2014. augusztus 31.

Trisse Gejl: Pátriárka

A wikipédia szerint a pátriárka jelentése: eredetileg (a római jogban) a patriarcha az a férfi volt, aki a nagycsalád vezetőjeként korlátlan hatalommal rendelkezett az adott család fölött. 

Hát igen, Trisse Gelj regényében Harald egész szépen a családja felett állt. Ebből, természetesen egy beteg, értsd nem egészséges lelkületű család kerekedett ki. Lányuk pszichoszomatikus beteg, mindenféle mániával, kényszerképzetekkel, s sikerült egy olyan kislányt nevelnie, aki 8 évesen már macskát ölt... Harald felesége a férjéért él, neki talán kicsit sikerül csiszolnia a férjén, de az nem lett tökéletes, ráadásul meg is halt, így férje, az újságíró Harald egy morcos medve lett. A rosszabbik fajtából.

A Pártiárka című könyv több szemszögből (apa, lánya, menye) közelíti meg az életet. Nem mondanám, hogy valamilyen tartalom köré épül, inkább egy kiragadott életszakasz, amikor is Haraldot nyugdíjazzák. Hallottam már én is, hogy a túl tevékeny emberek ilyenkor képesek megzakkanni, hirtelen feleslegesnek érzik magukat. Sajnos az én apukámnak muszáj nyugdíj alatt is dolgoznia, pedig ő alig várja, hogy ülhessen a fenekén, és szrakozzon itthon. Mindenki másmilyen. Haraldot megviseli, így még utolsó napján is szemétkedik a maga módján.

A könyvön átível a multikulturális vonás, azaz Harald nem támogatja a Dániába egyre több az iszlám bevándorló (pakisztániak, törökök, arabok), míg lánya Helle pedig igen. Ez a tény, hatalmas vitáknak, sőt veszekedéseknek a forrása, pedig, ha mögé nézünk Helle is retteg az új szomszédtól, és mindenféle negatív dolgokat képzel oda. Harald és Helle, ez még csak kettő fő. ismerjük meg Hansot is, Helle testvérét, aki Harald támogatója. Nemcsak viták, hanem az ebből adódó tiszteletlenségek, a családi kapcsolatok nagy mértékű romlása is megfigyelhető:

"- Ez az én országom, Helle. Az enyém! Nem az övék...
- Az enyém is -feleli a lánya-, és nem osztom a véleményedet, szerintem egyszerű paraszt vagy, aki képtelen elfogadni, hogy megváltozott körülötte a világ. Akár örülsz neki,, akár ne.
- Egészségünkre -hallatszik Birgitte..."

...és ez így ment mindig. A két véglet között, az arany középutat játszó, a veszekedéseket nem bíró Birgitte és Hans, akik próbálják elterelni, megakasztani őket. Folyamatosan.

Mindkét gyerek a családjával él, együtt a kisvárosban. Hans mindenben támogatja feleségét, Birgitte-t, mi olvasók pedig furcsának találjuk a tisztaságmániáját, esetleg furcsállhatjuk a csecsemő kisfiával való kapcsolatát, de ahogy peregnek az oldalak, Minna is eltűnik úgy, mint az én utolsó csepp jókedvem, jóérzésem, úgy válik Birgitte az unalmas, károgó háziasszonyból pozitív szereplővé. Már éreztem, hogy muszáj neki, különben sarokba fogom vágni ezt a depresszív könyvet. (Pedig nem szoktam, ahogy ezt nemrégiben meg is írtam.)

Végül Harald betegsége, új élete, szerelme, s végül a könyv utolsó néhány oldala, lapjai, sorai felmentik számomra a veszteseket, a szereplőket. Szerintem még könnyeztem is. (Mindamellett, hogy nagyon sajnáltam Minnát a mamája miatt, a családja miatt.)

Az utószót Háy János írta. Az írásait is szeretem, ez az utószó is fantasztikus a másság elfogadásáról, az értékrendről. "A Pátriárka a vesztések és a vesztesek könyve, egy olyan világban, ami azzal kérkedik, hogy csak győztesnek szabad lenni. Holott mindannyian vesztők és vesztesek vagyunk, az életünket épp e veszteségek által vagyunk képesek mélyen meg- és átélni. A Pátriárka sok mindenről szól, de valójában a legfontosabb, hogy rólunk beszél."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...