2014. október 12.

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája


"Mert a szükséges holmik valójában a mi kis hétköznapi álmaink."

Vágyaim listája, vágyaim netovábbja, vágyaim, vágyaim....

Ma olvastam el a könyvet. Ma, a lányokkal sok mindenről beszélgettünk, kinek mi volt idén az abszolút kedvenc könyve, ki, hogy ír a könyvekről, vagy éppen kinek milyen gondolatok befolyásolják a könyvről alkotott véleményét: eszébe jut-e valami a saját életéből, vagy képes objektívan megítélni az adott könyvet, történetet, hogy miért volt jó, vagy miért nem annyira?

S, hogy miért is írom ezt le? Mert én az érzelmek embere vagyok, nem tudok elvonatkoztatni a gondolataimtól, az emlékeimtől, az életemtől, borzasztóan sok hozzáfűznivalóm van, nem győzöm a gondolatokat kordában tartani.

A vágyakról az jutott az eszembe, hogy nem szoktam álmodozni, vagyis abban az értelemben nem, ahogy sokan mások: nagy remények, tervek, hogy egyszer hátha.. Nekem kicsik vannak, talán elérhetők, de inkább sok olyan, ami a családra vonatkozik.

"Van, amit el kell engedni, hogy élni tudjunk."

Jocelyne éli az életét. Szép gyermekkora hirtelen ért véget, megtört az életútja 17 évesen. Boldognak is gondolhatjuk, hiszen ő annak tartja magát, de sokszor mégis azt érzem, hogy nem az, csak mantrázza magának, hogy ő bizony boldogan él. Elérkezett élete azon szakaszába, ahol férjével Jocelyn-nal (nem tévedtem, olyan ez mint a Kornélia-Kornél) él, a gyerekek kirepültek, s napjaik kettecskén majdnem ugyanúgy telnek el.
Jo (főhősünk, a nő), egy rövidáru-üzletet vezet, blogot ír erről, nők, asszonyok, lányok ezreit kápráztatja el, s vidítja fel nap, mint nap, de neki öröme nem sok van. Persze mondogatja, hogy milyen boldog, de a sorok között ott húzódik meg a fájdalom, a mellőzöttség, a keserűség.

Soha nem lottózik, kedves ismerősei rábeszélik őt egy szelvény megvásárlására, és igen- a szűz kéz, a kezdők szerencséje vagy akár Fortuna a kegyeibe fogadja, és megnyeri az egyik lottó játék főnyereményét, 18 millió euró-t.
Jo titkolja, félve engedi el a fantáziáját, hogy kellene, mit kellene, hogy mondja el, aztán az történik, ami..................., s elgondolkodhatunk, hogy miért történt? Hogy jól döntött-e, hogy mi hogy tettünk volna az ő helyében?

"A pénz közelebb hozza az embereket, vagy eltávolítja őket egymástól?"

Tanulságos történet, s az is kiderül, hogy boldog volt-e vagy ahogy én feltételeztem a könyv elején, Jocelyne egy szomorú, magányos nő, aki még igazán álmodozni sem mer?

Monológ. Gondolatok. Örömök. Fájdalmak. Az élet. Hömpölyög, araszol, majd csendesen felduzzad és kiönt. Vajon megmenekülnek és csak károk keletkeznek, vagy őt, őket is elviszi az ár. A hirtelen érkező, amit sejteni lehetett.

Olvastam másoknál, hogy a végével nincsenek kibékülve. Én elfogadtam, meg is értettem. Mások vagyunk.

S itt vissza is térhetnék magamhoz, hogy én biztosan másképpen cselekedtem volna. Nem lottózóm, nem álmodozom, akár össze is hasonlíthatnám ezt a vonalat, de nem teszem, minek? Azért más a hátterünk, és mi nem tudunk elmenni üdülni évi kétszer.

Eszembe jutott egy több évvel ezelőtt látott színdarab, a Prah, amiben Schneider Zoltán és Börcsök Enikő fantasztikusan játszotta a házaspárt, akik nyertek, s hogyan jutottak el percről-percre, fokról-fokra, hogy nem is kell a nyeremény, mert attól csak minden el fog romlani.

Vágyaim listája. Nekem listám sincs, mikor mire vágyok, semmi extra. Olyan vágyaim vannak, amivel rendelkeznie kellene mindenkinek. De sokunknak csak a vágy marad. S itt nem lottó nyereményre gondolok. Hiszen a pénz boldogít? Is-is- minden nézőpont és viszonyítás kérdése.

Neked milyenek a vágyaid?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...