2014. július 24.

Rövid, jó, elgondolkodtató, érthető?

Forrás
Megírtam ezt a komfortzónás posztot, aztán most úgy vagyok, hogy nem is olvasok, mert olyan szűk a jelenlegi zónám, hogy alig fér bele valami. Nem is műfaj, hanem csak oldalak, amivel kísérletezem.

Keresném az okokat, ha túlzottan érdekelne, de inkább azt látom, érzem, hogy teljesen jól elvagyok most a hosszútávú olvasás nélkül. Könyvek nem kötnek le. Azt is lehetséges oknak tartom, hogy elkezdtem A kőszívű ember fiait, amit nem tudok falni, s közben elértem a 24 8.évadához, amit még mindenképpen be szeretnénk fejezni az elutazásig, nehogy ne tudjuk, mi is történik a végén. Így valahogy simán eltelnek a szabadságos napjaim olvasás nélkül, semmitevéssel. Peregnek, gyorsan, mindjárt vége az egész nyárnak, én pedig napraforgóként csak a Nap felé szeretnék fordulni, de folyamatosan jönnek ezek a felhők, árnyékok. Az esők még a pitypang bóbitáját is leigázzák, a szárnyalás helyett.

Amikor leszoktam az internet túlzott használatáról, teljesen jó volt, örültem a temérdek szabadidőmnek, aztán valahogy sokkal jobban kezdtem kihasználni az egyik legnagyobb közösségi oldalt, rengeteg infot, híreket kezdtem rajta olvasni. Nos, ezzel el is mennek a reggeleim, visszaszoktam a netre. :(

De nem szomorkodom, értem én ezt a dolgot. Túl sok inger; itt a család, s mivel a Lány sokat nincs itthon, a Fiú viszont igen, így a nyár úgy alakul, hogy ő sokat unatkozik, szenved. Én pedig csak teljes nyugiban tudok olvasni. Egyedül. ha nem szólnak, érnek, beszélgetnek. Ilyen vagyok én.
Valahogy azt érzem, hogy komoly könyvekre vágynék, szépirodalomra, vagy valami okos gondolatokat megfogalmazó valamire, ezek helyett sorban kezdek bele a könnyű műfajú írásokba, amiket aztán félre is teszek. 

Hetek óta készültem írni a Vadvirágok sorozatról, mert az 1-4 kötetek nagyon tetszettek, de már elment a kedvem. Könyvről vagy azonnal írok, vagy nem. De ajánlom nagyon ezt a négyet. 15-16 éves, pszichológushoz került kamaszlányok önvallomása a csoportterápiájukon. Egy kötet, egy lány. Mesélnek, elmondják a történetüket, hogy az ő családjaik, szüleik milyenek, kitárulkoznak, problémák kerülnek a felszínre. Van amit megértek, van amit nem. Érdekes volt. Egyik lányt jobban sajnáltam, mint a másikat. Az ötödik kötet már nem tetszett, nem is említem inkább, mert olyan dolog volt benne, amit én nem értettem meg..........



Telnek a napok, az órák, a percek, kiülnék egy jó helyre, egy virágos rétre, egy tópartra egy igényes havilappal, hetilappal, folyóirattal, de ez a nyár nem a magányos elmélyülésem nyara. Rájöttem, hogy ez hiányzik. Idén nincsenek napok, amikor egyedül lehetek. Szükségem lenne rá.

Az olvasás visszajön majd, a nyár elmúlik lassan (bár nem is volt eddig igazán), az ősz ismét sok újat fog hozni. Izgulhatunk, izgulhatnék, de úgyis minden rendben lesz. Amit így kiírni sokkal könnyebb, mint elhinni, főleg, ha szkeptikus az ember lánya.

Mit olvassak, ami rövid, jó, elgondolkodtató, a könyvből fel-felpillantva is érthető? Ötlet?

4 megjegyzés:

  1. Valami novelláskötet? http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Rosamunde_Pilcher_A_kek_haloszoba&id=84570&type=22 Ez aranyos, kedves, és minden rész végén van azért tanulság is. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Bea, nem ismerem. Ifjabb koromban olvastam néhány Pilchert, tetszett is, de valahogy ez a mostani könyvdömping elfelejtette velem az írónőt. Utána is nézek. Köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  3. Ha már novellák, akkor Munro bármelyik kötete vagy Ulickaja? Tőle a kisregényeket is ajánlom (Szonyecska, Vidám temetés, Életművésznők).

    VálaszTörlés
  4. Ulickajából csak 1-2 hosszabb lenne még hátra, de Munro nem is rossz ötlet. Van még néhány kötet a polcon. :D Köszi!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...