2014. május 14.

Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak

Mint már tudják sokan, gyerekek között töltöm napjaim nagy részét. Kisgyermekekkel az oviban, nagyobbakkal és a nagyobbacskák sztorijaival, történéseivel a délután és az estéimet. Beszélgetéssel, hallgatással.

Azt sem titkoltam soha, hogy milyen megfontolásból választottuk a gyerekeknek a 8 osztályos egyházi gimnáziumot, s bár tudom -gondolom (?), hogy ott sem vagy sem lesz fenékig tejfel az élet, mégis hiszem, hogy nem véletlenül járnak oda azok a gyermekek, családok. A Lány iskolájával kapcsolatban nincsenek fenntartásaim, már megismertem, de a másikról nem csak jó véleményt hallok,... de ez még a jövő.

Az oviban is megtapasztaljuk már az eltérő neveltetésből, a világ liberalizációs törekvéseiből, a gyors ipari fejlődésből adódó károkat. Mi még próbáljuk ezeket korrigálni, de, ha a szülők részéről minden úgy jó, ahogy van, akkor megeszi a fene az én törekvéseimet. Már itt is megismerhetjük az esetleges "zaklatókat", az "áldozatokat", vagy éppen a "szemlélőket".
De ki is lépek ebből a korosztályból, meghagyom őket az ártatlanok kategóriájában, és továbblépek egy Egyik pedagógiai csoportjába, ahol megtalálhatóak azok a gyermekek (főleg fiúk), akik nem restellnek már most zaklatni, bocsánat, piszkálni, csúfolni, kötekedni. Ahol vannak már most áldozatok, és a csendes szemlélők, akik ne is mernek semmit sem tenni.

"Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak"- ez a könyv címe, ami sajnos nagyon aktuális téma manapság. Ha nem halljuk itthon, Magyarországon, akkor olvasunk róla, filmet látunk róla, vagy a hírekből ismerjük meg a történetet. "A gyerekek jelentős része általában mindhárom szerepet kipróbálja, és viszonylag könnyedén el is tudja sajátítani..."- nem írom le, mi volt az első gondolatom, amikor a fiamat (lányomat) elképzeltem...
Zaklatás: persze eszünkbe juthat a szexuális zaklatás a filmből, de itt korántsem (csak) erről van szó. Ez egy nagyon kényes és fontos téma, probléma, hiszen az iskolai erőszakos cselekmények legtöbbje felderítetlen marad, és ezt el is fogadják a gyerekek szülők. Manapság, amikor már a lelki erőszak is büntetendő, a lelki elhanyagolás, az érzelmi elhanyagolás is ugyanakkora gonoszság és rossz, mint a fizikai bántalmazás. Ha a felnőtt elfogadja ezt a családjában, akkor miért várunk más viselkedést a gyermektől?

Olyan apróságok miatt megtörténnek a bajok! Elég egy egyszerű kérdés rossz hangsúllyal feltéve... nem írom le azt az indokot és kérdést, ami miatt az én gyerekem került verekedésbe, de szerintem mindenki ismeri azt a kérdést: "Nyuszi vagy McFly?"- aminek hatására elborult mindig Marty McFly elméje a Vissza a jövőbe c.film részeiben. Ilyen egyszerű, ilyen apróság.

Zaklatás, erőszak. Minden erőszaknak vannak előzményei, mégsem foglalkozunk vele mi, felnőttek pedagógusok sokat. S ha ideírom, hogy naponta több ezer gyerek indul félve iskolába, akkor megdöbbenünk. Náluk a zaklatás élet-halál kérdése, mégsem foglalkozunk vele eleget.

A könyv a 3 szereplő (zaklató, áldozat, szemlélő) oldaláról vizsgálja meg helyzetet. Megismerjük a zaklatás fajtáit, az ismertetőjegyeit, módszereit és eszközeit, a zaklató külső jegyeit. (Internetes zaklatás is létezik!)
Az áldozatok is sokfélék lehetnek, s bárki áldozattá válhat. Akár új gyerek, akár csendes gyerek, akár a legjobb tanuló, akár a gazdag gyerek, de lehet kövér, vallásilag más, de szimplán a szemüv
ege miatt is áldozattá válhat. Széles spektrumon helyezkedik el ez a dolog, akik szégyellik magukat. Zaklatástól, vérmérséklettől, személyiségtől függően észre lehet venni a bajokat. Ha ismerjük a gyermekünket, akkor látni fogjuk, hogy valami nem "kerek", s teszünk valamit, míg valami komoly baj nem történik.
A szemlélők a statiszták a könyv szerint: vagy buzdítanak vagy elfordítják a fejüket. Mentegetőznek, kifogásokat keresnek.

A könyv kiemeli a családi felelősség, a nevelés szerepét, és bemutatja a család-, nevelési stílusokat, hogy hogyan tudják elrontani a túlzott tekintély felállításával, vagy éppen a túlzott engedékenységgel. Megismerhetjük a "gerinces család" jellemzőit, olyanná kellene válnunk. Tökéletesen, de ehhez még fejlődni kell. Hogy minden körülmények között higgyünk a gyerekeinkben, bízzunk bennük, ....... és ők is bennünk.

Nem szándékozom kiírni a könyv lényegét, mert azt úgysem lehet. De a könyv második fele segítséget is nyújt annak felismerésében, hogy észrevegyük otthonunkban él-e zaklató, vagy áldozat?; hogyan lehet a szemlélőből szemtanúvá válni, változni; hogyan váltsunk közösséget, ha az tűnik szükségesnek.

Érdekes kiadvány. Ismerkedjünk vele mi pedagógusok, mi szülők, hogy segíthessünk, hogy észrevegyük, hogy megakadályozzuk, hogy ne magunkat hibáztassuk, hogy ne legyünk hibásak a fejünk lehajtása, elfordítása miatt! Álljunk ott, nézzünk oda, segítsünk, intézkedjünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...