2014. január 30.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

2014-es lista #7

Érdekes témát feszeget ebben a könyvében Jojo Moyes, és most az elején bevallom, hogy sokkal jobban tetszett, mint Az utolsó szerelmes levél című írása.

A Mielőtt megismertelek egy olyan regény, ami feszegeti az "támogatott öngyilkosság" témakörét, azaz azt a halát, amikor a magatehetetlen beteg önállóan dönt arról, hogy szeretne meghalni, szeretne véget vetni az életének, s ebben -ha nehezen is-, a családja támogatja, ott vannak mellette az utolsó szívdobbanásáig, lélegzetvételéig.

Will Traynort egy harmincas évei elején járó életerős, sportos, kemény fiatal üzletembernek ismerjük meg a könyv kb. első két oldalán, amikor egy esős londoni napon érezzük, hogy ő került egy jármű alá... s máris ott vagyunk egy angol kisvárosban, egy porfészekben, ahol egy vár a legnagyobb nevezetesség, s ahol a kvadriplégiás (négyvégtagi bénultság) Will él a szüleivel egy házban, akinek van egy férfi szakértő segítője, s akit egy depressziós, életunt, gyűlölködő, kekeckedő beteg férfinak ismerünk meg. Nem is csodálkozunk rajta, igaz? Én nem. Bele sem tudunk gondolni, hogy milyen lehet kiszolgáltatva, ép gondolatokkal élni, miközben csak az egyik kézfejünket tudjuk minimálisan mozgatni.

Will mellett pedig megismerjük Louisa Carl-t is, egy 26-27 éves helyi lakost, aki a szüleivel, húgával, annak kisfiával és a kerekesszékbe kényszerült, magatehetetlen nagypapájával él egy szűk kis lakásban, és ahol a pénz, azaz az anyagiak hiánya a legközpontibb kérdés, a legfőbb gond. Aki még csak össze sem költözött még a hét éve barátjaként aposztrofált Patrick-kal..., helyette a kamrából átalakított miniszobájában él.

..és ez a két ember megismerkedik egymással. Miss Clark-nak égető szüksége van a pénzre és a munkára, Will édesanyjának pedig egy gondozóra van szüksége 6 hónapra. S, hogy miért ennyi időre? Mert a fia fejében az öngyilkosság gondolata kezdett csírázni, és ennyi időt beszéltek meg, hogy gondolja át ezt a dolgot. Louisa teljesen véletlenül hallja meg ezt az titkos információt, s az első reakciója az, hogy felmond, végül marad (a pénz miatt) és a fejébe veszi, hogy olyan ötletekkel és programokkal fog előrukkolni Will számára, hogy sikerüljön eltéríteni őt a tervétől.


"Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki -miután egy motorbalesetben teljesen lebénult- depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait... Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes... Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?" (fülszöveg)


A lány karaktere klasszul lett megalkotva, szerettem őt, a humorát, jókat mosolyogtam rajta, s ahogy olvastam a sorokat, úgy drukkoltam, úgy ismertem meg az életét, barátját, kapcsolatait, s úgy alakult át, változott meg a szemem előtt.

Nem írhatom meg a végét, nem írhatom le a reakciómat, semmi ilyet nem szeretnék. A könyv vége olyan amilyen, az történik benne, ami, de tény, hogy elgondolkodtató sorok vannak benne.

Huhhh...

2014. január 29.

A házasság hete: 2014. február 9-16.

Én soha nem tagadtam, hogy házasságpárti vagyok, s ennek megfelelően nagyon örülök a Házasság hete kezdeményezéseinek, aminek már külön honlapja is van. Itt olvashatóak az ország nagyobb városaiban fellelhető programok, találhatunk könyvajánlót, és visszaolvashatunk egy-két érdekes cikket az előző évek interjúiból.

Érdekességként a Family Magazin legújabb különszámába is beleolvashatunk!

Sajnos nem ígértem meg magamnak, hogy 100%-osan eljutok valamelyik érdekes helyszínre, de ennek az eseménynek kapcsán a Harmat Kiadónál most megjelent Fogadom című könyv elolvasására készülök, azért is, mert a film hónapok óta kacsingat rám.


2014. január 27.

Különc srác- A FILM!


Kép forrása
"Nem választhatjuk meg honnan jövünk, de eldönthetjük, hova tartunk."

Nos, ez tetszett. Nagyon. Kevés olyan filmet ismerek, amit azonnal képes lennék még egyszer visszanézni. Mondjuk három részletben sikerült ezt is, de család mellett ne legyenek nagy igényeim, ha nem szeretném, hogy ők is lássák.

Arra elég hamar rájöttem, hogy örülök bizonyos dolgoknak:
1. ..hogy olvastam a könyvet, mert adott egy alapot, és tudtam rágódni, hogy mit is változtattak meg a könyvön;
2. ... hogy örülök, hogy  a forgatókönyvet is Chbosky írta, s hogy ő is rendezte, mert ha már amerikai filmet "kellett" forgatnia, legalább ő alkothatta meg a végét is;
3. ....hogy szimpatikusak a szereplők, akikből először csak Hermione-t, azaz Emma Watsont ismertem fel, de valamiért Patrick-ért is odavoltam (azóta már utánanéztem, hogy Hát persze!-ő volt Kevin a Beszélnünk kell Kevinről című filmben);
4. ...hogy szerethetővé tette a környezetükből kirívó figurákat, hogy képesek voltak egymás értékeit is meglátni, s nem egy megszokott amerikai gimis pompomlányos happy filmet vitt vászonra;
5. ...hogy jól érzem magam a filmnézés közben, és nem akarok felállni enni, inni, egyéb szükségleteimet kielégíteni, mert lekötött, odaszögezett...
... és biztos lenne még néhány.

De pl. sajnáltam, 
........ hogy Mr. Anderson nem fogalmazta meg Charlie-nek, hogy különleges... mert az annyira jó volt a könyvben;
........ hogy a végén, a kórházas jelenetnél olyan semmilyen nem volt a szülők reagálása. Azaz reagáltak ők, és lehet, hogy nem is kellett volna nagyobb feneket keríteni ennek a jelenetnek, de tulajdonképpen a fiúk élete a tét, így kicsit többet vártam. Valamit.
......... hogy Helen néni nem lett jobban kidomborítva. Én értettem mert olvastam a könyvet és tudtam, hogy mire számíthatok, de kritikaként olvastam, hogy néhányan nem értették meg.. mondjuk lehet, hogy ők a retardáltak és inkább a csihi-puhi-movie-t szeretik.

Chbosky a filmben nem annyira retardáltnak alkotta meg Charlie-t, már az elejétől lehetett érezni, hogy valami feszíti, valami lappang benne a mélyen, ami miatt olyan amilyen, olyan MÁS. Ami itt is és ott is megjelent és elhangzott, hogy a fiú mindig mások életét helyezi a magáé elé, és az is befolyásolja az életét

"Mosolyogj és légy önmagad!"


2014. január 26.

Kerstin Gier: Rubinvörös

2014-es lista #6

Tegnap elolvastam a Rubinvöröst. Ez azért nagy szám, mert elég kevés könyvnek adok még egy esélyt. majdnem semennyinek. Ha jól emlékszem egy kezemen meg tudom számolni ezen könyvek számát. Ezt a könyvet először 2012 nyarán kezdtem el, valamikor akkor, amikor @Bozs abbahagyta, akkor náluk Siófokon a kezembe akadt, és a második, de lehet, hogy az első oldalnál letettem, hogy na nem!-ez nekem nem kell!
Ez így egész jó volt, nem vágytam rá, pedig jöttek szemben velem a jobbnál jobb értékelések, akkor még a molyon, utána már nem onnan; időközben egyre több ilyen ifjúsági irodalmat kezdtem olvasni, hogy ajánlhassam a lányomnak, ha nekem tetszett, szóval, amikor 2013 nyarán Hanna barátnője Lola is ajánlotta Németországban, meg aztán valamikor akkor @Meseanyu-Kati is olvasni kezdte, akkor eldöntöttem, hogy beszerzem a gyereknek. Meglett az első két rész, beterveztem az elsőt a 2014-es listámra, és tegnap, egy nap alatt elolvastam. Bő beszédemnek híg a leve, mert még semmiről sem írtam, ami Rubin vagy ami vörös.

Rubin tulajdonképpen Gwendolyn, egy 16 éves lány, aki időutazóvá válik. Akiről senki nem gondolta a családban, hogy az lesz, mert nem akkor született, amikorra a nagy jövendőmondók kiszámították. Helyette a hiperokos unokatestvért készítették fel erre a jövőre, a szépséges Charlotte-ot, de ő hoppon maradt, akárcsak az anyukája, aki ezt a könyv végéig nem tudta megemészteni. Mondjuk a trilógia első könyve mindössze néhány napot ölel fel, így nem nehéz még mindig idegesnek lennie a nagynéninek.

Gwen családjában a női ágon vannak időutazók, a nők öröklik az ehhez kapcsolható gént, a de Villiers családban pedig a férfi ágon utazhatnak a múltba az arra alkalmas személyek. Ebben az időszakban a sármos Gideon az, aki felfedezőutakra indulhatna, ha nem kellene a küldetéseket teljesítenie. Gwen, alias Rubin az utolsó a 12. időutazó, akinek a vérére szükség van a kronográfba, hogy a nagy titok kiderüljön. Azaz ő lenne az utolsó, ha ez nem a második kronográf lenne, és az elsővel nem lépett volna le a múltba Lucy és Paul, s így miattuk nincs meg néhány utazó fontos életadó vörös nedűje. 

Ne bízz senkiben! Nem mindenki akar neked jót! 

Gwent nem is készítették fel erre az életre, nem taníttatták, nem sportoltatták, nem tanítottak neki ehhez kapcsolódó etikettet, így csak ösztönösen cselekszik, és legjobb tanács, amit a mamájától kapott, az tényleg az, hogy ne bízzon senkiben! Kíváncsi leszek a továbbiakra, mert Maddy nénit nagyon bírtam! S arra is kíváncsi leszek, hogy a barátnő Leslie mappájának lefoglalása után mi is fog történni, hiszen Gwen fontos titkokat árult el a legjobb barátnőjének. Szóval biztosan igen izgalmasan indul a második rész!

A Rubinvörös arra volt jó, hogy megkedveljem ezt a kamaszlányt, jókat vihogjak a nagynénin, és érdekelni kezdjen a folytatás (amit semmiképpen nem kezdek el most, mert ennél azért jobb könyvek várnak rám). Semmiképpen nem mondanám magasröptű fogalmazásnak, bár ilyet sem tudnék, így erről nem is szeretnék véleményt formálni. Hamar elolvastam, volt  időm is tegnap, érdekelt is annyira, hogy ne tegyem félre, ennyi elég néha, nem igaz?

Ha értékelnem kellene, mondjuk egy négyes.

2014. január 25.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

2014-es lista #5

"Tudod... az iskolában sok srác utálja a szüleit. Némelyiket verik. Némelyiküknek rossz élet jutott. Némelyik csak arra kellett a szüleinek, hogy trófeakánt mutogassák őket aszomszédoknak, mintha győzelmi szalagok vagy aranycsillagok lennének."

Ennél a mondatnál, valahol az elején, még mást hittem a könyvről. Végül nem is annyira lett más, de mégis. Attól függ, hogy honnan, melyik dimenzióból nézem.

Charlie, a különc srác, aki egy ismeretlen, azaz csak számunkra ismeretlen valakinek írja a leveleit, örömeit-bánatait és napjait, egy éven át. Írja, elküldi, választ sem vár, azt sem tudjuk, hogy az a valaki elolvassa-e. Ez nem lényeg Charlie számára, s talán a mi számunkra sem. Vagy számított volna, ha egyszer csak egy válaszlevelet kapott volna?

Különc vagy különleges? Szerintem ez utóbbi, amit elismernek a barátai, a szülei és a testvérei is. Nem is tudom, hogy miért különc a címe, mert nekem a különc más jelentést takar.

Charlie 15-16 éves, amerikai, az ottani szabad szellemmel, neveltetéssel, azzal az életformával, fiatalsággal, amit nem tapasztaltam, de a könyvekben eleget olvastam róla, füvezik, azaz drogozik, barátokat szerez, autót vezet, bulizik, él. (Bár most rájöttem, hogy sokan itthon is így élnek......)  Mondjuk ezek az új barátok érdekesen kerültek az életébe, de sokat jelentettek neki, aztán egymásnak, akik elfogadták őt a másságával, miután az egyetlen barátja meghalt. Mert ez a MÁS nagyon divatos lett a könyvekben, filmekben egyaránt. Más. Valamiben különbözik az átlagtól. Itt is gondoltam autizmusra, az elején felmerült az enyhe értelmi fogyatékosság, mondjuk ezt hamar elvetettem, szóval valami ott lebegett, hogy Charlie ki is valójában, miért is ilyen fura szerzet? Olvastam és egy megmagyarázhatatlan érzés keringett a fejem felett, valami ami miatt az utolsó oldalakig azt mondogattam magamban, hogy oké, jó könyv, de olvastam ennél sokkal jobbat, jobb szöveggel, meg aztán Charlie is túl érzékeny, remélem kinövi majd a sírásait, úgy érzem, hogy a film kivételezésére is kíváncsi vagyok az összkép miatt, de ez akkor sem több egy 3/4 -4 -nél. Végül az utolsó oldalak elsodortak, tovább vittek előre, és ahogy az i-re felkerült az a bizonyos pont, és hirtelen jobbnak éreztem a regényt, valahogy hirtelen  kerültem hozzá. Akkor már sajnáltam a fiút, akkor már kiabálni szerettem volna, akkor már a barátja akartam lenni én is.

Charlie, akit elfogadtak, akit szerettek, akit kedveltek. Akit -talán- neveltek. Akinek jót akartak, s remélem sikerült úgy tanítani őt, hogy ezeket meg is fogadja, mert ő egy szeretetre méltó fiatalember. Aki más, de remélem, hogy bizonyos tekintetben jó úton van az átlagos felé.

Nem tudok róla mit írni. Én a Zabhegyezőt is szerettem (-ha már párhuzamot vontak vele), csak azt sajnálom, hogy már csak a hangulatára emlékszem. Hanna azt mondta, hogy szeretné majd elolvasni ezt a könyvet. Én pedig örülnék, ha elolvasná egyszer 2-3 év múlva. 

"Annyira szeretem anyát!Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik. A következő születésnapomon én fogok neki ajándékot  venni. Szerintem ez lenne a jó szokás.A gyerek kapjon mindenkitől ajándékot, de az anyukáját ő lepje meg ajándékkal, mert az anyukája is ott volt, amikor megszületett. Ez szerintem nagyon szép dolog lenne."

A film még várat magára, de hamarosan!

Alexandra Kiadó
2012

2014. január 22.

2014-es lista #4

Nem sikerült elolvasnom Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényét. Már többször elkezdtem, de mindig megakasztotta valami, így most nagy erővel kezdtem bele, de szenvedtem. Szerintem nem alkalmas ez most nekem, s tartok tőle, hogy nem is fogom idén elővenni már. Sajnálom, mert csupa jót olvastam róla. De egy könyv olvasása közben nem szenvedhetek, arra itt van a való élet.

2014. január 21.

Kimaradtak #4 - Könnyedebbek, de nem feltétlen szórakoztatóak.. a legvegyesebb..

2013-08-26
Joanne Harris: Csokoládé
Még gondolkodom a 4 és 4,5 között, és amúgy is tele vagyok mostanában a ki mi alapján csillagoz?, és a miért rossz nálam a 3* vagy a többi ilyen. Mert mindenki másképpen, mert itt a 3-nak még az egész jó kategóriát kellene tartalmaznia (állítólag), nálam meg nem az, de a lényeg, hogy én a többi Harris-élményemhez hasonlítottam. Így pedig alul maradt a Szederbor és a partvidékiekhez viszonyítva, közel a többihez.
De A Csokoládé könyv jó, tényleg, élvezet olvasni, szép mondatok. Szerintem nekem a természet hiányzott vagy valami megfoghatatlan, ami a mágián és boszorkányosságon túltesz. Valami igazi. Az édes íz sokszor keserű csokoládéba torkollott, mert bezárva éreztem magam a boltba, a problémákba. Vianne-t bírom, mert mer szembe menni, mert tudja mikor kell megszólalni, s mikor nem. S nem olvastam még a 2. részt, így azt sem tudom, hogyan alakul az élete.. remélem kicsit röghöz kötötten…
..vannak emberek, akik gondolkodás nélkül adakoznak. Ez a természetük.
 

2013-01-01
Charles Dickens: Karácsonyi ének
5*
Szép. Értékes. Dickens. 



2009-12-13
Julia Sand: A gránátköves karácsonyfadísz
1*
ha a fülszöveget olvasom, sajnos közölnöm kell, hogy én nem hatódtam meg, sőt a magyar címnek nincs köze a történethez. Nincs is benne ilyen karácsonyfadísz :-(




2009-01-03
Nicholas Sparks: Első látásra
4*
Spoiler!
Szeretem az írót, bár nem sok regényt ismerek tőle. A könyv egy másik folytatása, én csak ezt olvastam el. Így is megállja a helyét.
A téma: egy nagyvárosi újságíró fiú beleszeret a poros és nagyon csendes kisváros (falu) könyvtároslányába, aki azonnal terhes is lesz. A fiú költözik, de egy váratlan levél miatt kételkedni kezd a lányban és az előtte lévő boldogságában. Persze a vége happy end (egyrészről), de nem egyszerűen, hanem egy kicsit „unhappy enddel”.


2009-01-02
Michelle Richmond: A köd éve
5*
Nekem tetszett! Hosszú, mégis hamar túljutottam rajta.
Egy nő, Abby elveszíti a vőlegénye 6 éves lányát a kihalt ködös tengerparton. A kislány megtalálásának, a kapcsolat tönkremenetelének története, miközben érdekes infokat tudunk meg a memóriáról, az emlékezésről.



2009-01-02
Fejős Éva: Hotel Bali
2,5*

Hát………… olyan egyszer olvasható számomra, a közepén sejtettem már a végét. Az első könyvét nem olvastam, mert nem érdekelt a tartalom alapján, ebben kicsit csalódtam. A Nők Lapjában jobban tetszenek FÉ írásai.

Kimaradtak #3 - Komolyabbak vegyesen

2012-10-17
Babits Mihály: Jónás könyve 

5*
Engem elkerült ez a mű fiatal koromban, betudom annak, hogy nem gimnáziumba jártam. 
Jobb később, mint soha!-felkiáltással megszereztem, elolvastam, és nem utoljára. 
Nem találkoztam vele, de Jónás történetét ismerem, közel áll hozzám sok éve, már 2 évtizede, amikor ismerős és ismeretlen fiatalok feldolgozták a történetet.

Kinek mi Jónás könyve, Jónás imája? 
Kinek, mikor mi csapódik le az olvasáskor? Bele lehet magyarázni bármit is, mint ami más, mint ami a Bibliában olvasható? Szerintem igen, Babits is megírta, és vicces, ironikus, de értelmezhető. 
"Most már tudom hogy nincs mód futni tőled 
s ki nem akar szenvedni kétszer szenved."

"Hozzám már hűtlen lettek a szavak, 
vagy én lettem mint túláradt patak 
oly tétova céltalan parttalan…."





2013-09-02
Claudia Piñeiro: Szívecskéd,  A bűn „árva gyerek”
4*


Azt a rézfánfütyülő mindenségit!!!!!!!!!!!!!!!
Csak a biztonság kedvéért tettem ki, hogy spoiler, szerintem nem is.. 
Amikor elhittem, akkor fejbe vágott. Amikor fejbe vágott, akkor kába voltam. Amikor kába voltam, akkor azon gondolkodtam most mi fog történni, kivel és hogy, s egyáltalán mi lesz a vége? 
A gyerekükkel történtek miatt kb.4*-os. Lali-azaz Laura miatt majdnem kevesebbet adtam, de azért nem tettem, mert amit vele tettek, azaz nem tettek, tették érthetővé, hogy milyen szánalmasan szemetek a szülők!





2013-08-07
Philip Roth: Düh
4,5*
Dühös lettem! B@szd meg (sic! és bocsi……..)! 
Ó, Marcus, kicsit lehettél volna megalkuvóbb saját magaddal!




2013-08-06
Fehér Klára: Narkózis / Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz
Narkózis: 5* 
Kába voltam én is Julival, miközben kibontakozott életének néhány szelete.

Négy nap a paradicsomban: 4* 
Annyit szaladtam, futottam, kocogtam, siettem a történetben, hogy keményen elfáradtam. Valami olyan fáradtság lett úrrá rajtam miközben Juli és Andris, rokonokkal való találkozását olvastam, hogy egyre erősebben kívántam a történet végét. Elfáradtam benne, le is feküdtem aludni.

Sárgaláz: 3,5* 
Szerintem, ha nem egyben olvastam volna, akkor megkapta volna a négyet is, de most csalódtam, hogy nem Juli és Andris történetét olvashatom tovább, és olyan mérges lettem dr.Horváth Géza felnőtt lányaira, hogy utáltam az egészet.


  
2013-01-23

Georges Simenon: Az özvegy
Hasonló érzések kerítettek hatalmukba, mint amikor a Tengerpart-ot olvastam. Bár az még erősebb volt a gyerekek miatt, de itt is tudtam, hogy mi lesz a vége, és kíváncsian olvastam, de utáltam olvasni! Azért siettem, hogy vége legyen, de utáltam Tatit. Szánalmas, önző, számító, szemét! 
Félelmetes, amikor egy gyilkost kezdek támogatni és kedvelni.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...