2014. november 16.

Lucinda Riley: A meredély szélén


Nem tudom, ki hogy van vele, de sokszor könnyebb írnom azokról a könyvekről, amelyek nem tetszettek maradéktalanul. Nos, ebből a szempontból kiindulva, erről a könyvről nehéz írnom. Persze van benne 1-2 momentum, amikor felhúzhattam volna a szemöldökömet, de nem tettem, mert eltekintettem ezektől. A könyv vonzott, a történet tetszett, tudtam szomorkodni, örülni, gyászolni vagy akár új életet kezdeni. 

"Mindennek megvan a természetes egyensúlya. Honnan tudná az ember, hogy boldog, ha nem szomorkodna néha?"

A 31 éves szobrász Grania Ryan egykori boldog párkapcsolatát New York-ban hagyva visszamenekül Írországba, a szüleihez gondolkodni, merengeni, kilábalni vagy éppen új életet kezdeni. Itt találkozik a 8 éves Aurorával, aki megváltoztatja az életét. Grania édesanyja hiába óvja, félti lányát ettől a "kapcsolattól", hiába fogja fejét, hogy a történelem ismét meg fogja ismételni magát, Grania a szívére hallgatva, makacs személyiségét nem cserbenhagyva lesz a kislány barátja, elhunyt édesanyja helyett fontos társa, nevelője.

Miközben a jelen vagy éppen a közelmúlt eseményeibe csöppenünk bele, egyszer csak visszatérünk évtizedekkel korábbra, az első világháború időszakába, ahol megismerjük Maryt, Grania dédmamáját, és ezzel együtt az ő történetét, a Ryan-ak és Lisle-k között meghúzódó kapcsolatokat.

A történelem kibontakozik, a gyerekek cseperednek, a problémákat meg kell oldani. Miközben a könyv lapjai fogynak, úgy kerülnek napvilágra a titkok: ki is Anna?, mi történt Grania és Matt között?, miért nem bírtam Charly-t az első pillanattól fogva?, Milyen titkok nyomják Kathleen, Grania édesanyjának a lelkét?, és miért tudtam a svájci szálat is? Múlt és jelen váltakozik. Jelen Írországban, jelen Amerikában, hogy véleményt tudjunk mondani, hogy támogatni, drukkolni, reménykedni tudjunk. 

A meredély szélén egy különleges történet, családtörténet, a szeretet története, benne a falusi-egyszerű élettel, s  a művészettel egyaránt. Benne a szimpatikus karakterekkel. Megismertem őket, értettem félelmeiket, támogatni tudtam őket. Aurora egy olyan kislány, akit mindenki a szívébe zárhat, karjai közé fonhat. Ő meséli a történetet.

Tudom, hogy többeknek túl szép, túl érzelmes, túl hihetetlen lehet. Aki már az elején kifogásol valamit, inkább tegye le, mert többet is fog. Én is megálltam olykor, gondolkodtam, hogy vajon megtörténhet-e ilyen, így?- de olyan hangulatba kerültem a könyv által, hogy könnyedén továbbhaladtam.

Engem boldoggá tett, megríkatott, elgondolkodtatott. Olyan helyzetbe kerültem a hétvégén, amihez -talán- megoldást is találhattam. Ha...!

"Bárcsak azt mondhatnám, hogy tanultunk a múlt hibáiból!
De az ember ritkán néz vissza, csak ha épp ugyanazokat a hibákat látja elkövetni."

Ajánlom. Tetszett.

A közeljövőben pedig jó lenne az írónő előző könyvét is elolvasnom.

General Press
2014

1 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett az előző regénye is. Próbáld megszerezni, megéri.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...