2013. december 31.

Maria Ángels Anglada: Auschwitzi hegedű

Megpróbálom megírni most az idei utolsó értékelésemet, amiről nem egyszerű írni. Hogy miért? Rövid és olyan történet, amiről mindenki tud, ami mindenki előtt ismert. Holokauszt, Auschwitz, meghurcolások, ruhahegyek, aranyfogak, Oscar Schindler stb. 

Azt is tudhatjuk, hogy rengeteg fantasztikus zenész veszett oda a haláltáborokban, s ki tudja, hogy mennyi tehetséges hangszerkészítő?

Az Auschwitzi hegedű című könyvet több ok miatt is szerettem volna elolvasni. Egyik a téma miatt, amiből nekem sosem elég. Tudom, beteges lehet, mégis... A másik ok pedig az, hogy nagyon szeretem a hegedű hangját. Egyenlően, az első helyen állnak az orgona-és zongoramuzsikával. 
A könyv egy hegedű története. Daniel története. Egy auschwitzi hegedű története. Egy hegedű, ami egy haláltáborban készült Daniel, a hegedűmester keze alatt. Nem tudom, hogy hány nap alatt, Daniel sem tudta, hány napja van az elkészítéséig, csak azt tudta, hogy valószínűleg az élete múlik azon, hogy a hangszerszerető Parancsnok vagy egy másik Főgonosz nyeri meg azt a fogadást, hogy a rab időben elkészül-e a tökéletes hegedűvel?
Az egyik oldalon egy doboz minőségi rajnai bor volt a tét, a másik oldalon, hogy Daniel is bekerül az irtózatos kísérleti bázisba.

Nem tudta miért harcol, nem tudta, hogy megnyeri-e a küzdelmet, de azzal tisztában volt, hogy az orvos felségterületét nem szeretné átlépni, így bebiztosította életét illetve halálát.
Munka közben az információk csurrantak-cseppentek a segítőtársakról (egy hegedűművészől, akinek meg kellett szólaltatnia a hangszert a Parancsnok előtt), Daniel menyasszonyáról Evaról, és Regináról az unokahúgról, akinek sikerült árjaként nevelkednie...

A hegedű, az információk, a borzalmak. Semmi újdonság, de mégis valami boldogság... A zene boldogsága.

S, hogy került ez a háborúban készült, háborút megjárt darab Reginához?, s hogy került vissza a körforgásba?- erről is szól ez a rövid szépirodalmi mű.

Ezeknek a könyveknek a sajátossága, hogy szépek; hogy nem lehet spoilerezni, mert nincs mit. A lapokon ott vannak a tények, a történelem, a szeretet, a jóság, a borzalom. Minden.

Libri Kiadó
2013


Sok-sok boldogot Mindenkinek!

kép


2013. december 30.

2013- könyvekben

Idei kedvencek és nem kedvencek- 2013

Kép: innen


Hasonlóan, mint tavaly 2012-ben, és hasonlóan, mint 2011-ben. Az olvasott könyvek száma, oldalszáma,stb. engem nem érdekelnek, de komolyan. Nem is tudom, hogy hány könyvet olvastam el idén. Szerintem ez teljesen mindegy. Pl. a decemberem egy része arról szólt, hogy lapozgattam kedvenceket, elolvastam kedvenc mesekönyveket, könyvrészleteket. Így volt jó.

(Kb. két könyv értékelését fogom még idén megírni, de mivel mindkettőt elolvastam már 70%-an, így tudom, hogy ebbe a listába nem igazán fognak belekerülni plusz helyekre.)
Annyira nincs kedvem linkelni a könyvek értékelését, hogy akit érdekelnek, melyeket hova és miért soroltam, legyen szíves keressen rá (ha még nem olvasta). Fáradtság, lustaság, miegymás.

Az előző évekhez hasonlóan....

Legjobbak és kedvencek, nem tudom rangsorolni, de az elsők:
Cecelia Ahern: Életed regénye
Timo Parvela - Virpi Talvitie: Miú és Vau
 Alessandro Baricco: Mr.Gwyn,

+
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
 Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Gillian Flynn: Holtodiglan
María Duenas: Öltések közt az idő
+legjobbak:
Charles Martin: A tücskök éneke
Kimberly Freeman: Vadvirágok lányai
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Leiner Laura: Bábel
Erica James:Mondd el a csillagoknak

Boldoggá tett:
Timo Parvela - Virpi Talvitie: Miú és Vau

Szomorúvá tett:
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nak
John Green: Csillagainkban a hiba
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Erőt adott: 
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Legjobb romantikus: 
Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

Sorozatok, sorozatrészek
C.S.Lewis: Narnia-összes
Leiner Laura: Örökké SzJG 8. (utolsó) és a Kalauz
Federica Bosco: Szerelmem egy angyal/ Vigyázz rám, angyal (még lesz egy 3.-befejező rész)
Engelsfors trilógia 2. rész: TŰZ
Kiera Cass: Párválasztó trilógia 1. és 2. : A párválasztó és Az Elit
Jeff Kinney: Ropi naplója 1-6.

Alul-értékelt könyvvel nem találkoztam idén

Túlértékelt könyv (részemről)
Willam Paul Young: A viskó (ezt nagyon nem szerettem!!!)
Neil Gaiman: Csillagpor
Karen Marie Moning: Tündérkrónikák 1. Keserű ébredés
Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie!
Azt hittem nem fogom szeretni:
Narnia

Klasszikus:
Móricz Zsigmond: Árvácska
Jean Webster: Nyakigláb apó
B.S.Aldrich: Ella kisasszony
Orwell: Állatfarm
Szabó Magda: Mózes 1.22

Kedvenc karakterek: több is van, de most hirtelen kettő ugrik be: Vau a Parvela meséből, és Lina az Árnyalatnyi reményből

2013. december 29.

Tavi Kata: Nyitótánc


Nagyon érdekes, hogy szokásomtól eltérően egyszerre három könyvet kezdtem el olvasni: egy gyerekirodalmat Ropi úr 6.részének formájában, egy szépirodalmat az auschwitzi hegedűről és egy full ifjúságit, a Nyitótáncot.


A könnyedség miatt ez utóbbi ragadt bele a kezembe. Nem tudom, hogy megvettem volna-e, szerintem nem, mivel hihetetlenül kevés könyvet veszek, így nem is tudom, hogy mikor olvastam volna ezt a történetet, ha egy kedves ismerősöm nem ajándékoz meg vele, hogy hasonlít az SZJG-re, talán még jobb is nála, és én úgyis szeretem ezt a fajta könnyed, szórakoztató irodalmat.

Ahogy olvastam a Nyitótáncot, én, mint ősöreg Johanna-rajongó nem tudtam nem párhuzamot vonni: ott lebegett minden négy évnyi történet a szemem előtt, de mindeközben annyira sajnáltam Tavi Katát, hogy próbáltam elhessegetni ezeket a dolgokat, gondolatokat, hiszen, ha könnyű ilyet írni, akkor nosza, rajta, írjak én is vagy mi a szösz? Én nem tudok írni, sem ilyet sem szebbet, sem mesésebbet, így csak olvastam, és belemerültem. Mielőtt azonban írok 1-2 mást is erről az új gimis könyvről azt megemlítem, hogy egy sima vámpír-, fantasztikum-, meseelemektől mentes fiatalos magyar könyvet, amelybe a tizenéves korosztály bele tud helyezkedni (akiket ez érdekel) nagyon nehéz lehet írni Leiner Laura sorozata után (vagy éppen egyéb könyvei után), ami az elsőnek is számít-hatna (nekem nem, mert az Édesvölgyi suli ikrei sorozatot imádtam gyerekként). Olyan, mintha egy tuti történetet kopiznának a Hűvösvölgyi sulival, a Nyitótánccal, vagy azzal a fiatal 13-14 éves lány könyvével is (hogy is hívják?). De ezeket nem olvastam, de ha a lányom tényleg megszerezi az említetteket. akkor azt is lenyomom a torkomon majd, és írok belőlük egy esszét. :)

Szerintem kapnak majd hideget és meleget ezek az írónők, nekem nem feladatom ezeket a kritikákat megírni. Én csak annyit tudok, hogy ugyanazt a hatást érte el, mint amit a másik történet: visszaröpített a nyálas diákkoromba, ahol folyamatosan szerelmes lehettem, epekedhettem, duzzoghattam, csacsoghattam, pletykálhattam, barátnőzhettem, bulizhattam. És ez nekem jó volt tegnaptól ma kora délutánig.

Ez a könyv -részben- egy sima gimiben játszódik, amiben táncolni, rajzolni és kosarazni lehet emelt szinten, amikhez kötődnek a nem mindennapi programok, ahova járnak a nem mindennapi egyének tele élettel, örömmel, problémákkal, ahogy minden 14-15 éves. Ebben a suliban kezd Lilla (Lil, Vörös, Táncoslány), akinek -szerintem- tök egészséges, normális élete, családi háttere, önkritikája van; s ebben a suliban kezd a szomszédban lakó új srác is: Krisztián, a régi sok-sok évvel ezelőtti, amolyan ovis-korabeli családi barát.
Meglepő, nem meglepő Lilla és Krisztián kölcsönösen szimpatizálnak egymással, amit persze mindig félreértenek, így lesznek rosszban, jóban, nehogy már a másik kerekedjen felül. Kárpáti Lilla a táncoslány, ötletekkel, véleményekkel, elrejtett vezetői készséggel illeszkedik be a Duna-parti Gimnázium 9/a osztályába, ahol barátnőkre, ellenségekre is talál, s ahol sikeresen elvégzi az első évét örömökkel, bánatokkal. Igen, itt is vannak olyan lányok, akik kicsit másabbak; igen, itt is van olyan fiú, aki  barát, és akit a nagy Ő nem szívlel. 

Lehet benne hibákat keresni, hogy melyik karakter hogyan lett megalkotva, hogy lehetett volna bő lére ereszteni a történetet, hogy mennyire ismertük meg a szereplőket. Annyira, amennyire meg akartuk ismerni, amennyit ki tudtunk venni a sorok közül. Sima egyszerű fiúk és lányok, egyelőre kevés felfedett tulajdonsággal, hobbival. Ami talán jó is így, hiszen olyanok, amilyenek a legtöbben. Vagy nem? Igen, van amiről többet olvastam volna, pl.
engem jobban érdekelt volna Kristóf és Márk korábbi kapcsolata, vagy éppen egy-két jelenet részletesebb kidolgozása, de szerencsére ez nem egy napló, hanem egy átfogó havi lebontású mesélés. olyasfajta, mintha Lilla a tanév végén elmegy a nagyszüleihez és a rokonaihoz Szegedre, ahogy minden nyáron szokott, és elmesél mindent az új iskolában töltött első évéről: ahogy emlékszik, amennyire emlékszik, csak a lényeget.

Nekem bejött, és bármennyire bírtam a szenvedő Rentai Renátát is, ez a lány, a Kárpáti Lilla sokkal jobban bejött nekem az életszeretetével, az örömeivel, a táncával. Szeretem a táncokat nézni, lehet, hogy ezért?

Tavi Kata a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nyert, így most még azt sem tudom, hogy van-e, lesz-e ennek a történetnek folytatása?.... 

2013. december 27.

Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal!

"Nem arról van szó, hogy te vagy-e rosszabbul vagy én, vagy anya. A maga módján mindenki rosszabbul van a másiknál. De az élet őrületes ajándék, ne dobhatjuk csak úgy el! Egyetlen elvesztegetett napot sem lehet visszahozni."

Kicsit bajban érzem magam, mert a sorozat első kötetét nagyon szerettem és ugyanekkora elvárásaim voltak ezzel a második könyvvel is.

Mia, a prímabalerinának készülő lány történetét követhettem tovább nagy izgalmakkal telítve, hiszen, az első rész végén éppen egy szörnyű tragédia történt. Sőt, nem is csak egy, hanem mindjárt kettő is. Így Mia, maga sem tudta, hogy mit akar az életével kezdeni: élni vagy halni akar; nem tudta hirtelen, hogy 15 évesen a szerelme nélkül képes-e élni?

A második rész pedig éppen Mia és Patrick szerelmének a története is lehetne, ha egy bizonyos szögből tekintenék a fiatalokra. Ellenben én ezt az alternatív síkot nehezen tudtam elképzelni, mert Patrick angyallá változott. Ő maradt az a srác, aki szerelmes Miába, s akibe Mia még mindig szerelmes. Őmiatta döntött a lány az élet mellett, s ő miatta jött ki a sötét alagútból. Patrick miatt, és az olasz nagymama, a 71 éves Olga miatt, aki egyszer csak megjelent Angliában, belépett a kórházba, és azon nyomban fogta az unokája kezét, és a saját lánya, Mia anyukája ellenére Firenzébe repítette, hogy ott ismét magára találhasson a kamaszlány.

Ezzel semmi gondom nem volt, de Patrick "hangja", hogy a fiú és barátnője beszélgettek folyamatosan, az igen, az zavart. A srác ott volt Mia fejében, szívében, még közelebbi kapcsolatba is kerültek a lány álmában. Olyan, mintha a lány sokkal szerelmesebb lenne, mint volt az első kötetben és az előző 10 évben.  Brrrr. 

Egy idő után inkább képzeletbeli barátként gondoltam az egészre, hogy a fiatal lánynak szüksége van egy ilyen mankója az élete folytatásához, az élete túléléséhez, hogy képes legyen újra tanulni, vagy éppen vissza tudjon térni a tánc világába, ahová tartozik. Patrick jött--ment mellette, szerintem igen önzőre sikeredett a karaktere, nem is tudtam őt megkedvelni, olyan zord apa-stílust vett fel néha. A történet egyébként rengeteg konfliktussal színesített, hiszen Olga nagyi ás a lánya Elena között soha nem volt felhőtlen vagy éppen szép bárányfelhős az ég, inkább az orkánerejű szelek kavartak felettük folyamatosan. S mi történik akkor, ha a nagyi, a kedves mama Olaszországból irányítja az akcióit az Angliában élő lánya ellen? Hát igen, ott már a cunami is közrejátszik. Angliában, vagy Olaszországban, teljesen mindegy. Mia hirtelen ismét a hidegebb országban találja magát, visszatérünk az ő kapcsolatukhoz, ami már nem is annyira heves, mint volt, egymásra találásukat is nyomon követhettem. 

S miközben én drukkoltam, hogy Mia végre kiszeressen ennek a fiúból, s az örökre eltűnjön; drukkoltam, hogy jusson el végre a balett felvételire; drukkoltam, hogy Nina, Partick húga is térjen végre vissza az "élők" sorába, addig kiderült, hogy 71 évesen is lehet öröm az életben........... igen ott; kiderült, hogy Paul, a mama élettársa állandóan zokog férfi létére; kiderült, hogy Mia is eljut végre a felvételire..................

London, felvételi......... örömtánc, és végül........................... kaptam a végére egy ászt, akkorát, amivel egy teniszjátszmát meg lehet nyerni, s így el is lehet veszíteni, s hiába voltam felháborodott ezen az angyalságon, hiába kritizáltam a könyv Patrickos-vonalát, mégis kíváncsi lettem a befejező harmadik kötetre, Mia további életére, illetve arra az eseményre, amikor mindenki számára világossá válnak a történések.....


"...az is megérdemli a szeretetet, a tiszteletet és a kedvességet, aki nem éhezett, és nem élte át a háborút, és ha nekem lesz gyerekem, nagyon oda fogok rá figyelni, hogy meg is adjam neki!"

Libri Kiadó
2013

2013. december 24.

Karácsonyi szeretet

"Karácsony ünnepe azt hirdeti nekünk, hogy akármilyen irgalmatlan a világ, akármennyi terhet kell cipelnünk, Isten önmagát odaajándékozó szeretete, egyszülött Fia, Jézus Krisztus közénk érkezése és élet-áldozata határtalan, mindent átható és mindenkit elérő szeretet. Nekünk pedig, karácsonyt ünneplő keresztyéneknek ebben a szeretetben kell egymást szeretnünk. Hidd el: boldogságod mértéke a szereteted mértékétől függ. Próbáljuk hát meg újra és újra gyakorolni Isten határtalan szeretetét az emberek között, egymás között. Ez Jézus parancsa a mindenkori tanítványok számra.
Akarsz-e, tudsz-e Jézus tanítványa lenni?"

(Részlet Solymár Péter, 2013-ban elhunyt csömöri lelkész 2010. december 26-án mondott prédikációjából.)

Kép

2013. december 23.

Idézet #legkedvencebb könyv; Áldott ünnepeket kívánok!

Legkedvencebb kedvencem, vagy mondjuk, hogy örök kedvenc könyvem, amióta elolvastam:
B.S.Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

"Tudod, Sarah, azt hiszem, minden anya tartozik azzal a gyermekeinek, hogy boldog karácsonyt teremtsen nekik. A gyermekkori karácsonyok emléke egész életünkre megmarad. Én azt hiszem, azokból a gyermekekből, akiknek sok boldog karácsonyuk volt: jó emberek válnak."

Forrás: innen

Mindenkinek olvasómnak, ismerősömnek, barátomnak, rokonomnak, felebarátomnak, nagyon áldott és boldog karácsonyt kívánok!

A karácsony nem a rohanásról és a kötelező kényszerűségekről kell szóljon; kívánom, hogy mindenki találja meg a boldogságot az ünnepi napokban, a könyvekben, az olvasásban, a kapcsolatokban!

*puszi-üdv-ölelés*
Andalgócia határából

2013. december 22.

Mike Perez: Lionel Messi- Rajongók könyve

Minden korszakomnak megvan a fociszeretete, olykor nagyobb, néha kisebb, néha szenvedélyes, néha kevésbé; néha nézem a játékot, néha csak a focistákat nézem.

Futballszeretetem gyerekkoromban alakult egy nagy ............-drukker családban, majd kb. 15-16 éves koromtól mindig voltak kedvenceim, akik tetszettek, vagy éppen jól játszottak. Abszolút szőke női szemmel válogattam a menő focistákat, akik közül favorittá avanzsáltam Jürgen Klismannt, Paolo Maldinit (uhh, azok a szemek!), Gary Linekert, Marco van Bastent, Luis Figot, stb., majd mama lettem és már a fiam mutatta számomra a kedvenc focistákat. Így kerültem közelebb Lionel Messi-hez, akit csodálok, akinek a játékát is szívesen nézem, aki miatt egy hosszú könyvet is elolvastam, hogy beszámoljak az életéről a 10 évesemnek. 

Ez a Rajongói könyv, abban -is-különbözik az elsőnek olvasott könyvtől, hogy jóval kevesebb benne a szöveg, és sokkal több benne a kép! Sőt! A képek és a hozzájuk tartozó szövegek teszik ki a kötet 80%-át. A rövid bevezetőtől kiindulva a focista gyermekkorától az ifisikereken át, a legnagyobb sikerektől kezdve a legnagyobb gólokig és rekordokig olvashatunk apró érdekességeket, s a végén a Tudástárat is kitölthetjük, amiből megbizonyosodhatunk, hogy tényleg ismerjük-e a kedvenc sportolónkat?

Egy színes Messi-könyv, ami a népszerű focista életét és főleg a sikereit mutatja be a nézelődőknek, az olvasóknak, amiből megtudhatjuk, hogy mi a sikerének a titka, mik a futball-zseniségének összetevői; hogy fontosabb neki, hogy jó ember legyen, mint népszerű játékos; hogy az ő élete sem csupa móka, jólét, öröm és kacagás; hogy olykor neki is ki kell jönnie a hullámvölgyekből...

Egy sokszínű kötet, amit az én gyermekem is szívesen fog folyamatosan forgatni és olvasni, és remélem, hogy első mondatát a fejébe fogja ültetni:

"Messi története bizonyítja, hogy nem számít mennyire vagy nagy és erős, milyen gazdagok a szüleid, vagy hol születtél. Ha elég jó vagy és keményen dolgozol, bármi lehetséges."



Gabo Kiadó
2013

2013. december 15.

Jennifer Probst: Trükkös házasság

Jennifer Probst "házasságos-sorozata" folytatódott az első kötet Érdekházasság után.
De ne essen senki kétségbe, ha  az elsőt nem olvasta, mert a két könyv között csak annyi a kapcsolat, hogy a két nő barátnő, egy-két halvány utalás és magyarázat van ebben a Trükkös házasságban.

A második nem tervezett házasság Maggie és Michael nevéhez fűződik, akik egy éve kerülgetik egymást, a láthatatlan kémia -már majdnem robbanásig- pezseg körülöttük, ők mégis kutya-macska vagy akár macska-egér barátságot vívnak egymással. Bár Alexa, a barátnő, a sógornő észreveszi, a két felnőtt tépelődő nem látja a fától az erdőt, illetve mást látnak, félnek, aggódnak, így csak a civakodás marad, miközben vágyaik folyamatosan nyomulnak az előtérbe a találkozásaikkor.

Maggie a gyermek-és fiatalkorára vezeti vissza az életének ezen vonulatait, hogy nem találja a számára igazi férfit, míg Michael Conte, a kékvérű olasz gróf fél, hogy bárminemű negatív végkifejlet a nővel való kapcsolatban azt vonná maga után, hogy barátaitól, Nicktől és Alexától, és gyönyörű kisgyermeküktől is eltávolodni kényszerüljön. Így marad a két lépés távolság, a buja életmód más nők karjaiban, és a gazdag, parádés amerikai élet.

Igen ám!, de az egyik húg Olaszországban, a meleg tűzhelynél férjhez szeretne menni, de egy családi hagyomány miatt először a legidősebb testvérnek kell megházasodnia! Így repül Michael azonnal, a hét végén haza Maggie karján, hogy eljátsszák az ifjú férj és feleség szerepét. 

S hogy miért éppen Maggie? Hát kérem, a fiatal nő nem esett a feje tetejére, hanem egész egyszerűen átgondolta a dolgokat, és mivel meggyőződése, hogy a gróf szerelmes a testvére feleségébe, így szeretné eltávolítani mellőle: egyezséget kötnek. Az egy hét színjátszás után az olasznak ki kell vonulnia Alexáék életéből.

A bergamo-i/milanoi élet viszont fenekestül felforgatja mindkét szereplő életét. S azon túl, hogy egymásba bonyolódnak, fények derülnek titkokra, igazságokra, amelyekkel meg kell küzdeni az ál-házaspárnak. S miközben még a katolikus egyház igazi esküvőjét is megülik, az események tudatával a háta mögött Maggie inkább váratlanul lelécel, hazarepül.

Ez a történet az önbizalom-hiányos amerikai nő és az öntelt, hatalmat akaró olasz férfi története, akiknek sikerül megváltozniuk a másik hatására. Minden jó, ha a vége jó.

A szórakoztató, könnyed irodalomban mindenképpen megállja a helyét, ezt bizonyítja, hogy a tegnapi napon olvastam el a könyvet egy karácsonyi összejövetel előtt és után!

Libri-Kiadó
2013

2013. december 12.

C.S.Lewis: Narnia krónikái 5.6.7- A Hajnalvándor útja, Az ezüsttrón, A végső ütközet


Kissé másképpen alakul mostanában a decemberem, mint , ahogy terveztem. A csendesedés más miatt történt, a lényege és az értelme nem is az, amit szerettem volna. S míg én ezen a világon teljesen másképp próbálkozom a nekem jó állapot megélésével, addig a narniai kalandok is folytatódtak, s annyira ezek az utolsó kötetek kötötték le azt a néhány üres percemet, hogy egyben írnék róluk. Most, így szünet nélkül olvasva jobb volt, mert emlékeztem az apróságokra is, és hiába teltek el a narniai hosszú évek, mégis az összefüggések miatt jobban élveztem. (Az író halálának 50. évfordulóját is néhány hete  ünnepelték, én az utolsó három kötettel tettem ezt.)

A negyedik rész is az izgalmak története volt, ahol megismerkedtünk Caspian herceggel, aki Narniát vissza akarta varázsolni a csoda helyévé, ahol az állatok beszélnek, a fék járnak, s ahol különleges lényeg is élnek barátságban egymással.


Az ötödik kötet A Hajnalvándor útja egy hajózás története. A Hajnalvándor Caspian tengerjárója, aki azért indul útnak, hogy elhunyt édesapja hét barátját felkutassa. A hét alattvalót a gonosz Miraz küldte még régebben útjukra a Magányos szigeteken, hogy megkeressék az ismeretlen keleti tengereket. Caspian megfogadta a béke helyreállításakor, hogy elindul a Lordok után, hogy hajózni fog Kelet felé egy évig és egy napig, s ha kell megmenti őket, háborúzik értük.

E tengeri hullámzós hajózásba került váratlanul Lucy és Edmund és váratlanul unokatestvérük, a hitetlen, gonosz, az okoskodó Eustance Scrubb is.

A hajón hánykolódva nem csak az ismeretlen területeket fedezhettem fel a legénységgel hanem ott lehettem a hangok szigetén, a sötétség szigetén, megnézhettem a Világvége határát, s láthattam, hogyan változik meg a fölényeskedő unokatestvér is, aminek köze volt egy sárkány is.
Hogy a Lordokat megtalálták-e, s ha igen, akkor hogyan, azt nem árulom el, de az biztos, hogy a Világvégét nem lépték át, hiszen, a történet folytatódott.


A hatodik kötetben Lucyék már nem mehettek vissza Aslan birodalmába a szabályok miatt, helyettük a jóravalóvá vált Scrubb indult egy iskolatársával a Jill Pole-lal. Indultak, amikor Aslan hívta őket, mert szükségük volt rá.

Ez a kötet Az ezüsttrón egy személy, a király fiának felkutatásáról szól, akit sok évvel ezelőtt elraboltak, semmit nem tudnak róla az országban, de a király nagyon szomorú, mert így nincsen vér szerinti utódja. A két gyermeknek őt kell felkutatnia, addig kell menniük, míg oda nem vesznek, meg nem találják és vissza nem viszik, vagy éppenséggel vissza nem kerülnek a saját világukba. 
Nehéz feladat, s ehhez segítségül Aslan csak négy jelet adott Jill-nek, amit meg kellett tanulnia, észre kellett vennie, fel kellett használnia, hogy előrefelé haladjanak a sikeres küldetés érdekében.
Természetesen hol maradnának az izgalmak, ha minden simán, zökkenőmentesen haladna? Nem így történt, mert a kislány összekeverte a jeleket, s az egyszerű úton haladás helyett, belekeveredtek az óriások romvárosába, találkoztak a Zöld palástos Hölggyel, a különös árkok dombjánál is időztek, míg végül kikötöttek a Lennvilágban, a Mélység Birodalmában ahol............................, aztán kalandos úton a Fennvilágba kellett visszatérniük. Izgalmaikban részt vett Borongány, egy mocsári flanga is, aki nagyon cuki volt. :)


Aki tudja, hogy narnia történetei 7 kis könyvből állnak, annak ismert, hogy a 6. könyv izgalmai is magasra hágtak, de nem ért véget itt a mi világunk és Narnia kapcsolata, mert a hetedik könyv megíródott. De erről, A végső ütközetről, nem tudok írni, mert valahogy végig nyomasztott, szomorú voltam. Ahogy Gubancot megismertem és sajnáltam; ahogy Furfangot, a majmot utáltam, ahogy láttam Narnia változását, nem láttam, hogy mi lesz itt?: egyszerűen letörten olvastam. Lehetséges, hogy az rosszabb alaphangulatom is befolyásolta, de most még mélyebbre szálltam.


Eustance és Jill visszaérkezett narniai földekre, mert ismét valami segítségre volt szükség, próbálták helyrehozni a dolgokat, a megváltozottat. Váratlanul megérkeztek a többiek is, Digory, Polly, Lucy, Peter, Edmund, akkor ismét egy nyomás volt rajtam, hogy miért?-hiszen ők már nem jöhetnek. Polly néni nyugdíjas kisöreg már, de egyszer csak itt teremtek. Ekkora a baj? Mi történik? Hiába örültem a felbukkanásuknak, mégis rossz volt. Aztán amikor az ajtó bezárult............. megrémültem, majd tovább olvasva felcsillant a szemem. De mégis, mégis ott maradt a gombóc. Hiába az a vége, ami, és inkább vidám, mint nem az, én a "hogyan?" miatt szomorúan zártam be a könyvet.

Remélem felcsigáztam mindenkit, és érdekelni fogja a fiatalokat, vagy azokat a felnőtteket, aki érdeklődnek C.S.Lewis története iránt.

 .......................én pedig lassan a kisfiam kezébe próbálom beleilleszteni az első részt, A varázsló unokaöccsét..............

Most láttam éppen, hogy a Harmat Kiadónál extra kedvezmény van a hét kötet egyidejű megvásárlásakor: a 7 könyv, 10000 Ft-ért megvásárolható.
Harmat Kiadó
2013



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...