2014. július 10.

Móricz Zsigmond: Pillangó

Azt gondoltam, hogy nyáron rengeteget fogok olvasni és csak úgy ontom magamból a magvas gondolatokat és elcsépelt frázisokat. Ehelyett nagyokat üldögélek a levegőn (pontosítás: erkélyen), vagy 24-et nézek, vagy jövünk-megyünk, vagy csak vagyok...Tegnap futottam kicsit, nem a futópadon, szóval aközben nem tudok semmit csinálni.
Egyébként pedig szerintem nem jó az itthoni gépparkunk, így állandóan a mobilt nézegetem, írni nem tudok ott.

Csak megjegyzem, hogy ma sárgabarackot szerettem volna szedni, de a tegnapi Argentína-Hollandia vb meccs kissé elhúzódott, csak egy lány van talpon itthon.
Ennek a barackszedésnek és lekvárfőzésnek megvan a maga hangulata, olyan régies, házimunkás, amit a felmenőink végeztek otthon a nagycsaládos vagy kiscsaládos háztartásokban, s ami egyre inkább jön vissza az emberek életébe, amennyire látom. Hát igen, így voltam én Móriczcal is. Éppen 22 éve és néhány hónapja beletört a fogam az Úri-muri kötelezőbe, és egy házméretű egyest kaptam a suliban, így amikor egy idei kedvencről érdeklődtem néhányaknál, és Claudia Móricz Pillangóját mondta ki, hát na!- el kellett olvasnom.

Mire a könyv végére értem rájöttem, hogy remélhetőleg Zsuzsika és Jóska is főztek együtt barackot!

Móricz hangulata nem kábított el annyira, hogy rohanjak egy újabb könyvéért, vagy remegjek a mek-előtt, de bevallom: nem szenvedtem az olvasáskor, sőt szerettem is! Nem győzte le JackBauer, a futás, egy séta a tónál. Olvastam.
Egy aranyos, kedves, izgulós klasszikus.

Fekete-fehér
Gazdagság-szegénység.
Szerelem-gyötrelem.
Múlt-jelen.
Komolyság-felületesség.
Egy életre-egy éjszakára.
Élet-halál.

Egy klasszikus olyan igazságokkal, amelyek még ma is érvényesek vagy érvényesek lehetnek. (Mi, mai szülők is aggódunk néhányan, hogy milyen párt fognak találni a gyermekeink...keressük is a "lezsírozási" lehetőségeket egymás között. :D ) A szülők aggódnak, hogy rangon felül fog házasodni a gyerek-szerelembül-, hogy a szegénységüknél egy kicsi fokkal is tehetősebb parti már nem jó. Merthogy Zsuzsi igent mondott! Mégis mi történt, hogy napokig, hetekig tartó huzavona, mérgesség kezdődött el?
Mi lesz a stafírunggal? Mi lesz a többi éhes szájjal, ha elmegy a legidősebb, munkaképes fiú? Hogy fogtam a fejem, amikor Jóska arról beszélt, hogy Zsuzsika majd mentesíti anyósát az otthoni munka alól... jáááájjj, Menekülj Zsuzsika!- kiáltottam. De a szív nem felejt. Bármi is történik, jöhet egy másik lyány, a gazdagabb, arra féltékeny az első, és az nem megfelelő a fiúnak sem. Pedig milyen jó kis házasság lenne! Ugyanúgy jó, mint a gazdag, de öreg suszterrel kötött frigy. Csak melyik legyen előbb? A lyány nyerni akar, egy fricskát adni a szerelme képébe, ha te, akkor én is.
Szerelem-gyűlölet, az édesek! :) Civódások, féltékenységek hada, mert a drága mama beszólt! Ó, már akkor is az asszonyok hordták a nadrágot (jajaj, psssszt!)? Pedig Zsuzsika apukája is megmondta a tutit, de úgy látszik jó halkan, mert Jóska egész rövid ideig járt udvarolgatni. Ült-üldögélt Darabos Jóska a menyasszonyéknál, aztán hirtelen vége szakadt mindennek:

"Nem szüksiges - mondta kedvenc szavát-, semmit se szüksiges. Lesz, ahogy lesz. Mink is megéltünk, űk is megélnek."

Zsuzsi szerelmes volt. Oly annyira szerelmetes, hogy mindenféle őrült gondolatok keringtek a fejében. Jaj, de még egy őrültséget véghez is akart vinni. Azért itt csalódtam ám Móriczban!

"Mégis életben maradni jobb, mindig van valami remény: a halálnál rosszabb nem történhetik, s akkor mindegy, mert az úgyis eljön."

Melyik az igaz szerelem? Móricz megmondja a biztosat. Szépen ír, szépen fogalmaz. A régies nyelvezettel nem haladtam olyan gyorsan, hiszen a szemünk, agyunk már más irányba tereli az olvasnivalót, a szavakat, s a gondolatokat is. Móricz lelassított. Biztos azért kellett most őt olvasnom, hogy mélyebben eszembe jussanak apai nagyszüleim. Hogy többször pillantsak a képükre. Akik együtt öregedtek meg veszekedésekkel teli életükben. Akiknél ugyanazok voltak a természetesek, mint a Pillangóban, ahol szárnyalhatunk, de mégsem repülünk el messzire.

Zsuzsika és Jóska: egymáséi lehetnek? Már Zsigmondunk is hollywood-i hepiendes történetet írt? Mert Zsuzsi lyány amolyan Makrancos Kata, olyan csípős nyelvű falusi. Olyan akit csak szeretni lehet, De itt van a Maróti-lány, a másik, a csendes, a gazdag, a "mindenmás".

"Ide hallgass. Énköztem meg idesanyám közt olyan fiúi és szülei szeretet van, amilyen még nem vót a világon. Ü szeginy nem tud abba beleszokni, hogy a legkegyesebb fia forduljon tülle. Az neki halálnál is több. Mert nem mondhatom meg neki, hogy lássa, én magát szeretem huszonnigy esztendős koromig mindennél jobban a világon, de most mán egy másik nőt szeretek olyan igen. Mert ezt ű nem érti meg. Inkább ad hozzá egy olyan nőhöz, akirül tudja, hogy nem szeretem, mert úgy gondolja, hogy szívem az övé marad, mint tehozzád, mert azt tudja, hogy szívem-lelkem a tied. Mer tudod-e, az én idesanyám, az egy olyan jámbor, ártatlan asszony, aki illemtelen szót soha életibe ki nem mondott, még egy fenét se, az nem csalta meg az urát még gondolatban se, nem is tudja mi az........."


---------fehér.
---------szegénység.
Szerelem-----------.
-------jelen.
Komolyság----------.
Egy életre------------.
Élet----------.

Ott a jó, az igazság, hogy együtt megoldjuk. Szárnyak nélkül szárnyalunk. "Amit egyszer megfogsz, ne repüljön ki többet a kezedbül..."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...