2014. október 9.

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó


A pillanatokat ragasztottam magam körül. Vagy magamat és az emlékeimet. Széttört? Semmi baj!-kell egy kis ragasztó! Máris kész! Szétfeslett, elmosódott, elromlott? Sebaj, egy kis ragasztó, s pillanatok alatt kész. Na, nem olyan, mint az új, de használható!

Az emlékeim is, némelyik homályos, némelyik megkopott, van olyan, ami távolra került, de Tóth Krisztina új kötete helyükre tette őket, áthelyezte a megfelelő területre. De mielőtt azt gondolná bárki is, hogy ismét egy könyv, amelyet csak egy magamfajta "középkorú", rendszerváltást megélt, szocializmust átélt személy magasztalhat, és érthet csak meg, azt kell mondjam, hogy nem!

Ahogy a fülszöveg is ígérte az elmúlt 25 év leképezése ez a könyv. Megtalálható benne minden. Emlékek melyek velünk is megtörténhettek, vagy éppen megtörténhetnek még. Reális események vagy éppen szürreális szösszenetek:
Erdélyi rokonok magyarországi útja; kopott kocsmák borgőzös leheletekkel; nagymamák, mely nem értik a mai világot; szerelmek és megcsalások; újgazdagok rivalizálásai; a kettessel működő telefonfülkék és a várakozások vagy éppen a telefonkártyák, amelyeket te is gyűjthettél. 
Szánalmas mosolyokkal vagy éppen a szemem felhúzásával olvastam néhány nagyon komoly történetet, borzongtam az anorexiás celeben, szántam a bevécéző pasast. Drukkoltam volna a muskátlisnak, és megsirattam Rex-et a kutyát (hogy a fene essen a gazdájába!). Együtt éreztem a hazalátogató nővel. 
Napfogyatkozás, szánalom és nevetések. Koncertek és várakozások. Élet a fővárosban, szárnypróbálgatások a falusi, poros lét után. Hazalátogatás Nyugatról a még nem szabad Magyarországra, s a csalódás. Ilyenek és mások. Múlt és jövő. Élet és halál. Szerelem és megcsalás. Boldogság és szomorúság. Az élet akkor és most. Mindig.

Szerettem a kötetet, nem nőtt mindegyik történet a szívemhez, de jó volt olvasni.
Úgy vagyok én Tóth Krisztinával, hogy nekem nem írt még olvashatatlant. Olyan nekem Krisztina, mint Grecsó  Krisztián és Háy János. Olvasom őket. Szeretem őket.

S végül bevallom: avattam kedvenceket is. Róluk nem írnék, csak ide vésem emlékül:

1. Ahogy eddig
2. Egyszer már nyertem
3. Soha, egy szót se

Jó volt! Köszönöm az olvasás közben fellelt hangulatokat, gondolatokat, mosolyokat és rossz kedveket!

Magvető Kiadó, 2014

4 megjegyzés:

  1. Én is pont most fejeztem be és írtam róla, ahogy látom, hasonló véleményen vagyunk. :) És még közös kedvenceink is vannak a kötetből. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szépet, szépen írtál! :-)

      Törlés
    2. Köszi, te is! :) Jól eludvarolgatunk egymásnak :D

      Törlés
  2. :D
    nem ez volt a célom, de köszi!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...