2014. december 7.

Francine Rivers: Az ártatlanság gyermeke

Úgy érzem, hogy muszáj a könyv fülszövegéhez fordulnom segítségért, de nagyon érdekes, mert a régi kiadás fülszövege teljesen más, mint az új kiadásé.

Íme, a régi:

"A regényben három generáció nőtagjai néztek már szembe a történet alapjául szolgáló, vagy ahhoz nagyon közel álló belső küzdelemmel, jóllehet egyik sem tudott a másik bajáról. Dynah nagyanyja soha nem heverte ki a veszteséget, anyja pedig a becsületét veszítette el azelőtt az ember előtt, akivel leélte fél életét. 
Dynah magára hagyatva vőlegénye, családja, s az egyház által önnön erejére, hitére támaszkodva keresi a megoldást. Hosszú gyötrődés után hozza meg döntését, mintegy a három generáció vezekléseként, az élet javára. 
Nagy árat fizetett, de nincs más választása. Saját élete is ettől a döntéstől függ. 
E könyv története egy szörnyű, és az ember egész rég elfelejtettnek hitt fájdalmai, hazugságai. Dynah Carey, a hívő katolikus, az ígéretes jövő előtt álló diáklány, magára marad rettenetes kételyeivel. Egyedül marad jogával, hogy döntsön életről, halálról. De ami legális, az vajon jogos is egyben? 
Ez a megrendítően gazdag érzelemvilágú regény nem csupán a lehetséges abortusz érzelmi és erkölcsi kérdéseit veti fel. A válaszokat a főhőssel együtt mi olvasók is kutatjuk lelkünkben."


Mondhatni, hogy semmilyen...

Az új kiadáson szereplő fülszöveg: 

"Dynah Carey élete a lehető legtökéletesebbnek tűnik: szerető családban nevelkedik, majd a főiskolára jelentkezve találkozik élete szerelmével. Egy sötét és hideg éjszakán azonban erőszak áldozatává válik, melynek következményeként egy nem kívánt terhesség súlya nehezedik a vállára. Dynah addigi élete egyetlen perc alatt kártyavárként összeomlik, és a jövőjét illető döntés meghozatalakor szembesülnie kell a világ és szerettei igazi arcával is. Dynah ennek ellenére tudja, hogy hite utat mutathat a napvilágra kerülő titkok és a fájdalom sötét útvesztőjében...
Francine Rivers ebben a könyvében egyetlen döntés generációkat átívelő következményeit tárja elénk."


Most, ahogy ezeket az írásokat bemásoltam, úgy érzem, hogy kicsit könnyebb dolgom lett, mert ad egy alap "hangulatot", egy alap gondolatok ez a néhány sor.
Mondhatom, hogy a történet három asszony, és az ő fájdalmuk története, de szerintem nem teljesen fedi le ez a történet lényegét: szerintem ez a regény Dynah története, aggodalmai, félelmei, kudarcai magával szemben, Dynah hite, élete, múltja, jelene és jövője, amelyben akaratlanul előtörnek a felmenők hasonló tragédiái. Az édesanyáé, a nagymamáé.
Ha eltekintek a könyv végétől, amit -természetesen- végig sejteni lehet, tulajdonképpen engem ez az egy szál zavart csak, olyan hatásvadász, vagy furcsa volt, hogy ezt véletlenül éppen átérezte a mama és a nagymama is. Hogy velük is hasonló történt. Hogy cipelik a terheiket. Hogy soha nem felejtenek.
Francine Rivers könyveiben a hitnek mindig központi szerepe van. A Harmat Kiadó egyházi kiadó, hittel kapcsolatos köteteket jelentet meg. 
Ebben a történetben Dynah az az egyik személy a könyvben, aki próbál Isten törvényei szerint élni. Megerőszakolják. Terhes lesz. Igen, terhes. Nem várandós, hanem terhes. Gondokkal terhes és egy kisbabával terhes, aki növekszik benne, aki felborítja az egész addigi életét, a megtervezett jövőjét. Nem tudja mit tegyen, titkolózik, döntésképtelenné válik. Úgy tűnik mást mond a szíve és az esze, mégis a szíve vezérli. A szíve és a hite.
Az egyetemről hirtelen visszakerül az otthonába, a szüleihez, akik két oldalon állnak, akikkel nem könnyű, akik nem támogatóak. Csak mondják, mondják a magukét. Vajon milyen lehetett Dynah-nak? Nem könnyű.

Érdekes és jó könyv. Nekem nagyon tetszett, s bár nem kerültem soha ilyen helyzetbe, s remélem nem is fogok, de folyamatosan járt az agyam, gondolkodtam, s ha nem is jutottam dűlőre magamban, Dynah mellett álltam és drukkoltam neki, hogy ne inogjon meg, hogy hallgasson az első megérzésre. Mindennek oka van. Sajnos történnek az emberek életében rossz, szomorú dolgok, események és tragédiák, amiknek nem örülünk, de valamiért megtörténnek. De nem vagyunk egyedül. Kerülhetünk padlóra, elhagyhatnak, csalódhatunk, megsérülhetünk, láthatjuk a szerettünket rossz állapotban, kicsúszhat a lábunk alól a talaj, de nem vagyunk egyedül. Biztosan nehéz ezt nem elfelejteni, én is képes lennék rá.

Drukkoltam Dynah-nak, és boldog vagyok, hogy egyenesbe jött a könyv végére. Ha ez az út enyhén göcsörtös is, vagy éppen sok kanyarral teli, esetleg erdőn, bokrokon, szúrós ágakon keresztül vitte őt, remélem, hogy a végén tényleg napfényre érkezett.

Harmat Kiadó
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...