2014. november 7.

Szabó Tibor Benjámin: E.P.I.C.- Az első küldetés

Az általam olvasott ifjúsági könyvek sorában talán egyetlen könyv közelíti meg az E.P.I.C- Az első küldetés című könyv közben átélt érdekességeket és izgalmakat, mégis más volt, mert nem volt benne fantasztikum, azaz nem a szó szoros értelmében.

Ez a történet egy különleges iskoláról, a RUDI-ról (Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézete) szól, s benne a jelenlegi legkisebbek évfolyamának B-team-jéről. 14-15 évesek, és valamiben különlegesek.

Röfi- a legnagyobb kocka.
Alma Peti- az autista fotografikus memóriás zseni.
Sádi: az ifjúsági aikido-bajnok, aki jó látásával és hallásával kerülhetett be az iskolába.
Márkó: akit nyelvérzéke miatt vettek fel; az elkényeztetett lovas-srác.
János: a vezető, különlegessége talán az, hogy ő egy Zichy-sarj, dédapja még G.Bush-hal dolgozott a CIA-nél.
Zuzu, az egyetlen lány, aki nemcsak vörös tüsi hajával és nőies idomaival emelkedik ki a csoportból, hanem eszével, empátiás készségével is.

Zsenik egy csapatban. Maguk sem tudják, hogy kerültek be ebbe az iskolába, ennek az iskolának az előkészítő, első évben délutános, tagozatára. Van aki fizet tandíjat, van akinek fizetnek, hogy ide járjon. Már az első napon érdekes információk birtokába jutunk a gyerekekkel együtt, de az, hogy az egyik alapelve az iskolának: ha egy bukik, a csapat bukik- ez a legfontosabbak egyike. Az iskola megismerése közben sokszor csak kapkodtam a fejemet, hogy miről is van szó? Érdekes, életre felkészítő tantárgyak, specifikusan az adott team órarendjéhez igazítva, csak sejtetik, hogy itt a zsenik még zsenibbé képzéséről, vagy pedig a tehetségek még különlegesebb felhasználásáról van szó. Magasröptű társalgások, eszmefuttatások megszakítva a sima baráti beszélgetésekkel; közösségi oldalon történt egyszerű és kódolt üzenetváltások.

Tanulások, találkozások, események és élmények, hogy eljussanak arra a pontra: valami nem stimmel. Ez természetesen nagyon hamar megtörtént, s miközben megismerjük a gyerekeket és a mögöttük lévő családi viszonyokat, úgy nyílhat egyre inkább tágra a szemünk is, hogy mikről nem tudunk Budapesten. Mondom én, akinek sokszor tágra nyílt a szemem: hogy mit kellene megfigyelnem az M0-ás Megyeri-hídon, vagy mit kellene megnéznem Óbudán vagy éppen a Szent Gellért térnél, vagy akár a Citadellán. A csapat tagjai, önmagukat már semlegesnek érezve, nem mennek haza az utolsó napjukon, hanem nyomozva jutnak el a tisztánlátásig, a megoldásig.

Új információk a történelemről, a magyarságról, s szégyen, hogy miket tudtak ezek a zseninek született fiatalok. Olyanokat, amiket én nem. Olyanokat, amiket sokunk nem.

Szabó Tibor Benjámin alaposan körbejárva a küldetés tárgyát és témáját olyan sorozatot indított el, ami méltán arathat sikert a fiatalok (szerintem főleg a fiúk) körében.
Tanulnak, gondolkodnak, szövetkeznek, nyomoznak, kiállnak egymás mellett- mi kell ennél több?

Jó arcok, jó fejek, szeretni valók- olyanok, amikről jó, ha olvasnak a mai gyerekek is!

Kalandok, érdekességek: ez jellemzi ezt a sorozatnyitó kötetet!

Manó Könyvek
2014


(Azért bevallom, hogy a vége felé a sok történelem Attiláról a hunról, és a magyarságról kicsit sok volt, de mire meguntam volna, addigra épp be is fejeződött. :) )

1 megjegyzés:

  1. Ha szereted az olyan mai magyar iskolaregényt,
    - ami egy különleges (fullra bekamerázott) iskolában játszódik, ahol kis csoportokban tanulnak a srácok, és ha egyvalaki kihull, mindenki röpül, és az egyik srácot Márkónak hívják,
    - ahol speciális tantárgyakat tanulnak,
    - ahol hangsúlyos szerepet kap a harcművészet,
    - ahol négy fiú és egy lány alkot egy csapatot,
    - ahol az iskolai óráknak dramaturgiai szerepe van,
    - ahol különleges csapatépítő módszereket használnak,
    - ahol a learning by doing elvére épül az oktatás,
    - ahol nem lehet tudni, mi az iskola célja, és a srácok megkísérlik kinyomozni azt,
    - ahol a számítógép és a net ugyanúgy kiemelt szerepet játszik, mint Budapest leírása,
    akkor olvasd el a 2011-ben megjelent, A SIEBENKREUTZ ALAPÍTVÁNY című regényt is.
    Nem plágiumról beszélek – elvégre a Jézus-történetet is alapból négyen megírták, és a popkultúrában kötelezőek az áthallások –, csak azt mondom, ha szereted a műfajt, ne hagyd ki
    A Siebenkreutz Alapítványt.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...