2014. december 23.

Egykori boldog karácsonyok


Gondolatban már készül a szokásos év végi könyves bejegyzés, de most inkább emlékezem. Van aki nem várja, nem várta, vannak visszaszámolók. Van, aki lázban ég, van aki utálja az egészet.
Van, aki sírdogál és emlékezik, vannak, akik utálják, hogy a családdal kell lenni, azaz azokkal is, akiket nem kedvelnek.

Nekem nincsenek ilyenek, valahol a kettő között vagyok. Várom szentimentálisan, egyre inkább a karácsony igazi lényegére tekintve: hogy szeretve vagyok. Onnan fentről, innen lentről a családom, a barátaim, a kollégáim által. Ilyenkor nem félek. Tudom, hogy mindenre lesz megoldás, ha éppen egy nagy X van még az egyenlőségjel másik oldalán.
Idősödöm. Hiányoznak a sok éve elhunyt nagyszüleim. Akikhez megszámlálhatatlan emlékem kötődik.

Karácsony van, így előtörnek az akkori szokásaink. Fadíszítés után, a szentestére készülődve még a szomszéd szobában lakó nagymamám és nagypapám kis karácsonyfáját is segítettem feldíszíteni. Nálunk szokás, hogy december 24-én is elmegyünk a temetőbe, és gyertyagyújtással emlékezünk a rokonainkra. Régen mindig négyesben mentünk: nagyszüleim, tesóm és én. Nekünk egy nagy móka volt: az ujjainkat mártottuk a forró viaszba, néztük az ablakokat, hol látjuk a karácsonyfákat? Nem volt még kivilágítva a falu, a házak, az udvari fenyőfák. Aztán bementünk nagynénémékhez egy boldog-karácsonyra és egy italra, sütire, és amíg mi ettünk-ittunk, otthon is megjött, aki hozta az ajándékainkat. Sajnos nagy kutató voltam, így voltak örömök és csalódások is. :)

Mindig ugyanaz a lemez a Csendes éj-jel, a Mennyből az angyal-lal. Vacsi, ajándék, szomszédolás, éjjelig ébren maradni, később az éjféli istentisztelet misztériuma. Ide is nagyszüleimmel mentem.  Fülemben van nagypapám zsörtölődése a nagy fa mellett, hogy miért kap ajándékot?, nagymamám rózsás arca, szüleim öröme, és nekünk gyerekeknek az örömeink.



Arra is emlékszem, hogy még nem volt divat hazánkban az adventi égősor, nem voltak díszkivilágítások, de nagymamám már vett ilyet, mert Finnországban is van ilyen. Imádtam. Akkor sokkal jobban vártam ezt az időszakot. Éjjel-nappal égett, világítás mellett aludtam.

A karácsony olyan nagyon közel állt mindig a szívemhez, hogy nem voltam hajlandó máshol lenni, csak a karácsonyfa mellett. Ébredés után kiköltöztem, volt, amikor ott aludtam, ott olvastam, meselemezt hallgattam, tévét néztem, és már főiskolásként ott tanultam. Csakis a karácsonyfa mellett. Nyugalom, béke, szeretet. Még egy tragédia utáni karácsonyra sem emlékszem vissza szomorúan, pedig biztos az volt.

Akár karácsonyi gyerek is lehetnék, pedig nem vagyok az, de sokszor álmodoztam, hogy Angyal Andi milyen klassz név lehetne. :)

December 23. álmodozom, emlékezem. Sütik készen. Kb.ennyi. Holnap vendégség, biztosan minden meglesz időben, soha nem kapkodok. Kapkodós karácsonyokat éltem át gyerekként, s ezt a részét utáltam. Ma a nyugi helyett a Belvárosba rohantunk fűtőszálért a bojlerbe. Kicsit lemaradtam magammal, de nem zavar. 

Inkább emlékezem. Milyen jó lenne, ha többen lennénk. Ha több rokonnal találkoznánk. Itt laknak a közelben, s mégsem. Milyen furcsa. Tenni kellene valamit. De én is Pató Pál Úr vagyok e tekintetben. 
De barátozunk, olvasunk és játszunk majd nagyokat, megyünk templomba is, színházba is. 
Jó, hogy itt vagy Karácsony!

Kívánok mindenkinek áldott, békés és boldog karácsonyt!

pusziölelés*

Karácsony 1979-1980 körül

2 megjegyzés:

  1. Boldog karácsonyt Neked is Andi, szép írás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Miamona, az emlékeimben élek karácsonykor. Boldog karácsonyt, őszintén remélem, hogy időközben megérkezett a karácsonyi hangulatod!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...