és az estéimet. Beszélgetéssel, hallgatással.

Azt sem titkoltam soha, hogy milyen megfontolásból választottuk a gyerekeknek a 8 osztályos egyházi gimnáziumot, s bár tudom -gondolom (?), hogy ott sem vagy sem lesz fenékig tejfel az élet, mégis hiszem, hogy nem véletlenül járnak oda azok a gyermekek, családok. A Lány iskolájával kapcsolatban nincsenek fenntartásaim, már megismertem, de a másikról nem csak jó véleményt hallok,... de ez még a jövő.

Az oviban is megtapasztaljuk már az eltérő neveltetésből, a világ liberalizációs törekvéseiből, a gyors ipari fejlődésből adódó károkat. Mi még próbáljuk ezeket korrigálni, de, ha a szülők részéről minden úgy jó, ahogy van, akkor megeszi a fene az én törekvéseimet. Már itt is megismerhetjük az esetleges "zaklatókat", az "áldozatokat", vagy éppen a "szemlélőket".
De ki is lépek ebből a korosztályból, meghagyom őket az ártatlanok kategóriájában, és továbblépek egy Egyik pedagógiai csoportjába, ahol megtalálhatóak azok a gyermekek (főleg fiúk), akik nem restellnek már most zaklatni, bocsánat, piszkálni, csúfolni, kötekedni. Ahol vannak már most áldozatok, és a csendes szemlélők, akik ne is mernek semmit sem tenni.

"Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak"- ez a könyv címe, ami sajnos nagyon aktuális téma manapság. Ha nem halljuk itthon, Magyarországon, akkor olvasunk róla, filmet látunk róla, vagy a hírekből ismerjük meg a történetet. "A gyerekek jelentős része általában mindhárom szerepet kipróbálja, és viszonylag könnyedén el is tudja sajátítani..."- nem írom le, mi volt az első gondolatom, amikor a fiamat (lányomat) elképzeltem...
Zaklatás: persze eszünkbe juthat a szexuális zaklatás a filmből, de itt korántsem (csak) erről van szó. Ez egy nagyon kényes és fontos téma, probléma, hiszen az iskolai erőszakos cselekmények legtöbbje felderítetlen marad, és ezt el is fogadják a gyerekek szülők. Manapság, amikor már a lelki erőszak is büntetendő, a lelki elhanyagolás, az érzelmi elhanyagolás is ugyanakkora gonoszság és rossz, mint a fizikai bántalmazás. Ha a felnőtt elfogadja ezt a családjában, akkor miért várunk más viselkedést a gyermektől?

Olyan apróságok miatt megtörténnek a bajok! Elég egy egyszerű kérdés rossz hangsúllyal feltéve... nem írom le azt az indokot és kérdést, ami miatt az én gyerekem került verekedésbe, de szerintem mindenki ismeri azt a kérdést: "Nyuszi vagy McFly?"- aminek hatására elborult mindig Marty McFly elméje a Vissza a jövőbe c.film részeiben. Ilyen egyszerű, ilyen apróság.

Zaklatás, erőszak. Minden erőszaknak vannak előzményei, mégsem foglalkozunk vele mi, felnőttek pedagógusok sokat. S ha ideírom, hogy naponta több ezer gyerek indul félve iskolába, akkor megdöbbenünk. Náluk a zaklatás élet-halál kérdése, mégsem foglalkozunk vele eleget.

A könyv a 3 szereplő (zaklató, áldozat, szemlélő) oldaláról vizsgálja meg helyzetet. Megismerjük a zaklatás fajtáit, az ismertetőjegyeit, módszereit és eszközeit, a zaklató külső jegyeit. (Internetes zaklatás is létezik!)
Az áldozatok is sokfélék lehetnek, s bárki áldozattá válhat. Akár új gyerek, akár csendes gyerek, akár a legjobb tanuló, akár a gazdag gyerek, de lehet kövér, vallásilag más, de szimplán a szemüv
ege miatt is áldozattá válhat. Széles spektrumon helyezkedik el ez a dolog, akik szégyellik magukat. Zaklatástól, vérmérséklettől, személyiségtől függően észre lehet venni a bajokat. Ha ismerjük a gyermekünket, akkor látni fogjuk, hogy valami nem "kerek", s teszünk valamit, míg valami komoly baj nem történik.
A szemlélők a statiszták a könyv szerint: vagy buzdítanak vagy elfordítják a fejüket. Mentegetőznek, kifogásokat keresnek.

A könyv kiemeli a családi felelősség, a nevelés szerepét, és bemutatja a család-, nevelési stílusokat, hogy hogyan tudják elrontani a túlzott tekintély felállításával, vagy éppen a túlzott engedékenységgel. Megismerhetjük a "gerinces család" jellemzőit, olyanná kellene válnunk. Tökéletesen, de ehhez még fejlődni kell. Hogy minden körülmények között higgyünk a gyerekeinkben, bízzunk bennük, ....... és ők is bennünk.

Nem szándékozom kiírni a könyv lényegét, mert azt úgysem lehet. De a könyv második fele segítséget is nyújt annak felismerésében, hogy észrevegyük otthonunkban él-e zaklató, vagy áldozat?; hogyan lehet a szemlélőből szemtanúvá válni, változni; hogyan váltsunk közösséget, ha az tűnik szükségesnek.

Érdekes kiadvány. Ismerkedjünk vele mi pedagógusok, mi szülők, hogy segíthessünk, hogy észrevegyük, hogy megakadályozzuk, hogy ne magunkat hibáztassuk, hogy ne legyünk hibásak a fejünk lehajtása, elfordítása miatt! Álljunk ott, nézzünk oda, segítsünk, intézkedjünk!

2014. május 6.

Fifa Világbajnokság, Brazília 2014- Hivatalos kézikönyv (fsz: Andrew McDermott)

Peti miatt egy foci kiadványt kaparintottam a kezeim közé. Ahogy az lenni szokott, én, a nem igazán hozzáértő Mama, szereti a jó focit, azaz a külföldi focit. Bár, ahogy az éveim száma elkezdett rohamosan nőni, így saját kedvence(i)m már nincs(enek), drukkolok, akinek kiadja a család. :)

Méltatni fogom ezt a könyvecskét, mert gyönyörű, szép, színes, informatív, sok-sok érdekesség rejtőzik benne. Most is, míg írom ezt, és mellettem hever, a gyerek már tűkön ülve várja, hogy fejezzem már be, és megkaparinthassa. (Bár a többi könyvemmel is ezt tenné! :D) De mielőtt ezt a rövid bemutatást elkezdem, elmesélek egy kulisszatitkot a múlt századból. Voltak nekem kedvenceim! Kedvenc focisták. Soha nem tudtam, hogy egy illusztris bajnokságban kinek drukkoljak, mert annyian voltak: az olasz Maldini, a német Klinsmann, a holland van Basten, az argentin Batistuta, de pl. az angol Lineker egy óriási góljára máig emlékszem (kb. 5 gólra emlékszem életemből, szóval nagy szám), aztán a portugál Figo, na maradjunk annyiban, hogy voltak kedvenceim, és én mindig az ő sikereiknek drukkoltam.
Idén is nézzük, bár ez az időeltolódás nem kellene, és amikor megkérdeztem a Fiút, hogy kinek kell drukkolni, akkor sorolni kezdte: Spanyolország, Argentína, Németország, Brazília.

S, hogy visszakanyarodjak a kiadványhoz, megemlítem, hogy én nem akarok Brazíliának drukkolni (Bár Pelé egy mosolygós öregúr, de Ronaldinho, s a brazil Ronaldo sosem volt szimpi. A portugál R. sem az. :) Neymar pedig Messi mellett van a Barca-ban, nehogy kitúrja már! :)). Bár ahogy olvasni kezdtem, hogy mekkora focis nemzet, hogy két skót honosította meg ezt a sportot, hogy a Selecao, a nemzeti 11 győzelme vagy veresége hogyan nyomja rá bélyegét az emberekre, akkor elgondolkodtam. EZ a reményük, a foci, hogy aki sikeres focista lesz, az a kijutást jelentheti neki és családjának a nyomorból, s, ha elképzelem mg azt is, hogy riói karneváli hangulatot fognak varázsolni az utcákra, akkor már meg is ingok. Igen, ezt is most olvastam.

A helyszínek fotóin és ismertetőin kívül, visszaolvashattam a selejtezők eredményeit, a legjobbakat, a legkönnyebben bejutókat, a reménykedőket, s a legfontosabb információk: két oldalas nemzeti 11 bemutatók, ahol megtudjuk a "becenevüket", a csapat sztárját, de csapatonként két reménységre is felhívják a figyelmünket, akiket figyeljünk, hátha robbannak.

Képek, szövetségi kapitány bemutatkozások, érdekességek. 

Ezeken kívül pedig a régi világbajnokságok adatairól is olvashatunk, s rekordokról is!

A kérdés az, hogy Spanyolország ismételni fog-e, vagy Hollandiának sikerülni fog-e először nyerni (de ezt írhatnám Portugáliára is), de mondhatnám azt is, hogy Németország NSZK-ként nyert utoljára, és Argentína is ismételhetne már. Vagy drukkoljak az olaszoknak, akik 4 éve csúfosan estek ki utolsóként a csoportjukból győzelem nélkül? Hát, majd meglátjuk mely csapattagok lesznek egyszerre éppen akkor és ott tökéletes fizikai s pszichés formában.

Majd meglátjuk. Maradok a családi "ráhatásnál", de arra gondoltam a könyv megpillantásakor, hogy kiválasztok egy -általam ismeretlen- csapatot, akiknek drukkolok, hogy minél sikeresebbek legyenek. Először Irán lett volna, de amikor megláttam, hogy drága Klinsmann-om az USA nemzeti 11-ét irányítja, akkor nem engedhettem meg magamnak az Iránokat. Bocs fiúk! Hajrá USA!

....és lehet vezetni a meccsek eredményeit, én már tudom, hogy kik kezdenek és, hogy mikor lesz a döntő! :)

Gabo Kiadó
2014

Ez az a nap! 2014

Annyi minden történik errefelé mostanában, hogy néha egyedüllétre vágyom. Nem magányra, szerintem az más. De lehet, hogy nem is olyan sok minden történik, csak n túlzom el ezeket a dolgokat. A részecskéim nagyon szenzitíven reagálnak mindenre. Sajnos.

Ismét megrendezésre kerül az Ez az a Nap! rendezvény, lehetséges, hogy el kellene mennem, hiszen sosem tagadtam a vallási hovatartozásomat. Május 24, szombat.

Én már fél éve elköteleződtem, hogy ezt a napot másokkal és máshogyan töltöm és azt alig várom, így a rendezvényt ki kell hagynom, de hátha neked is éppen erre lenne mostanában szükséged!


2014. május 2.

William Landay: Jacob védelmében

Ismét és sokadszorra bebizonyosodott, hogy örülök, hogy nem olvasok fülszövegeket. Persze mondhatja az ember fia és lánya, hogy honnan tudom miről szól, mi lesz benne... valahogy elolvasom az első sort, hallok róla egy-két gondolatot, látok róla egy-két értékelést, azaz annak a csillagozást, pontozását, és akkor kíváncsi leszek rá.

Jacob-bal is így voltam. Januárban kiszemeltem, most hozzám jutott, s elmerültem benne, s elkezdtek a fogaskerekek járni: én, mint egy édesanya hogy vélekednék?; én mit tennék?; hogy viselkednék?, hogy segítenék?, hogy dolgoznám fel?; kinek hinnék;? mennyire törnék össze a kétségbeesés a kétkedés miatt?, és így tovább.

Jacob Barber egy 14 éves fiú, aki védelemre szorul, akinek a védelmében édesapja, Andrew Barber helyettes kerületi államügyész lép fel. S, hogy mi történt? Egy osztálytárs gyilkosság áldozata lett, s ez a fiú is előtérbe került.
Nem gondolom, hogy nekem az a tisztem, hogy a történetet meséljem el, s azt sem gondolom, hogy a fülszöveget bemásoljam, inkább az előbb említett kérdésekre kerestem magamban a választ, illetve ismét a gyerek, kamasz személyiségén elmélkedtem. Persze érdekelni kezdett, hogy ki gyilkolt, hogy gyilkolt, és miért gyilkolt, de erre megvolt a válaszom, és ez lapról-lapra erősödött is bennem.

Egy család: apa, anya egy fiú. Nagy szerelemből, sok év után született meg Jacob, s éppúgy, ahogy körülöttem sok helyen látom: anya beszélős, megbeszélős, kibeszélős, apa pedig a hallgatós, akivel a problémákat alig lehet megbeszélni, sőt a legtöbb esetben, a számára probléma sincsen. Ahogy a lapozások során megismertem Jacobot, szinte magam előtt láttam a kiskori Jake-t: épp olyan lehetett, mint egy régi ovisom, aki miatt a pályát majdnem elhagytam; aztán találkoztam a hallgatagsággal, a magának-valósággal, a zárkózottsággal, a pufogással, a "ki ha én nem?" kérdéssel? Mint a legtöbb kamasz? Talán... Majd gyanúba keveredik, s megismerjük őket, előttünk csúszik szét egy család; akaratlanul gondolkodunk, elmélkedünk, s én ismét elgondolkodtam: ha én tiltok, vagy inkább korlátozok dolgokat, akkor a gyerekem csak azért is azt akarja majd csinálni? Ha én túlzottan liberális vagy, ha engedek, ha megmutatok olyan lehetőségeket, amelyek nem az elfogadott viselkedési normák közé tartoznak, azaz, ha nem korlátozok, tiltok, akkor elérem azt a célt, hogy a gyereke normálisan, nekem tetszően viselkedjen? Szerintem ezek nehéz kérdések, valaki ösztönösen nevel és jól, valaki könyvből és jól, van akit befolyásolnak és úgy lesz jó, de lehet, hogy éppen az ellenkezője sül ki belőle. A szülőtől csak annyi az elvárható, hogy a gyerek érdekeit tartsa szem előtt. De kérem: kinek mi az? (Itt ismét a korlátlan internet, gépezés, tévézés káros hatásai lebegnek a szemem előtt.)
Elfogultak vagyunk a gyerekünkkel: ez fantasztikus. Olyannak szeretjük őket, amilyenek, közel állunk hozzájuk. De azért hályogot ne növesszünk a szemünk elé!

Szerintem már több értékelésben leírtam ezt a mondatomat: Beszélgessünk, beszélgessünk, beszélgessünk velük, hallgassuk meg őket, álljunk ott mellettük, hogy idő előtt ne csukják be orrunk előtt az ajtót, hogy nyitva akarják hagyni azt, hogy érezzék mellettük állunk, hogy ne meneküljenek a közös vacsora elől!

Hol vannak a szülők most? Hol kérdeznek? Hol válaszolnak? Csendben vannak, nyomoznak, sírdogálnak, elhidegülnek. Egyik erre, másik arra.

A történet egy nyomozás története. vagy nevezhetjük Jacob és családjának történetének Andy titkaival, egy sokéves kapcsolat hanyatlásával. Nem olvasok fülszöveget, de a borítón már rajta szerepe a "sokkoló befejezés" kifejezés. Mondjuk úgy, hogy nem sokkolt, mert számítottam és vártam valami sokkra. Aztán lett ami lett, és elárulom, hogy nem ítélkeztem. De még a eszemben van, és fogok még róla olyan emberrel beszélgetni, aki elolvasta már. Mert olyan könyv.

Tetszett-e? Igen. Bár kettő hasonló történet beelőzte balról (Kevin és 19), mégis azt mondom, hogy a téma, a történet kíváncsivá tett, s érdeklődve figyeltem Laurie (az édesanya) és Andy (az édesapa) személyiségét, a fiúkhoz való hozzáállásukat mind az ügy előtti mind az utáni időszakra vonatkozóan. Félelmetes volt bárkivel és bármivel hasonlóságokat olvasnom, ami még inkább kizökkentett.

Valószínűleg a Barber családot nem feledem egy darabig s főleg azért, mert nem nem tudtam azonosulni egyik szülővel sem.

2014. május 1.

Program- és könyvajánló a Harmat Kiadótól

„Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten,rájössz, hogy ő elég. Isten mellém állt, amikor senki másnak nem kellettem.” – Dorie megrázó igaz története rávilágít, hogy mit képes véghez vinni Isten szeretete egy ember életében; az ő megbocsátása és kegyelme minden sérelmet és szomorúságot fölülírhat. Doris Van Stone végigvezeti az olvasót gyermekkora testi-lelki megpróbáltatásaitól a lenyűgöző misszionárius időkig,amikor férjével Új-Guineában a dani bennszülöttek között éltek.




A Harmat Kiadó és a Só és Világosság Alapítvány NyitottSzív programja szeretettel meghívja Önt a Dorie - A lány,akit senki sem szeretett című könyv bemutatójára 2014.május 7-én, szerdán 11 órára a "Kaptár"- ba (1065 Budapest, Révay köz 4.).

A könyvbemutató programja:
- Életformáló életrajzok - Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadóigazgatója
- Személyes üzenet Dorie-tól (átadja: Mark Bonham az Open Hearts Ministry nemzetközi vezetője)
- Felelős vagyok-e atyámfiáért? A közösség szerepe a bántalmazottak felé -Tapolyai Emőke pszichológus
- A Nyitott Szív program bemutatása - Bödő Sándorprogramvezető
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...