2014. november 24.

Timo Parvela - Virpi Talvitie: Miú, Vau és a hatalmas hógolyó, Miú és Vau házat épít

Visszatértek hozzám Miú és Vau, a kedvenc ebem és lusta barátja a macccs.
Valamikor tavaly olvastam Miú és Vau első kötetét, amiben azonnal a szívembe zártam ezt a párost, aztán a hógolyós kötet olvasását, bár nem is ismertem, eltoltam az idei télre, mert valahogy akkor már nem vágytam a hóra. Így elérkezett az idő, hogy a harmadik kötet, a házépítés is a boltok polcaira került, s el is jutott hozzám. Szombat hajnalban a kezembe vetem őket, kellemes emlékekkel juttattam eszembe az előzményeket, s aztán az történt, hogy............... várjatok csak le is írom. A lényeg, hogy rendhagyó ajánló következik!

Azért rendhagyó, mert a Miú, Vau és a hatalmas hógolyót nem olvastam még el. S azért nem, mert ahogy kinyitottam a könyvet, az éppen az utolsó oldalnál nyílt ki, s a szemem az utolsó oldal utolsó soránál állt meg, ami így hangzik:


" - Boldog karácsonyt!- válaszolt a legjobb barátja." S ekkor én belelapoztam, s megpillantottam, hogy 24 mese van benne, a számok mézeskalácsot és gyertyákat ábrázolnak, s akkor én megrögzött karácsony-váró, csendesség és adventi időszak szerető, várakozó, elhatároztam, hogy ezt a könyvet, 24 este, igenis fel fogom olvasni a most 11 és 13 éves gyerekeimnek!
S végül, kíváncsiságképpen elolvastam az első mesét, s legszívesebben ide beírnám ezt az elsőt, hogy felhívjam a figyelmét mindenkinek, hogy ezek nagyon cuki állatok, kedves páros, és annyira melegséggel eltöltő mesék! 
Az első mesében kiderül, hogy Vau egy adventi naptárat készített barátjának Miúnak aki természetesen nagyon elégedett volt, hogy neki van a legnagyobb ádventi naptárja, s kíváncsiságképpen már nyúlt is......., amihez nem szabadott volna............, s a hógolyó-naptár elindult, az építmény megingott............ s elgurult a falu irányába...............
S nekem természetesen tovább kellett olvasnom nagy izgalmamban, mert ez a kelekótya Miú nem állandóan önfejű, s kíváncsi voltam, hogy mi is fog történni..... A hógolyó gurult, gurult, gurult, gurult, "akár egy óriás labda, először nekiütközött Klotilda kis kerti kamrájának, onnan Mú verandájának, aztán Hápogi üvegházának csapódott, majd végighömpölygött az összes többi udvaron is, végül a befagyott tó jegén landolt, és elsüllyedt."

S bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy ebből a tönkrement ajándékból, ami miatt Vau akár haragudhatott is, s lehet, hogy mérges vagy szomorú is volt, szóval kíváncsi vagyok, hogy ebből az ajándékból mi lett, a falu lakói hogyan reagáltak erre az eseményre............... de nem olvastam tovább. Megtehettem volna, de szeretnék olyan 24 estét, 24-szer néhány percet, amelyben évek óta nem volt részem a gyerekeimmel: a rácsodálkozás egy mesére!
A tanulás, sport, munka, tanulás, sport, munka. késő van, feküdjetek már le!- eseményekbe ezek már nem férnek be, sőt, a könyveket már maguknak olvassák. Ezért. A várakozás, az együttlét, hogyan jut el Vau és Miú a boldog-karácsonyig, s mi hogyan fogunk eljutni addig.

S itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek ajánljam e bájos kettőst. Hangolódjatok velük ti is a karácsonyra, a kedvességgel, a barátsággal, a közöttük lévő hatalmas szeretettel!


Ellenben a harmadik kötetet elolvastam, amiben a két barát a saját házukat szeretnék visszaépíteni a hegytetőre, dombtetőre. Valamiért elkerült onnan (második kötet). Elkerült nagyon mélyre. S a próbálkozás alkalmával csak a hegyoldal feléig sikerült visszavinniük. Éldegéltek ők így is, ebben a görbe, majd az oldalára dőlő házban is, de belátták: ez így nem annyira jó. Elindult a tervezés, az ötletelés: milyen legyen? Ki dolgozzon? Mikor csinálják? S ahogy olvastam itt volt előttem ismét a bölcs Vau, és a lusta, önfejű, beképzelt Miú. S rájöttem, hogy néha szeretnék olyan lenni mint a kutya, de sokszor mégis, még mindig a macskaként viselkedem, aki tud megértő lenni, néha sikerül is neki. Akinek a szája előbb jár, mint a gondolatai.

A Miú és Vau házat épít a házépítés összefüggő története. Benne a vitáik, a gondolataik, a jellemük, a konokság, az összetartozás és az összetartás érzésével. A belátás képessége, a szomorúság, a vidámság, és a letörtség ugyanúgy megjelennek ebben a kötetben, mint az előzőekben, s amelyben ugyanúgy kiderül, hogy nem jó nekik egyedül.

Miú és Vau nekem ugyanúgy összetartozik, mint Pettson és Findusz, és ugyanúgy szeretem őket, mint a másik párost.

Valamiért én nagyon megszerettem ezeket a könyveket, s úgy érzem, hogy szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk.

" - Vau, tudod mi vagy te?
(...) A fejlődés kerékkötője. A haladás útszűkülete. A változatlanság mamutfenyője. A régimódiság matuzsáleme. A maradiság főpapja és a szürke hétköznapiság kutyaszaurusza." Pedig nem is az!

S, hogy a házépítés 147 napig tartott-e, mert Vaunak egyedül kellett elvégeznie a munkát? Vagy csak 73,5 napig tartott, mert ketten csinálták vagy esetleg 30 nap is elegendő volt a falubeliek segítségével?- El kell olvasni a könyvet!

Kedves Timo Parvela! Még sok Miú és Vau mesét szeretnék! Köszönöm!

Kolibri Kiadó
2013, 2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...