2014. március 6.

Mark Helprin: Téli mese


„A képen fiatalember, közben igazából már öreg. A The Sun-ban tölti az idejét, de ha idehaza van, örökké csak olvas. Azt mondja, a könyv megállítja az időt. Szerintem bogara van neki. (Mert kipróbáltam ám, odatettem egy könyvet a vekkerem mellé, de annak esze ágában se volt megállni!”)

Téli mese, mert csillog, mert villog, kívül-belül, helyszínében és írásmódjában.
Téli, mert ott van benne a hideg, a tél, a jég, a hó, a sötétség.
Mese, mert egy igazi mese a benne lévő valóságos és kitalált szereplőkkel, momentumokkal akadályokkal, problémákkal, a jóval, a boldogsággal.

Helprin könyve egy – számomra - monumentális, lassan haladós, lassan olvasós mű, a csillogás-villogás nehezen indult be nálam. Arra vágytam, hogy a téli szünet legyen, kívül hó, benn a szobában a karácsonyfa, amikor nekem nincsen semmi extra dolgom.

A Téli mese egy remekmű, egy remek fordulatokkal, meseszép szálakkal megfont, megszőtt történet, aminek (egyik) központi figurája Peter Lake, egy árvaságban, de segítő kezek által felnőtt mesterember, egy mesterszerelő, vagy akár nevezhetnénk rablónak is, akit üldöznek a Kurtafrakkosok Pearly Soames vezetésével, s akit egy csodaló Athansor ment meg és válik hű társává. Peter Lake egy tervezett rablása alkalmával esik mérhetetlen szerelembe Beverly Penn-be a haldokló beteg lányba, és ez a varázslatos romantika ott bújik meg a sorok között.

A könyv sokszereplős, és sokszálú és időben is sok-sok évet átívelő a 1800-1900-as századfordulótól az ezredfordulóig. E hosszú időben nem csak Beverly és Peter szerelmébe pillanthatunk be, hanem megismerjük a bájos Virginiát, aki kisfiával próbál boldogulni és talál rá a boldogságra, vagy éppen ott van Christina, aki szintén boldog lesz egy furcsán kezdődő szerelem hatására, de ők nem képezik le a könyv egészét, hiszen annyi minden van és lesz a történetben, hogy ezt össze sem lehet foglalni röviden. Apróbb-nagyobb mozzanatok, amelyek végigkísérik a művet, legyen szó néhány szereplőről vagy éppen a The Sun-ról, amelyek összetalálkoznak, összekapcsolódnak egymással, mint ahogy Peter-ünk is felbukkan változatlan kinézettel a 21 század kapujában. Igaz, hogy nem tudja, hogy ki ő, és hogy honnan jött, de az érzések átjárják lényét, és előtörnek benne az emlékek, amelyeknek keresi a helyét.

„Meglátta, amit látni sem remélhet, még ha száz évig él is. Látta a dicsőséges múltat. Látta a legyőzött időt é a legyőzött halált. Meglátta Peter Lake-et.
……….……………. látni viszont Peter Lake-et: nem csupán azt jelentette Harry Penn számára, hogy z idő legyőzhető, hanem azt is, hogy akiket szeretünk, azok nem tűnnek el mindörökre.”

Mese, ahol győz az igazság, ahol mindenki megtalálja a boldogságát a kellemetlensége árán is, amiben megtalálható egy fehér gyönyörű, többsaroknyi távolságot átugrani képes ló, aki időről-időre felbukkan néha az utcasarkon, néha pedig a tenger habjai között.

„Végül aztán a ló utoljára nézett vissza a dűnére, amelyen a kislány ült. Magasan fölszegte a fejét, és sörényét megrázva nyerített egyet azon a mélyen zengő, gyönyörűséges hangon, ami csak megindult állapotban hagyja el egy ló torkát. Aztán a homokos lapály meg a tengerszoros felé fordult, és nekiiramodott. Rengett a föld, reszketett a parti hanga; a fehér ló elrugaszkodott és repült.”

A Téli mese egy olyan könyv, mintha egy New York-ot méltató mű lenne. Az amerikai ország, amely sokak csodálatára van, ott van a lapok mindegyikén, akár melyik időszakban járunk. Én még nem voltam a Tengerentúlon, de ahogy fogytak magam előtt a lapok, úgy vágytam én is oda, a havas, jeges NY-ba, hogy én is érezzem azt a csodálatot, ami a könyvből áradt.

„Soha nem járt még New Yorkban. Hallott meséket a város lenyűgöző méreteiről, s maga is levonhatott néhány következtetést a városiak hatalmáról és gazdagságáról, akik minden évben elözönlötték őket Long Islanden- de az igazságnak felét sem sejtette.”

Bár nehezen indult, és voltak is benne olyan részek, amelyeken lassabban haladtam keresztül, mégis örülök, hogy a kezembe került Mark Helprin könyve. Egy mesés szépirodalom.

2 megjegyzés:

  1. beleolvastam vagy egy hónapja, de az elő 50 oldalig valahogy nem indult el a történet. szóval azért érdemes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tényleg nagyon lassan haladós, szerintem végig az is marad, de tényleg szép, szerintem.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...