2014. november 20.

Sonja Kaiblinger: Scarry Harry- csapatban a szellem



Végy néhány, de legalább kettő tizenegy-tizenkét éves gyereket, csapjál melléjük szellemeket, az egyik gyermeknek add meg a szellemekkel való kommunikáció képességét, tedd őket mai környezetbe, és egy kis morbiditást is keverjél hozzájuk! Garantáltan egy pikáns, érdeklődő kis srácoknak szóló történet kerekedhet ki belőle!

A Scarry Harry- Csapatban a szellem könyvet Peti olvasta el először. Kíváncsi voltam arra, hogy neki mennyire tetszik egy szellemes történet. Ő, aki válogatós a könyvekben, alig tetszik neki valami, de Harry Potter és a többi roxforti a barátja lett, mennyire tudja lekötni egy olyan könyv, aminek a borítóján egy koponyafejű Valaki szerepel.

Peti elolvasta, azt mondta, hogy tetszett neki. Kértem, hogy bővebben fejtse ki, diplomatikusan annyit mondott, hogy nagyon tetszett, s sürgetni kezdett, hogy gyorsan olvassam el én is.

"Akkor kezdődött minden, amikor Mr.Olsen meghalt." Akár furcsa is lehet, hogy egy gyerekeknek szóló könyv így kezdődik, de nemsokára fény is derült a furcsaságokra, s arra is, hogy nem is ekkor kezdődött minden. Otto a 11 éves kisfiú 60+ éves Sharon nénivel éldegél. Legjobb barátja a 12 éves Emily, aki annyira jó barát, hogy nem kételkedik, elhiszi a barátja minden szavát. S miért is lényeges mindez? - mert Ottoék házában él három házi szellem, Sir Tony, Bert és Molly, akiket a kisfiú, azaz nagyfiú lát, hall, s kapcsolatba is tud lépni velük. A szellemek mellett Ottonak egy állata is van, akit háziállatnak nem hívnék, ő Vincent, a denevér. Egy különleges denevér, egy kicsit kopottasabb az átlagnál, bundája itt-ott lyukas volt, egy más világból érkezett, s lett a fiú barátja. 

S, ha még azt is elárulnám, hogy ezek a szellemek hol laknak, garantáltan mosolyognátok, legyen elég annyi, hogy az egyik például szeret pörögni......

Mr.Olsen meghalt, s Otto megismerkedett a Kaszással is. Ugye, a mi fejünkben, gondolatainkban, ha meghalljuk e vonatkozásban a Kaszás szót, nem biztos, hogy a paraszt ember, verítékes munkája jut eszünkbe, hanem bizony a halál, a vég. Nos, Harold, a kaszás, aki a meghalt emberek lelkét gyűjti össze, s így juttatja őket a túlvilágra. Már akiket sikerül elkapnia. Ugye nem is ő jelenti a Vég-et? :)

A félelmetes kinézetű, tornacipős Harold jön, ő is megismerkedik Ottoval, s amikor Sir Tonyt elrabolja a porszívóügynök, beindul a gépezet. Vissza kell őt rabolniuk a megszokott házába.

A történet izgalmas, Peti nagyon élvezte, én pedig örültem, hogy élvezte, s végre lett egy olyan könyv, amit nem tett félre a harmadik mondat után. S, hogy morbid? Vagy félelmetes? Lehetséges, hogy sokan annak tartják, s hogy többen nem adnák a gyerekük kezébe. Mindenkinek magának kell ismernie a sajátját. Az enyém az életben érzékeny, egyébként pedig bármilyen filmet úgy néz, hogy "Kész, vége, csapó, ennyi volt!"- nem kezd félni, rettegni. Abszolút helyén kezelte mindig ezeket a dolgokat.

Én jókat mosolyogtam néhány jeleneten, örültem a gyerekek mély barátságának, bírtam a denevért, és tetszett az az összetartozás, az összedolgozás a jó ügy érdekében. S, hogy Otto egy különleges gyermek? Nem kell messzire néznünk, biztos mindenki közelében vannak más, különleges gyerekek. Ilyenek-olyanok, de szeretjük őket!

A történet egyszerű, érthető, talán túl egyszerű és túl érthető megerőltetés nélkül, de szerethető!

Manó Könyvek
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...