2014. december 7.

Andreas H.Schmachtl: Alma Magdi - Karácsonyi varázslat


Folytattam a karácsonyi mesekönyvezést, s hihetetlen számomra is, de még Pettsonék karácsonya, vagy éppen a kedvenc, elmélyülős A Máté Angi mesekönyvek sem kerültek elő. Tényleg rohanás van mostanában.
A lényeg, hogy elolvastam egy cuki egeres, karácsonyi történetet, Alma Magdi történetét (bevallom, hogy a lefordított Tilda név jobban tetszett volna...), aki egy templomban él. Szegény, mint a templom egere.... mondhatnám, de Alma Magdi nem volt szegény, legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében. Hanem azért volt "szegény", mert legáhítottabb vágya az volt, hogy énekelhessen a templomi kórussal.
A kis egér napjai munkával teltek, összegyűjtötte a leégett gyertyacsonkokat, lesöpörte az orgonasípokról a pókhálót...., de bármit is tett-vett, mindig örömmel hallgatta a kórus éneklését, gyakorlását.
Közeledett a karácsony, a szenteste. A csendben a gyönyörű muzsika még jobban szólt, még felemelkedettebb lett a hangulat, Alma Magdi pedig vágyakozott. Hallgatta a dalokat, olykor halkan ő is énekelt velük a távolból.
Ahogy teltek a napok, az ünnep előtt nagy pelyhekben kezdett hullani a hó, és a kórus tagjai megfáztak. Úgy tűnt a szenteste templomi muzsikaszó nélkül fog eltelni. Szomorú, ugye? 
Aki jár december 24-én éjszaka misére vagy istentiszteletre, akinek a karácsony Jézus születésének megünneplését is jelenti, azok valószínűleg tudják, hogy az éjféli alkalmon másképp szól az orgonaszó, a dalok, és az éj tényleg csendes. Beleborzongok, ha rágondolok. 
Akár nevetségesnek is hangozhat, de teljesen át tudtam érezni az egér vágyait, és terveit, hogy az éjszakai dalolást meg kell menteni.
A rövidke mesekönyv erről szól.

Részletes illusztrációkkal, képekkel, amelyeken el lehet merengeni, amelyekre rá lehet csodálkozni.

Tetszett, ezt a karácsonyi mesekönyvet s a szívembe zártam, s eggyel több lett a karácsonyi történeteim száma.

General Press
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...