2014. december 10.

Limpár Ildikó: Emlékek tava

"A valódi értékek bennünk lakoznak." 


Biztos leírtam már többször is, hogy szeretem a meséket, terjesztem a mesék fontosságát. Szakdolgozatot írtam a mesék fontosságáról és a bennük lévő fejlesztési lehetőségekről, szülőkkel történő beszélgetéseken terjesztem fontosságukat és szépségüket, kiemelem a nézhető-hallható mesékkel szemben. A jó mesék pártján állok, legyen az népmese vagy műmese, klasszikus vagy kortárs. Ezt fontos kiemelnem, mert nagyon sok borzasztó írással találkozom munkám során. 

Ennyi bevezetőt éppen elegendőnek is tartok, hogy az Emlékek taváról írjak. Ismét egy meséről, amiről lehúzhatom a leplet. Vajon felér-e a kedvenceim közé? Megközelíti-e azokat?

Az Emlékek tava egy barátság története.
Vagy Csillaghalma története?
Vagy éppen az Emlékek tavának története?
.... s mi a helyzet Bölcsfejjel és Tökfejjel, a kétfejű sárkánnyal? Akár az övé is lehet.
Nevezzem a sírig tartó szerelem könyvének?

Maradok az elsőnél, hisz nekem ez volt a meghatározó benyomásom. Panna és Palkó, azaz a tíz éves Csillagszóró Harmat  Rózsa és a tíz éves Csillagfényes Dobos Palkó életének rövidke epizódja ez a mese. 
Ahogy a könyv fülszövege is írja, Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van.
... és Panna elindul. Bátorsággal felvértezve közelíti meg a rettegett Elnyelő tavat, s itt kezdődik kalandos útja, melyről nem beszélhet. Titkokat bíznak rá, s megtartja azokat. Emléket kell feláldoznia a segítségért cserébe, megteszi azt is. Felnőtteket meghazudtoló bölcsességgel képes a problémákat megoldani. 

Tudja mindenki, hogy a mesék többségénél is a "minden jó, ha a vége jó" elv érvényesül, ezzel nagy titkot nem árulok el, de a lényeg, hogyan is jutunk el a végéig? 
Panna fantasztikus helyszínekre jut el, bűbájos és kevésbé kedves lényekkel találkozik egy célért: barátja megtalálásáért és kiszabadításáért. S miközben ezen dolgozik, ő is fejlődik, tapasztal, tanul a vele történt események által.

"-Apró, ám súlyos emlékeket kapsz - mondta Nitmarinda ......
(...)
- Ez borzasztó -nyögte, miközben a szívéhez kapott. - Sohasem gondoltam volna, hogy egy emléknek ilyen súlya van.
- Hozzám azok kerülnek, amelyeket már nagyon régóta cipeltek a gazdáig. Az idő elnehezíti a bánatot, és legyengíti azt, aki nem bír megválni tőle. Ezért kell a nehéz emlékektől minél hamarabb megszabadulni. Néha elég egy jó szó, ölelés vagy bocsánatkérés, esetleg egy másik emlék, ami feledteti a rosszat."

Az Emlékek tava helyszínei, lényei és eseményei elgondolkodtattak. Képes lennék-e feláldozni az emlékeimet? Képes lennék-e megszabadulni a kellemetlen emlékeimtől, amelyek ugyanúgy részesei voltak, hogy ilyen legyek? Képes lennék-e felejteni? Letenni a terheimet? Pedig én folyamatosan teszem le őket. Csak a fontosabbak maradnak, jók, rosszak, kellemesek vagy kellemetlenek egyaránt. Pannának nagyon nehéz döntéseket kellett hoznia, s bár megkapta az érte járó jutalmakat, mégis drukkolhattam neki, hogy sikerüljön neki, hogy megérje e nemes tett!

Ez a mese csodálatos tárháza a jóságnak, a jószívűségnek, hogy meg lehet változni, hogy érdemes megváltozni, hogy érdemes áldozatokat hozni.

Ez a mese (is) fejbe kólinthat sok embert, hogy van még jóság, csak körbe kell néznünk. A mai kor embere nagyon rá van kattanva a rossz dolgokra, a borúlátásra, néhányuknak szükségük lenne erre a mesére. Szükségük lenne elvarázsolódni, sárkányháton repülni, a sötétben tapogatózni, hogy aztán örüljenek a fénynek; szükségük lenne egyedül lenni, hogy később örüljenek a társaságnak; szükségük lenne adni, hogy megtapasztalják az önzetlenséget; szükségük lenne.....

Oly sok mindenre lenne szükségünk, pedig csak körül kellene néznünk.

Itt van ez a mesekönyv, az Emlékek tava: nyissátok ki, merüljetek bele, nézegessétek az illusztrációt, olvassátok a sorokat, gondolkodjatok el milyen lehet Csillaghalmán élni! Gondoljátok el, milyen vidámság lehet az ott lakók között, mekkora összetartás van, milyen csillagzat alatt alakulhatnak ki e kedves sorsok!
S ha ezt mind átgondoljátok, elolvassátok és megnézitek, akkor ti is megtudjátok, hogy "ha egy emlékigazán fontos, az csillaggá válik, és ragyogni kezd az égen. A kevésbé fontosak fénye nem túl erős, sokszor nem is látjuk őket a földről. És persze vannak azok, amik nem feltétlenül jók, ám fontosak: nélkülük egészen más ember lenne az, akihez tartoznak. Ezek is sziporkáznak. Csillaghulláskor az emlékcsillagok ebbe a tóba esnek..."

S most megyek is, mert kb. egy órája olyan történt itthon az én 11 évesem és én köztem, ami nagyon rossz emlékké válhat hosszú időre. De ezt nem szeretném. Az Emlékek tava éppen jókor jött a napjaimba.
Panna okos bölcsességét és szeretetét éppen jókor tapasztalhattam meg.
Csillaghalma fényei éppen jókor mutathatják nekem a helyes irányt.
Vagy éppen az a valaki, aki a csillagok fölött van és segít nekem.

Köszönöm Limpár Ildikónak ezt a történetet, nagyon klassz lehet a gyermekeinek lenni! 
Olvassátok el ti is!

Pongrác Kiadó
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...