2014. december 6.

Böjte Csaba: A mindennapi kenyérnél fontosabb a Remény

199 gondolat az életünkről



Böjte Csaba nevét sokakkal nem szükséges megismertetni, ám biztosan van olyan személy közöttük, akik nem is tudják, hogy a név milyen bölcs, kedves, jó akaratú, szeretettel teli, hittel és mosollyal megáldott embert takar.

Írhatnám, hogy előadásaink telt házak vannak, hogy vannak vissza-visszatérő anekdotái, hogy könyveit sokan vásárolják maguknak vagy ajándékba, hogy a gondolatai melegséget, nyugalmat árasztanak még akkor is, ha azok a kő kemény valóságot és igazságot takarják.
Többen azt is mondhatják a bajszuk alatt, hogy egy ilyen hitben megerősített embernek miért is kell folyton a nyilvánosság előtt "prédikálnia", hisz sokaknak ez visszatetsző lehet? Engem nem foglalkoztatnak ezek a dolgok. Én szeretem őt hallani, hallgatni, s azt is tudom, hogy minden befolyt összege a segítséget szolgálja.

Előttem fekszik a "A mindennapi kenyérnél fontosabb a Remény" című kötet. A gyönyörű borító, a kis alakú könyv, a cím hívogattak egyre közelebb. Szerettem volna elmélyülten olvasgatni a kötetet, de a zilált, rohanós napok nem engedték. Nem jó ez így. Én nem így szoktam várakozni, nem így szoktam a decemberi elmélyülést megkezdeni, de sajnos ez most így alakult, ezekben a napokban kellett és kell megkeresnem azokat az apró időket, amelyek segítenek.

Előzetes információk nélkül kinyitottam a könyvet, elkezdtem olvasni, és máris ott voltam mellette, máris erőt adott, elfogadtam mindent, amit mondott rólunk gyarló emberekről, s ismét jobbá szeretném tenni mindenki életét.
Már az előszó olvasásakor is helyeseltem, elgondolkodtatott. Aztán gyorsan továbbhaladtam és elolvastam az első fejezetet, a "Félrevert harangok zajában nem lehet élni" címűt, és majdnem elsírtam magam. Pedig semmi különös nem történt, minden szavával egyet értek, hogy éljünk pozitívan, gondolkodjunk így, mégsem sikerül sokszor. Kőkeményen odaszól, nem finomkodik, hanem közli, hogy katasztrófaorientáltak vagyunk, hogy mindent tökéletesnek akarunk látni, hogy nem törekszünk a megjavulásra, a megjavításra, hogy félünk, szorongunk mindenért, hogy pánikolunk, nyafogunk, siránkozunk, s így nem lehet élni, gyerekeket nevelni! Ehhez béke, nyugalom és önbizalom kell. Derűvel megáldva. Támogat, hogy "ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit Istentől van." Higgyünk, hogy Ő biztos kézzel vezet bennünket.

S mikor éppen kikecmeregtem, hogy én jó vagyok, akkor a másik oldalamra kaptam egy nagy pofont (főleg így a karácsonyi vásárlás időszakában), hogy milyen tékozló vagyok. Bár gyorsan meg is győztem magamat, hogy nem is annyira nagyon, én még kevésbé görnyedek a terhek alatt, én még szeretek visszavonulni a csendbe, nem szeretem magam beleütni mások dolgába, csak teszem a dolgomat, s Csaba testvér kicsit fel is oldozott, hogy reméli, szép lassan én is megtanulom okosan használni a játékokat.
S aztán folytatta a birtoklás vágyával,hogy ne az anyagi világ színe-java okozzon örömet nekünk, elégedjünk meg az isteni gondviselés garanciájával, legyen elég a kevesebb, az éppen elegendő, hogy láthatatlan angyalként tudjunk keresztül söpörni a világon; hogy ne rágódjunk a múlton, hisz az már kőkemény történelem, az út előttünk van. A végén a világvégével kapcsolatos gondolatait is megosztja az olvasóval, s mi elgondolkodunk a szavain, mondatain.

Böjte Csaba szájából elhangzott szavak, a tollával leírt mondatok nem adhatók vissza ezeken az oldalakon. Annyit tudok tenni, hogy ismét felhívjam a figyelmet erre a nagyszerű emberre, aki önmagát mindig háttérbe szorítja, hogy másokon segítsen!

Köszönöm az írásait, nekem sokat jelentenek, még akkor is, ha egyben, ha elcsendesedve nem tudom elolvasni a könyveit.

199 gondolat az életünkről. Így tudtam összefoglalni.

Helikon Kiadó
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...