2014. július 26.

Cat Patrick: Úgyis elfelejtem - Forgotten


Nagyon jókat szoktam vidulni magamon, olykor pedig bosszankodom, hogy vonzódom az időutazásos történetekhez, de nehéz felfognom első olvasásra, látásra. Meg-megállok gondolkodni, elmélázom, hogy is van az ott és akkor.


Ezt a könyvet nem a napokban szereztem. Egy időben, állandóan ya-kat néztem a Lánynak, valahogy cseréltem ezt a remekművet. Semmit nem tudtam róla, szerintem, akkor még az érztékeléses %-ok befolxásoltak. A lényeg, hogy a meleg, nyári napok komolytalanságában elővettem, gyorsan átrágtam magam rajta. Az a fajta gyorsaság volt ez, hogy "gyorsan, siessek, hogy hamar túl legyek rajta, mert nem is tetszik".

A fülszöveg:
"Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét."

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik.- Na igen, érdekes megközelítés, ilyenről még nem hallottam. Ugye amnéziás krimik, és időutazós fiúk-lányok keringenek, meghúzódnak a könyvesboltok polcain, írók fejében, de olyanról, hogy valaki a jövőt ismeri, ellenben a napi házi feladatokra nem emlékszik, ilyenről nem. Jó alapgondolat, csak éppen az zavart, hogy a jövőre sem emlékszik normálisan, ott is csak tapogatózik, teljesen káosz van a fejében, és néhol azt éreztem, hogy az írónő fejében is. Lehet, hogy csak nekem nem voltak egyértelműek a kapott információk, de jobb szerettem volna, ha már az első oldalaktól fogva képben lettem volna a lánnyal kapcsolatban.

A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. - Az esti jegyzetek olyanok kb., mint amikor az ötven első randi végén Lucy megnézi a videoklipjét, mint egy reggeli doppingszert. London a jegyzeteit nézegeti, mit is kell tennie, mit kell átnéznie, mert a tegnap törlődött.... de akkor a ma, mint jövő miért nem érvényes? Nos, ilyen bajaim voltak. A barátnő Jamie, és London mamája tudja ezt az emlékezetbajos dolgot, ők a támaszok, mígnem Jamie és London eltávolodnak. A jövőben túl sokat lát a lány........... nem tetszik neki......... Ez is érdekes része lett volna az írásnak, de sajnos elnagyolt volt. Amolyan megállós a számomra, hogy "most mi van?"

A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között.- Ó, a szerelem. Tündéri, kamaszos, első csókos, elalváskor-majdnem sikítós, de Luke, miért éppen Luke, miért nem más fiú?- hát ezt nem fogom megérteni. Annyira jó lett volna valami más- Tudom, tudom, rébuszok, de spoileres. Luke lehetett volna egy másik Luke, vagy Lucas vagy akárki. Ezért ez nagy :( jár.

Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.- S itt az izgi szál: az álom. Mi az? Ki az? Mi történt? vagy mi fog történni? Ami idegesíti, foglalkoztatja Londont, aztán hirtelen be is ugrik neki valami, aztán még valami........... elég gyorsan felgöngyölődik az ügy, stb. Sajnos ez nekem kevés volt. Ez a rész érdekelt volna bővebben London szemszögéből. Az egész, s hogy dolgozta fel? Az érzései, a családja, az egész múlt. Mert egy jó könyv lehetett volna, de azt éreztem végig, hogy ide is kapott egy kicsit és oda is kapott egy kicsit Cat Patrick kisasszony.

(S ahogy a borító hátoldalának utolsó előtti sorát olvasom: A Tizenhárom okom volt című sikerkönyv szerzője- én ezt a könyvét sem kedveltem, elmarasztaltam sok indok miatt. Hah, ha emlékeztem volna rá........... akkor is elolvastam volna. :D )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...