2014. augusztus 4.

M.L. Stedman: Fény az óceán felett

"... a gyűlölet sokkal kimerítőbb. Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig. És mindvégig észben kell tartanod, hogy mi mindent szenvedtél el."

Fény az óceán fölött......

Vajon milyen fényeket rejt a sötét óceán?
Vajon milyen fényeket rejt a kietlen óceán, az óceán mélye?
Vajon milyen fényeket rejt az óceán feletti csillagos ég? 

A nem kánikulai melegben pompázó Balaton partján olvastam, s amikor egyik reggel Petivel kimentem fürödni, játszani, eljátszottunk a gondolattal, hogy az óceánban vagyunk. A túlpart ködbe burkolózott, semmit nem láttunk arrafelé, csak víz és mindenhol a hullámok voltak. Ember alig, csak a bátrak voltak hajlandóak megmártózni a melegnek nem mondható tóban. Bátrak....

Vajon Tom Sherbourne bátornak mondható, hogy elment egy lakatlan szigetre, hogy annak világítótornyát, s annak fényét őrizze? Vajon a fiatal Isabel Graysmark bátor volt, hogy feleségül ment Tomhoz, hogy életét azon a szigeten ossza meg vele? Vajon Tom miért érezte magáénak a szigetet, vajon miért nem akart búcsúzni?

Sok a vajon, nagyon sok.


"A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja." (fülszöveg)


Számítógépet kinyitva, térképet kiterítve kezdtem neki az olvasásnak, hogy odaképzeljem magamat. Imádom a vizeket.  Hullámokat. Szeretek egyedül lenni. Képes vagyok elmélkedni, és képes vagyok sodródni az árral. Azt hiszem azt is megértettem, hogy a húszas évei végén lévő Tom, az első világháborús harcok, gyilkosságok, csatározások során miért is szeretne a szigeten munkát vállalni? Kiégett, miért is maradt életben.... képtelen mosolyogni- hasonlóak foglalkoztatták őt éjjel és nappal. Isabel mosolya olyan hatással volt rá, mint a sötét erdőben egy kis felülről jövő fény, a szárazságban egy kis eső, a hidegben egy  meleg kesztyű. ....és máris az ifjú párt köszönthettük a Janus-sziklán.
A tévében sugárzott túlélő show-k láthatók, de ott tudják a jelentkezők, hogy akár meztelenül, akár veszélyben kell élniük, akkor is ott a stáb mögöttük, akkor is vége lesz 2-3 hét múlva, akkor is más, mint a valóság. Ráadásul van valami nyeremény: pénz, vállon veregetés, önmagunk elfogadása, vagy akármi. 

Tom dolgozott, megszokta a sziklát, a napirendjét, a felelősséget, mindent, ami magányos élete számára fontos volt, tudta, hogy három havonta jön Ralph hajója,s nem volt egyszerű a házasélet, az összecsiszolódás. A kezdeti hetek felhőtlen boldogsága után jött a való világ, az egyforma napok, a kudarcok, a szomorúság, a bánat, Isabel összeomlása a várandósságok megszakadása miatt.

Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja. - igen, már tudjuk, hogy a majdnem lehetetlen megtörténik, s egy csónak, egy gyermek ér földet a szigeten.

A történet a múlt s a jövő története.
Az igazság és a hazugság története.
A magány és a család története.
A szeretet és a szeretetlenség története.
Az összetartozás története.
A lemondás története.
A szerelem története.
A véleményalkotás, véleményformálás története.
A jóban-rosszban története.
A szomorúság története.

"Milyen emberek vagyunk mi Izzy? Mit képzelünk magunkról, miféle játékot játszunk, az ég szerelmére? Esküt tettem, hogy jóban-rosszban veled maradok, Isabel, jóban-rosszban! Hát, csak annyit mondhatok, hogy ami most van, az csöppet sem jó, a keserves mindenit!"

Nem egy rózsaszín limonádé, gondolatokat ébreszt, állást foglaltat. A nőket a döntésre próbálja kényszeríteni. Ki mellett állsz? Átélted- akkor azért? Nem élted át- azért? Melyik anyát sajnálod jobban? És ott van Tom, akit nagyon szerettem- akinek drukkoltam, pedig nem is jó ez a szó. Tom egy igazi férj. Kételkedett, lemondott, saját belátása szerint -helyesen- cselekedett. Nagyon nehéz lehetett megtalálni az arany középutat.

"De a végelszámolásnál talán nem csak annyit ér az ember, amennyit élete legrosszabb cselekedete."

Erről a történetről nem lehet írni, ezt olvasni kell. Én mindvégig szomorúan olvastam, és hiába értettem meg a mamákat is, akkor is az kattogott a fejemben, hogy Tom jól kerüljön ki ebből az egészből. S hogyan is került ki végül....?

"Életemben nem láttam még ilyen jól karbantartott jelzőfényt. Hogy amúgy mit csinált, ahhoz semmi közöm, de biztos el akar búcsúzni a toronytól."

Szeretnék megnézni egy igazi, a történetben megírt tornyot!

Image
forrás

"..a Janus-fény volt Ausztrália utolsó látható jele, amikor a csapatszállító gőzös 1915-ben útra kelt Egyiptom felé. Az eukaliptuszfák illatát Albany partjaitól több kilométerre is elvitte a szél , és amikor nyoma veszett, Tomot hirtelen fájó veszteségérzet kerítette hatalmába: hiányzott neki valami, amiről addig nem is tudta, hogy hiányozhat. Aztán órákkal később megjelent előttük állhatatosan, rendületlenül villogó fény - a haza legtávolabbi nyúlványa-, és az emléke mindvégig Tommal maradt az évekig tartó pokolban, mint egy búcsúcsók. Így aztán, amikor 1920 júniusában jött a hír, hogy janus sziklán sürgősen betöltendő üresedés van, az olyan volt, mintha hívná őt a fény."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...