2014. február 23.

Riikka Pulkkinen: Igaz

"Különbözőnek kell maradni, inkább különbözőnek. A végletekig különbözőnek, az ismeretlenségig, inkább, mint azonosulni."

Igaz, hogy mindenki másképpen áll egy olyan történethez, amelyben megjelenik a Harmadik. Így nagy betűvel.

Igaz, hogy mindenki másképpen látja a Harmadik kapcsolatát a pár saját gyermekével.

Igaz lehet, hogy a sors, vagy Isten adja ezeket az akadályokat, bűnöket, az élet göröngyeit az ember útjába, de a megoldást, a felmerülő lehetőségek, irányok közül az embernek kell(ene) jól megválasztani.

Igaz, hogy másképpen láthatja ezt a történetet mindenki; azok is, akik tapasztalatból érzik, azok akik ösztönösen érzik, és azok, akik igaz hűséget esküdtek.

Igaz, hogy a hamisság félresöprése, a hazugságok elhallgatása, nem jelenti az Igaz-at.

Riikka Pulkkinen története az Igaz, amiben több szál, több elgondolkodtató esemény akad. Elsa, a hetven év körüli nagymama rákos lesz. Várhatjuk, hogy a történet erről fog szólni, a búcsúzásáról, a családtagok feldolgozásáról, de aki ezt várja az téved abban az értelemben, hogy ezt így nem fogja megkapni. Pedig a sorok között ott van ez a búcsúzás is. A búcsúzás, ami lehet valami újnak a kezdete is. Egy új, aminek nem örülnek, hogy az igazság kiderülése azt jelenti, hogy nem minden volt felhőtlenül tiszta a múltban.
Elsa beteg, az olvasás közben megismerhetjük a családját: Marttit a művészt, a festő férjet, Ella-t (Eleonorát) az orvosként dolgozó lányát, s neki a családját, azaz inkább csak a nevüket: Eero-t, Maria-t ás Anna-t.

Igaz, hogy a halállal, a búcsúzással mindenki a maga módján birkózik meg: van aki üvölt és lázad, van aki sírdogál csendesen, van aki a tettek mezejére lép. Ki így, ki úgy, ez a regényből is kiderül.

Anna az a lány, aki Elsa utolsó időszakában a természetességével támogatja, vidámítja nagymamáját, s ahogy az ő érzelmi viharokkal teli élete feltárul, úgy csöppenünk bele az 1960-as évekbe, ahol Martti szeretőjét, a család (Ella) bébiszitterét, Eeva-t is megismerjük. Feltárul az életük, a néhány éven keresztül tartó kapcsolatuk, viszonyuk. Ellenezhetjük, vagy melléjük állhatunk. Elítélhetjük őket vagy drukkolhatunk nekik.
Átgondolhatjuk, hogy egy híres pszichológia-professzor asszony, Elsa, tényleg nem sejt semmit?  "Felfogja, amit már eddig is tudott." Elmerenghetünk, hogy a kislány, aki 2,5 év körüli Eeva munkába állásakor, mi sejt és érez az évek múlásával, mennyire megzavarhatja ez a kettősség az édesanyja hosszú hetekre történő elutazásakor?

"- Találkoztam egy lánnyal. (...) Magába zárta a bánatát, melyről senkinek sem beszélt.(...) A szeme olyan volt, akár egy tó, annyi könny gyűlt össze benne(...)- mondja nagyapa.
- Talán mégiscsak mesélnie kellene a bánatról - hallja saját szavait.
- Én is ezt mondtam neki, annak a lánynak, akivel találkoztam.
-El is meséli majd -  mondja Anna. -  Amint készen áll rá."

Párhuzamot vonhatunk Anna és Eeva története és személyisége kapcsán, azaz sok olyan mondat, történet, epizód, igazság tárult a szemem elé az olvasás közben, amikor megálltam, merengtem, izgatottan kíváncsi voltam, hogy mi is történt valójában a későbbiekben, hiszen Eeva a jelenben nincs benne, hiszen valami biztosan történt, hiszen a hűség győzött: Martti és Elsa még mindig együtt vannak boldogságban!

Olvastam, lapoztam, merengtem, kíváncsi voltam. Anna nyomozott mi van most Eeva-val, hiszen nagymamája beavatta (vagy csak egy freudi elszólás volt?) őt a régmúlt homályába, a félresöpört, elrejtett titokba, az igazság félresöpört hazudozásába. Kíváncsi voltam, ki volt ez a fiatal lány? Hogy került a család közelébe? Ki kezdeményezett? vagy csak Ámor volt ott, és célzott? Hogyan szakadt meg a kapcsolatuk? Egyszerűen vagy bonyolultan? Simán vagy szenvedősen? Elvágva vagy ? Hogy élte ezt meg Eleonora?

"Tetszik, ahogy figyelsz engem - mondta Elsa. -tetszik az arckifejezésed. Úgy érzem tőle, hogy titkokat rejtegetek.
Martti mosolygott.
- És rejtegetsz is."

Kíváncsi voltam, olvastam, ítéletet hoztam, majd átgondoltam, újra ítélkeztem, majd visszavontam. Nem jutottam konszenzusra saját magammal, ott kering bennem a történet, s nem is tudom, hogy mi az Igaz-ság? Feltétlenül oda kell állnom valaki mellé? Nem kell. Elsa utolsó heteit, napjai boldogan teltek: borozott, újra átélhette a finnek számára oly fontos hétvégi házas kiruccanásokat, a szauna közelségét, a család szeretetét.

Minden kiderült, mindenre fény derült... s így kezdődik újra a múlt feldolgozása Ella, Martti számára is. (Vagy nem.) Ez a vélemény az én Igaz-am.

Egy történet, ami megtörtént 40-50 éve az akkori tradíciókkal, az akkori nemzedékes eseményekkel, az akkori történelem halvány utalásaival. egy történet, ami megtörténhet ma is. Mert valami nem változik. Sőt...

Egy szépen megírt könyv. Egy könnyen olvasható könyv. Könnyen olvasható, mégis nehéz. Nehéz és fájdalmas is lehet akár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...