2014. március 30.

Liane Moriarty: Add vissza az életem!

2014-es lista #12

Írnom kellene valamit erről a könyvről is, mert lassan elfelejtem, amilyen szita-agyam van.

"Mi lenne, ha hirtelen elfelejtenéd életed legfontosabb tíz évét? Alice az edzőterem padlóján tér magához, fején egy csúnya púppal és annak tudatában, hogy ő még mindig az a jókedvű huszonkilenc éves nő, aki nemrég kezdte el közös életét csodálatos férjével és a pocakjában növekvő első babájukkal. Teljes elképedésére azonban gyorsan kiderül, hogy az esés tíz évet kitörölt az emlékezetéből. Valójában harminckilenc éves, a mindennapokban egy nyugodt pillanata sincs, és akkor érzi jól magát, ha naponta három órát sportol, majd pedig különböző összejövetelekre jár olyan nőkkel, akiket mindig nagy ívben el szokott kerülni. Hogy az ördögben jutott idáig az élete? Hogyhogy nem emlékszik a három gyermeke születésére, sőt magukra a gyerekekre sem? Miért utálja az imádott férje, akivel ráadásul még a bíróságon is acsarkodik? És mégis mit tehetett, hogy a szeretett nővére szinte szóba sem áll vele? Új szemüvegen keresztül látva az életét, Alice nemhogy alig ismer magára, de még csak nem is kedveli azt az embert, akivé vált. Vajon lehet még újra az a nő, aki valaha volt?"
Olyan gondolatok kavarogtak végig bennem, hogy ........... milyen könnyen kapott még egy esélyt az élettől, hogy ne maradjon olyan trendi-sportos-gazdag anyuka, amilyenné vált. Bár megcsillant valami, amikor visszajött az emlékezete........

Na, ne kezdjek spoilerekbe, bár ez is egy elgondolkodtató-romantikus történet. Elgondolkodtató, mert nem egy szexorientált manapság divatos őrület. Egy három gyermekes anyuka, aki egy stepaerobik órán leesik és elveszíti az emlékezetét. Kiesik az előző 10 év: tudjátok!, az a 10, amikor anyává válunk, amikor fészket építünk, amikor egy szerelmes időszakban a felhők között éldegélünk.  Alice hamar kiszabadul a kórházból és elkezdi jelenlegi életének a feltérképezését, és ahogy telnek a percek-órák, és teszi fel a körülötte lévőknek a kérdéseit, úgy jön rá, hogy fenekestül felfordult az élete: szerelmetes férjétől válófélben van; tigrisként harcol gyermekeiért; a saját kamaszkorát elfeledve próbálkozik a kamasz lány megnevelésével; rohan-fut- szervez stb.

Szóval, az olvasás közben gondolkodtam, és arra jutottam, hogy még szerencsésnek is mondható ez a baleset; s sokak, sokunk számára ez nem adatik meg, hanem sokkal több erő szükséges a megoldáshoz. Észre kell venni, küzdeni kell, tenni kell, meg kel oldani. Ne feledjük, hogy ebben a könyvben sincsenek anyagi problémák, mint körülöttünk sok helyen. Kipróbálnám én is ezt az egész nap ráérek karitatívoskodni, ügyeket intézni életet... Naná! Ha nem történt volna ez a baleset, akkor semmi sem lenne, hiszen tanúja lehettem volna, hogy kezdenek a házastársak acsarkodni, hogy nem lesz semmi sem jó, hogy befolyásolhat egy új barátnő, hogy fordul meg gyökeresen egy anya élete, hogy távolodnak egyre messzebb egymástól, hogy lesznek pszichés betegséggel küzdők a gyerekek. Amolyan tucatregény... És akkor jön ez a részleges amnézia, s miközben Alice próbál helyrerázódni a valódi világban, úgy kaptam képet és igazságot a múlt változásairól. Aztán jöttek a ráébredések, hogy ő miért nem szerelmes már, hogy i is történt, s végül néhány nap múlva vissza a jelenbe: Áháááááááááá! Snitt. Végül a végkifejlet.

Alice, az ő salsázó anyukája, a blogot író nagymamája, a terapeutához járó terméketlen nővére és az egész élet: Az édibédi, tündibündi legkisebb Olivia, a középső Tom, a kamasz Madison.

Nekem kevés, de annak örülök, ami végül történt. Még akkor is, ha amolyan *puszipuszi*-s

3 megjegyzés:

  1. jéé, pont ma ajánlotta nekem valaki ezt a könyvet! :o))

    VálaszTörlés
  2. Akkor olvass bele, olvasd el egyszer! :)

    VálaszTörlés
  3. mindenképpen! már be is szereztem! :o)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...