2014. november 7.

Lázár Ervin: A manógyár; A másik Télapó

Bár ősz van, sőt szép enyhe őszi időjárás is, mégis azt kell mondanom, hogy a Mindenszentek elmúltával nálam mindig a karácsonyi csodák, a karácsonyi gondolatok kezdődnek el. Bár az oviban még ma festettük a péket, s még ez van porondon, s a téli ünnepkört még megelőzik a tűzoltók is, mégis, ahogy naponta a cd-ket válogatom a gyerekeknek, a kezem már lelassul a karácsonyi muzsikánál. Így történik egyre gyakrabban, hogy egy könyv felett már elkalandozok, tervezgetek, ami csak eddig jut, mert a kivitelezéshez sosincs időm. De ma, ezt a délutánt már annak szenteltem, hogy a csendben olvasgassak, s kezembe is került e kettő Lázár Ervin mesekönyv.

A manógyár nem téli, bár e manók lehetnek a Mikulás manói is, de inkább arra jöttem rá, hogy a manók mindenhol ott vannak. Körülöttünk, mellettünk.

"Már éppen kezdtem értetlenül nézni, amikor csissz-csessz, nyiköri-nyekeri, kinyílt a gépezet végén egy ajtócska - olyanforma, mint a kakukkos óráé-, és tömött aktatáskával a hóna alatt kisétált rajta egy vigyori manócska.
- Buff-Buff. Huhu - mondta, és gyors léptekkel eltűnt egy rejtett szénaalagútban.
Azon tűnődtem, hogy most ez köszönt vagy ijesztegetett, amikor Tupakka újra megszólalt..
- Ez azért van, mert süt a nap.
- Mi van azért?
- Hogy vigyori.
- Mert ha nem süt?
- Akkor ajaj. meg hajaj. Mert csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor  a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók.
- És mi lesz velük?
- Mi lenne?! Szétszélednek a világban, odaszegődnek egy-egy emberhez és vigyorgatnak, mélabúznak, mérgelnek, érdelnek, kotnyeleznek, titokzálnak, bölcseznek, rosszmájúlnak, rontanak-bontanak. Minden embernek jut belőlük. Olyiknak nem is egy. jaj annak, akinek három rontó-bontója van!"

Hát nem édesek ezek a manók? vagy nem ír szuperul Lázár Ervin? Amikor ma ezt a kötetet olvastam én sem rettegtem a mumustól vagy éppen a zöld lifictől, én is kaptam a soványító palacsintából, tudom, hogy nekem egy kincs egy másnak értéktelen apróság is lehet, sőt megismertem Mufurcot, aki tényleg Mufurc. ...és arra is rájöttem, hogy olyan mint én néha. Vagy sokszor. Ilyenkor majd elhívmom a Déli-szelet, aki lehet, hogy már nem is a Déli, hanem az Északi?- Jól összekavart Lázár Ervin!

Olvassátok, mert kincsek a szavai, mondatai!


A másik könyv, amit ma délután olvastam tőle: A másik Télapó. A kötet borítóját már tavaly kinéztem magamnak, vagy éppen januárban vettem észre, de akkor már a tavaszra vágytam és inkább háttérbe szorítottam, de a lényeg, hogy a gyönyörű borítót csak simiztem, és a bájos hóembert nézegettem. Ebben a kis könyvben csak két történet van: A másik Télapó és A hóban, és olvastam, olvastam. Rövid, néhány oldal, de én olykor megálltam és elmerengtem, mert jó volt olvasni. Fázós vagyok, nem is szeretem a hideget, a telet, egy kínszenvedés a téli fagyban bármit is tennem, bárhova is mennem, de most jó volt. Úgy éreztem magam, hogy ki AKAROK menni most rögtön a szabadba, szeretnék hógolyózni, a pilinkélő havat szeretném az orromon érezni, és várom a Másik Télapót, aki mellett jó üldögélni és melegedni. És menetelek a hóban is, és még mindig megyek, addig míg már nem érzem semmimet, de megyek, mert derék szüleimnek derék gyereke vagyok, és megyek, megyek, .................és remélem nem lesz semmi bajom.



Lázár Ervin. bevallom nem ismertem ezeket a rövid meséket, történeteket. Megálltam a Négyszögletűnél és Bruckner Szigfridéknél, és bevallom jó volt nekem most ez az író, csend volt, hangolódás volt. Először vidámság volt, majd elmélyedés volt. Nekem mindkét kötet más stílust és hangulatot árasztott, mint a megszokottak. A manógyár kurta kis történetei mosolyokat csaltak az arcomra, a másik télapó a meghittséget és a csendet, elgondolkodást hozta.

Helikon Kiadó
2013

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...