2014. november 24.

Sebastian Barry: A tartalékos tiszt

243 oldalnyi irodalom.

243 oldalnyi emberi sors.
234 oldalnyi történet egy életről.
243 oldal mennyiségű információ Jack McNulty életéről.

Bevallom őszintén nehezen indult ez a történet a számomra. Nem volt róla információm, csak S.Barry neve jelent egyet azzal a ténnyel, hogy jól ír.
Nehezen indult,fokozatosan gyorsult, turbóra váltott, majd hirtelen a tetőpont után lezuhantam, és a végén néztem magam elé.
Fantasztikus írás. A felépítése, a vezetése. De nem könnyű. Az élet.


Ezeket a sorokat Sebastian Barry Egy eltitkolt élet című könyvének értékeléséből másoltam ki, s módosítottam.

A tartalékos tiszt nem könnyű írás. Sőt, nekem, ahogy érzem a karácsony, az adventi időszak közeledtét, most a megszokottnál is nehezebb volt. Jack McNulty élete, memoárja. AZ elején egy sétagaloppnak tűnt. Bár egyből egy katasztrófával indított Barry, mégis azt kell mondanom, hogy jó érzés töltött el, mert Jack megmenekült. S innen indult a mesélés. A jelen és a múlt. Olvassuk a jelen történéseit, esetleg sajnáljuk Tom Quaye-t, hogy nem találkozhat a feleségével, de Jack McNulty életével kapcsolatban hamar kiderül, hogy valami félrement. Valami történt. Valami, ami miatt nem tér haza a gyerekeihez, ami miatt Mai, a felesége nevét a visszaemlékezéseiben olvashatjuk.
S ahogy olvastam a két síkot, a jelen eseményeit, és a múlt történéseit, kibontakozott e megkeseredett férfi története. Akiről nem tudok sok kellemeset mondani. Pedig biztos lenne. Nem törhetek pálcát felette, hiszen nem jártam meg a háborút, nem éltem benne. De! Mai és Jack házassága a II.világháború előtt kezdődött. A gyerekeik jóval korábban születtek, így nem tudom felmenteni a léhűtő életük miatt! A gyerekek előtt mutatott viselkedés és magatartásuk, a házaséletük miatt. Természetesen sajnáltam Mai-t, mert szüksége lett volna a segítségre, mindkettőjüknek szüksége lett volna segítségre. Ehelyett a sors mást dobott számukra. Vagy Isten. Ki mit gondol.
Sebastian Barry nagyon jól ábrázolta Jacket és Mai-t. Az apjának megfelelni akaró lányt, a törtető, a politizálót, aki papája kicsi kis lánya volt, míg a szülő élt. Jack más kép, más élet. Ő a jelen. A merengései, a gondolatai, a gondolatok között meghúzódó vélemény-töredékek mind-mind befolyásolják az életet, a véleményünket. Mai nem tudja elmondani, hisz ez Jack visszaemlékezése.

S ahogy olvastam e életet, e házasságot, e háborút, az afrikai jelent, az ott történő eseményeket, Tom rejtett szenvedését, ahogy olvastam Jack tetteit, amelyekkel -talán- feloldozást is szeretett volna, vagy csak a hazaút egyre távolabb tolását alakította, úgy gondolkodtam el valahol a könyv elején olvasott sorokon: "Másokat boldoggá tenni hasztalan fáradozás." S akkor én lázadtam, be akartam bizonyítani, hogy nem így van, hogy megéri, hogy ez az egyik legfontosabb az életünkben! S olvastam Jackről, eljutottam a végére, s összeállt a kép, hogy Mai miért mondta ezt, s miért lett a könyv még borongósabb a végére. Valahogy ez a könyv nem a szeretet könyve. Fájdalom, elmúlás, kiábrándulás, magány.
S vissza is térek az elejéhez: Fantasztikus írás. A felépítése, a vezetése. De nem könnyű. Ahogyan sokszor Az élet sem az.

General Press
2014

1 megjegyzés:

  1. Nekem felkeltetted az érdeklődésem. Minden tiszteletlenség nélkül mondom, de állandóan Tartalékos lisztnek olvastam a címét, és valami Tolvajok telés, háborús, nélkülözős regényt képzeltem mögé. És végülis olyan sokat nem is tévedtem. Szeretem a "243 oldalnyi emberi sorsokat", legfőképp ezekért olvasok. Köszi. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...