2014. szeptember 27.

Diane Chamberlain: Titkok örvénye



Nem is néztem mi a könyv eredeti címe, de a magyar nagyon találó. De lehetett volna valami olyasmi is, Hogy utáljanak meg bennünket a barátaink a halálunk után?

Na jó, lehet, hogy nem ennyire drasztikus a dolog, és nagyon sajnálom, hogy nem fejthetem ki, hogy én miért nem szerettem Noelle-t? Az apró titkai, a hazugságai elértek addig a szintig, amíg már örvényleni kezdett. Vezeklés? Vezekelt a későbbi tetteivel? Egyik hazugságát a másikra építette, s végül csak az öngyilkosság maradt? Jellemtelen. Nem vállalja a tetteit? Vajon én vállalnám ezt a súlyos dolgot? Biztosan. A lelkiismeretem nem engedné, de szerencsére nem vagyok Noelle helyzetében, de én nem tudom őt felmenteni, hogy nem akart rosszat senkinek. Felnőtt ember! Sem a két legjobb barátnő helyzetében nem lennék, akik szeme előtt 3 hét alatt kiderült az igazság egy része, s így omlik össze az elmúlt 20 év. Az olvasó más egyebekről is információt kap, amik rejtve maradnak, és kusza lett a vége is, mert gyors lezárással történt, ráadásul én elgondolkodtattam volna egy "kertrendezésen" is (csak, hogy ne spoilerezzek).

Említettem a közösségin, kár, hogy hallottam az ismerősök negatív véleményét, s bár nem tudom nekik mi nem tetszett a könyvben, de végig sutyorgott az a valami a bal vállamon, hogy vajon milyen lesz az egész, mi fog történni benne, és ez és ez miért került bele, de tény, hogy olvasmányos volt, s csak most 17 órával később fogalmazódtak meg bennem azok a dolgok, amik nem tetszettek, amikről írtam fent.
Folytatom azzal, hogy pl. Cleve nekem felesleges szál volt, szerettem volna Sam vonalát jobban megismerni, Sam és Noelle kapcsolatát is feltérképeztem volna, mert ha titkokról beszélünk, akkor derüljön már fény mindenre!

A problémáim olyanok, amiket meg lehetett volna változtatni, vagy kihagyni, de azt mondom, lehet, hogy akkor sem tetszett volna a lelkiismereti vonal miatt. De ezek a véletlen egybeesések, az örvények, az "együtt-leszünk-terhesek", a kamaszlány-anya konfliktusok, a tragédiák egymás után bekövetkezése mind-mind túlzsúfolttá tette nekem a történetet, normális befejezés nélkül.

Tegnap, amikor a könyv nagyobb részét olvastam el, egyetlen mondatot jegyeztem le magamnak:

"Olyan, mint egy könnyű kirakó, amit találtam egy zacskóban kép nélkül. Nem tudom pontosan (én csak félig sejtem) mit fog ábrázolni a kép, de ahogy gyorsan összeáll, nem lepődök meg igazán. Kiszámítható volt. Ennyi szemétség Noelle életében, hát na! De ő is Isten báránya, segítségre volt szüksége."

Lehetséges, hogy én odamentem volna ahhoz a remekbe szabott szoborhoz, és egy nagy valamivel porrá zúztam volna. A megbocsátást, elfogadást még gyakorolnom kellene.

S tisztában vagyok, hogy ez a poszt kissé kusza, és eszembe is jutott egyik beszélgetés ismerősökkel a bejegyzésekről, de nos, ez sikerült. Inkább bemásolom a fülszöveget, amit ilyen esetekben teszek. Nekem is az első néhány mondat tetszett meg!

„Kedves Anna! Nehéz papírra vetni mindazt, amit el kell mondanom, de tisztában vagyok vele, hogy végigolvasni sokkal nehezebb, és nagyon sajnálom…”

Ez a félbeszakadt levél az egyetlen nyom, amelyből Tara és Emerson kiindulhat legjobb barátnőjük, Noelle öngyilkosságának okait kutatva. Minden, amit tudtak róla – szülésznői hivatása, bátor kiállása az igaz ügyek mellett, családja és barátai iránt érzett szeretete –, olyan ember benyomását keltette, aki ragaszkodik az élethez. Miért választotta mégis a halált? 
Túl sok mindenről nem tudtak. 
A levél és egy szívszaggató titok felfedésével a két nő lassan rájön, hogy valójában mégsem ismerték jól Noelle-t, s miközben egyre inkább kirajzolódik előttük bonyolult személyisége, szerelemmel, árulással, részvéttel és csalással is szembesülniük kell.

A „Titkok örvénye” izgalmas regény, amely mindannyiunk számára felteszi a kérdést: mi az, amit már nem lehet megbocsátani? "Megindító regény anyákról és lányaikról, barátságról, szeretetről és veszteségről... Megríkat, de reményt is ad." (Tatiana de Rosnay)

2 megjegyzés:

  1. Nemrég jelent meg a szerző új könyve a Kegyes hazugságok. Kb. a felénél járok, szerintem erősebbre sikerült mint ez a könyve. Bár ez is jó meg izgi volt, de mégsem tűnt nekem kereknek.

    VálaszTörlés
  2. Köszi Csenga, talán egyszer majd ezt is megszerzem. És, ha megszereztem és a polcon lesz, akkor elolvasom valamikor. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...