2013. május 31.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi- Kalauz


Vizsgaidőszak: off.
 Záró-államvizsga előtti időszak: on.

S ez mit jelent? Hogy kicsit lébecolok az utolsó néhány nap hajrája előtt! Kezdetnek a Szent Johanna Gimi- Kalauza nem volt rossz, sőt úgy jártam vele, mint maga Leiner Laura, hogy végleg elengedtem a sorozatot.
Így a 20 éves osztálytalálkozóm után bevallom, hogy én is azok közé tartozom/tartoztam, akik alig várták a megjelenéseket, bár én az 5.megjelenése után kicsivel kezdtem el az egészet, így sokat várni, csak a 7. és 8. kötetekre kellett. Így kibírható volt, erős vagyok. :)

Ez a Kalauz pedig egy extra kötet. Olyan, mint az extrák a dvd-ken. Ha tetszett egy film, imádom nézni a pluszokat: a kulisszatitkokat, a rendezést, az alkotást, a szereplők véleményét és minden ilyen különleges dolgot.

Ez a kötet egy hasonló extra, amelyben megszólal az írónő, lezár, szummáz, búcsúzik a gimitől. Amelyben nem várja el, hogy mindenkinek tetsszen a sorozat, s ezzel nem is törődik. Bár miért törődne, hiszen a sikere egész látványos lett, mit számítanak azok a személyek akik lehúzzák, akik olvasatlanul bírálják? Én is ismerek olyanokat, akik egy részt sem olvastak, de tudják, hogy csak rossz lehet... Ilyenkor én is no kommentelek, hiszen én mindig hangoztatom, hogy örülök, hogy a gyerek elolvasta, sok okból kifolyólag, de itt nem ez a lényeg.
Persze nem szépirodalom, de nem is annak készült.
L.Laura előszava megválaszolja a kérdést, hogy miért is íródott, hogy született meg a fejében az ötlet. S miközben továbblapozva sorról-sorra, oldalról-oldalra haladtam, úgy éreztem magam egyre jobban a Kalauz olvasásakor.

Mert megtaláltam  benne majdnem mindazt, amit vártam. 
* A világhálón, a való életben gyakran feltett kérdéseket, amelyeket én nem olvastam el soha, nem szörföztem, nem kutattam, így nekem újdonságként hatottak ezek a hírek.

* A fontosabb zeneszámokat az eseménnyel, amelyekhez vissza kellett keresnem a befejező rész után.

* A vicces vagy éppen fontos részek sokaságát, amelyeken ismét jókat nevetgéltem. (Olvastam, hogy olvasók ezeket feleslegesnek tartják, mert kívülről tudják már az ilyen részeket: nos én kb. egyszer olvastam el mindegyiket, az elsőket kétszer felületesen, így nekem felüdülés volt újra találkozni ezekkel a mondatokkal.)

* Borítóötleteket.

* Olyan információkat, amelyek lehet, hogy lényegtelenek, de bebizonyították, hogy a háttér is megalapozott, hogy vannak nevek, háttérkapcsolódások.

* A szereplők illusztrációit. S bár én valóságosabban képzeltem el őket, néhány rajz hasonlított az általam kialakított képpel. Szívesen láttam volna képet az A-s lányok helyett néhány tanárról. :)

* Sok-sok kimaradt jelenetet, amelyeket végigolvasva arra jöttem rá, hogy bizony néhánynak örültem volna (pl. Kinga 15.születésnap, vagy éppen az egyik március 30., de beszélhetünk az egyik számomra kedves könyvről, Az öreg halász és a tengerről...- bár lehet, hogy ez  jobb, hogy kimaradt- nem jutok konszenzusra magammal stb.), de a legtöbb jó, hogy nem került bele, mert talán Reni még nagyobb lúzernek tűnt volna, nem reménykedhettem volna ennyit, vagy Andris és Robi még távolabb került volna. Érdekes volt ezeket olvasni, mert ezekkel együtt tényleg lezártam a 12/b. történetét.

*.. és egy részletet abból a bizonyos levélből, amelynek a borítékján csak egy szó volt olvasható: CORTEZ

* S mi hiányzott? Amelyek a dvd-extrák többségén megjelennek: az alternatív befejezések, hogy eldönthessem, én melyiket választottam volna. Belátom, hogy ez nem íródhatott meg, mert ez egy könyv, s bár lehetséges, hogy Leiner Laura fejében megfogant egy-két más verzió, de miért mondaná el? Ahogy az előszóban is említi, ez a könyv, a "Giminapló" nem Rentai Renáta története, hanem a Szent Johanna Gimi története.

*** A Szent Johanna Gimi története, amely más, mint az enyém vagy éppen a te iskolád, egy iskola ahova szívesen jártunk volna, ahol jókat buliztunk, miközben valamilyen szinten -mi idősebbek- visszaemlékeztünk a mi kamaszkorunkra, érettséginkre. A fiatalok?- nekik a kamaszkor kezdetét, az együtt töltött idők sokaságát adja, s még ha sokszor egyedül is érzik magukat a kamaszkor sűrűjében, tudják, hogy a jó barátok mellettük vannak, reményt adnak. Ketten vagy többen utakat keresnek a az előttük álló labirintus útvesztőjében, hogy -ha szerencséjük van és ők is így akarják majd- örökké emlékezzenek egymásra.

Ciceró Kiadó
2013


2013. május 27.

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: a Tűz (Engelsfors-trilógia 2. rész)

a Tűz...... szép a tűz, amikor sütögetünk, amikor meleget ad egy gyertya fénye, amikor a színét nézem merengően elgondolkozva........ de félek a tűztől....

Tűzbe jöttem ettől a résztől is, és szeretném máris a harmadikat! Nem azért, mert akkora izgalmakkal lett vége, hogy lekaparom a falat, vagy beleőrülök (a szó szoros értelmében), hanem éppen az miatt, hogy mi jöhet még?-mi fog még ezután történni, mi fogja Engelsforsba elhozni a békét, hogyan fogják megtalálni az utat a boszorkányság és a normális élet áthidalására, mi lesz a lányokkal, mi lesz Gé-vel (majd megtudjátok, hogy miért éppen őrá gondolok!)?

A Kör után, amelyben megismertem az előzményeket, bemutatkoztak nekem a lányok, kiderítették, hogy hiába utálják egymást, mégis együttműködésre születtek, a könyv, amelyet pillanatok alatt elolvastam hónapokkal ezelőtt, amelyben elvarázsolódtam, most következett a Tűz, amely rész elolvasása előtt nem is tudtam, hogy mire számítsak.

Az első rész a fiatalok halálával, az igazságok háttérbe szorulásával, a lelki- és egyéb problémás lányok előtérbe kerülésével indított, s tovább folytatódott az együttműködésük. Mert nem is tehettek mást.

Most: Ida még mindig kívülálló szeretne lenni, még mindig utálja az egész mágikus tevékenységet; Anna-Karin még mindig tele van problémával, még mindig inkább elbújik a haja mögé a tréningnadrágjaiban; Minoo, akinek a szülei különköltöznek egymástól;  Linnéa, akinek magányos élete veszélybe kerül, akinek egy "állami otthoni élet" kerül kilátásba; s Vanessa, a csábos Vanessa, aki nem tud szabadulni Wille iránti szerelmétől, vagy éppen Nicke utálatától.

De Engelfors, a nemrégen még unalmas svéd kisváros, ahol alig történt valami hajdanán, hirtelen felpezsdülni látszik. A lányoknak pedig itt és a démoni-boszorkányos világban is helyt kell állniuk, hogy elhárítsák a közeledő véget, az apokalipszist. ((Ezzel nem árulok el nagy titkot, hiszen, aki szerette az elsőt, és kíváncsi a második kötetre, az tudja, hogy jön még a harmadik is!))

De mit számítanak ezek a maguknak való dolgok, ha az egyik, lány bajba kerül, s csak együtt, mint Kiválasztottak tudnak esetleg segíteni? Segíteni itt és ott, a felmerülő problémáknál.

Az első kötet is nagyon tetszett a bemutatkozásokkal, s ahogy visszaolvastam a posztot, ezt is emeltem ki: a lányok személyiségét, a körülöttük lévő kisváros kietlenségét. Ebben a Tűz című kötetben ezek részben eltűntek, s már a harc, az összetartozás, a segítség került előtérbe. Az első rész simogatott, megismertetett, ez pedig az adrenalin-szintemet növelte az övékével együtt. Csupa izgalom az egész, ha arra gondolok, hogy pörögnek az események, ahol a temetőben sírt kell kiásniuk, ahol ektoplazma körök segítségét kell  használniuk, ahol részt kell venniük a Tanács előtt egy bírósági tárgyaláson, amelynek célpontja az egyik Kiválasztott lány. Már itt a körmömet rágtam, hogy mi fog ebből kisülni, hiszen tudom és tapasztaltam, hogy a Halál vagy éppen nevezhetjük Kaszásnak ebben a történetben is a szereplők feje felett kering folyamatosan, s az izgalmam nem csak itt tudott kiteljesedni, hanem a való engelsforsi életben is, ahol egy pozitív irány kezd kialakulni Pozitív Engelsfors néven. De ugye nem mind arany ami fénylik!- A pozitivizmus, a "nézzünk az életünkre jól, optimistán és hatékonyan", és minden rendbe fog jönni, nem mindig így működik. S ha kiderül, hogy a szálak összefutni látszanak??-- akkor van a gond.

Izgalmak, nagy futások, gyilkosságok és ennek kísérletei mind azok a momentumok, amelyek miatt drukkolni kezdünk a pozitív végkifejletben, hogy sikerüljön nekik. S hogy sikerült-e, hogy melyik lányban mit szeretek, van-e kedvencem, mi történik velük, s, hogy a szerzőpáros milyen események közé, és megoldandó problémák  közé helyezte őket, azt úgysem fogom elmondani, legyen elég annyi, hogy történik itt szellemidézés, megjelenik a misztikus hetes szám, sőt még a démonok is megjelennek.

Boszorkányos, negatív, problémákkal teli, de izgalmas és pörgős. Annyira pörgős és gyorsan olvasható, hogy egyszerűen majd' beleőrültem, hogy tanulnom kell. Aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy inkább olvasok, mert a gondolataim nem a tételek felé kalandoztak, hanem a könyv eseményei felé.

Alig várom a harmadik részt!!

A kiadónak köszönöm az előolvasás lehetőségét, alig várom a könyvet a polcomra!
A könyv június 4-én fog megjelenni.

Geopen Kiadó
2013

2013. május 26.

PDF- avagy a gépen olvasok

Nincs e-olvasóm. Nem is tudom, hogy szeretnék-e?-szerintem nem. De ezt nem mondom ki, mert nem próbáltam még ki. Csak azt tudom, hogy idegesít a számítógépen történő olvasás.
Olvasom A Tűz-et, izgalmas, de nem tudok fészkelődni közben, mert a gép előtt szenvedek vele... nem érzékelem a hátralévő mennyiséget, pedig én is azt is szeretem látni... Kínlódom ezerrel.

Áááááááááááá, még van 170 oldal, be szeretném ma fejezni, de nem biztos, hogy sikerül (ez a tegnapi osztálytalálkozó és a tanulás kifárasztott....és a gyereknevelés :D)

2013. május 17.

Kitartok

A képet a betterphoto.com-on találtam.
Nem, nem vesztem el, csak elkezdtem tételeket írni, és a "munka-család-saját ego-m" triumvirátusa mellett muszáj egy kicsit az utolsó hajrára összpontosítanom, így csak lesek ki a tennivalók közül, mint ezek a kedves madarak. Igazából, ez a hajrá nem megy egyelőre, de nincs mit tennem, azon kívül, hogy naponta megerőszakolom magamat, hogy egy tételt próbáljak meg megtanulni, legalább középfokon.

A házimunka szünetel, azt hiszem a gyerekek is megtanulnak főzni.

De, hogy az olvasásról is szóljak néhány szót, amikor nagyon ideges leszek az adott tételtől/fáradtságtól/egyéb dologtól, akkor a kezembe veszek valami olvasnivalót, ami vagy
1. A tűz pdf-es előolvasása, amiből 4 nap alatt 70 oldalt sikerült elolvasnom (csak, hogy érzékeltessem az időhiányomat).
2. A hét elején elkezdtem A zsidó menyasszony-t, abból is kb. 25-30 oldalnyit olvastam.
3. Egy másik tételbe kezdek: írásába vagy tanulásába. :(

Kitartok, de este már alszom korán, reggel alszom, amíg lehet, így maradnak a szabad napközbeni percek.

2013. május 13.

C.S.Lewis: Caspian herceg- NARNIA krónikái 4.


"A régmúlt időkben még léteztek titkos átjárók a világok között..."


Tökéletes könyv az utolsó nagy vizsgák előtti tanulás megkezdéséhez!
Egyrészt azért, mert letehetetlen volt számomra, így mihamarabb kezembe vehetem az utálatos tételeimet, másrészről pedig azért mert végre visszakaptam az izgalmas narniai kalandokat, belemerülhettem, drukkolhattam, reménykedhettem a sikerben, a visszatérésben, s ha már a való világban nem lehet átlépkedni a világok között, itt megtehettem, ebben a mesében.

A harmadik kötethez képest nagy fordulat következett be, a gyerekek –Susan, Lucy, Edmund és a nagy király Peter- visszatért Angliába, egy évet ott töltöttek és emlékeztek a varázslatos kalandjaikra.
Éppen a vasútállomáson vártak a vonatra, hogy a bentlakásos iskolai tanulmányaikat megkezdhessék két helyen (külön a lányok és külön a fiúk), amikor a csoda újra megtörtént.
Igen ám, de nem is akárhova csöppentek! – Természetesen Narniába, a második otthonukba, uralkodásuk helyszínére, de mivel az idő másképp telik a két helyen, így megrökönyödve vették tudomásul, hogy évszázadok teltek el Aslan birodalmában, a hatalmat a gonosz Miraz király gyakorolta, aki még a narniai hiedelmet is elfogadó testvérét is megölette. Nania nem a csoda országa volt már, nem jártak-keltek a fák, nem beszéltek az állatok, nem éltek kentaurok, faunok, törpék és egyéb különleges lények. Elpusztultak vagy álcázták magukat, és reménykedtek egy jobb országban. Caspian herceg Miraz király unkaöccse a trón várományosa, aki örökölte halott édesapja álmodozását, hitt dajkája meséiben, hitt a házitanító „tanításaiban”, így, amikor kiderült valami……… azonnal menekülnie kellett a túlélés reményében, mert a telmarinok azonnal üldözőbe vették őt.

S, hogy sikerült-e a néhány bátor vállalkozónak megmentenie Narniát, visszahoznia a régi idő emlékeit és megmenteni a természetfeletti lényeket? Természetesen kiderül a könyvből, s az is, hogy a 4 kis hős mennyire örült a visszatérésnek, egyetértettek-e mindenben…


2013. május 10.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet



.... január, február, március, április, május, június, július, augusztus, Szeptember ... igen, a Szeptember legyen nagybetűvel, hiszen ő egy 12 éves kislány, akiről a könyv végére kiderül, hogy elragadott vagy cseregyerek.

Szeptember, aki Tündérföldre kerül, egy leopárd hátán, a Zöld szél segítségével halad tovább egy ideig, s amikor egy fakanál visszaszerzéséért útnak indul a Márkinőhöz, bár visszaszerzi, de új feladatokat kap. S mint megannyi mesehős, dacolva a negatív körülményekkel csak megy előre, vállalja a veszélyeket a kard megszerzéséért, s mire körbejárja Tündérföldet, s visszaér, kiderül számunkra is minden.

S mi a jó mese lényege? -  mindig az igazság győz, ahol a gonosz megbűnhődik; az erkölcsi, magatartási és társadalmi normákat képesek közvetíteni, amelyek az életben maradásukhoz szükségesek, feszültséget old, ill. a megfelelően megírt mesék a fantázia mozgásba lendülésével még az életünket is gazdagítják.  Nem utolsó sorban a mesék utat mutatnak több tekintetben: a boldogulásban, a kockázatok vállalásában, a segítség nyújtásában és érkezésében is. A hős, vagy a hősnő soha nem marad egyedül, mindig érkezik valami segítség, amelyek szükségesek útjának befejezéséhez.
 Ez a könyv egy mese. Nem a mi magyar népmeséink, de tartalmazza mindazokat a dolgokat, amelyek egy mesénél fontosak, s így biztosan meg lesz elégedve az olvasó, hiszen benne vannak a konfliktusok, az akadályok, a találkozások, a pergő események; megismerjük Szeptembert a kislányt -aki májusban született-, szimpatizálunk vele, és szeretjük őt, hogy ismeri a meséket, hogy ismeretlenül, váratlanul megérkezve ennyire jól kiigazodik Tündérföldön, hogy ennyire érzi, mit szabad és mit nem szabad itt tennie.
Megkedveljük különleges barátait, újdonsült ismerőseit: én személy szerint nagyon szerettem A-Ly-et, aki egy könyvgyík, de nem tudok rosszat mondani egyik szereplőre vagy átmenetileg megjelent kis állatkára sem. Még a félelmetes cápát is elfogadtam. Hiszen ők meseszereplők, a mesék pedig jók. Bár sokan nem szeretik, sok gyerek csak intézményes keretek között találkozik hallott-felolvasott mesével, de ez a történet, a terjedelméből és az izgalmaiból kifolyólag alkalmas arra, hogy az ilyen könyveket szerető felnőtteken kívül, az izgalmakat kereső kisiskolások is megbirkózzanak vele.

Fantáziátlanságomból kiindulva mindig ámulok és bámulok, ha valaki ilyen fordulatos, kreatív történetet tud írni, az idegen könyvek esetében pedig megemelem a kalapomat a professzionális fordításokon. Ez a könyv is ilyen, hiszen olyan nevekkel és szavakkal találkoztam amelyek megmosolyogtattak.

S mi a mesék lényege: Minden jó, ha a vége jó; aki nem hiszi el Szeptember történetét, az járjon utána, hogy kicsoda Mályva, kit takar a Márkinő, aki gonosszá lett, miért vannak leláncolva az állatok, kik azok a Nanák, vagy éppen miért zokogott a kislány a vitorlásán, milyen szerepe volt a cicának, és ..............?

S végül csak azt a két dolgot tenném hozzá, hogy itt is megjelenik egy ruhásszekrény, amelynek köze van e misztikus-mesebeli utazáshoz, s a másik, ami -felnőttként- talán a leginkább tetszett a történetben, amikor Lúg a három kádban megfürdette Szeptembert:

1.
"Ez a kád arra való, hogy megmossuk a bátorságodat. (...........) Amikor megszületsz -mondta halkan a gólem-, a bátorságod még tiszta és új. Mindenhez elég bátor vagy (...). De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és a félelmet, és a tudást arról, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. (....) Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor."

2.
"Ez a kád arra való, hogy megmossuk a kívánságaidat...Mert az ember régi életének kívánságai elhervadnak és összeasznak, akár az elöregedett levelek, hacsak nem helyettesítik őket új kívánságok, ahogy a világ változik. Márpedig a világ mindig változik. (...) A gond az, hogy nem mindenki tudja, mikor kell kimosni a kívánságait."

3.
"Végül - mondta Lúg- megmossuk a szerencsédet is. Amikor a lelkek felsorakoznak, hogy megszülessenek, az utolsó pillanatban felszökkennek, és hogy szerencsések legyenek, megérintik a világ szemöldökfáját.(...) Valamennyit mindenkinek sikerül megszereznie. (....) A szerencsét azonban el lehet költeni, mint a pénzt, vagy elveszíteni, mint az emlékezetet, vagy elpazarolni, mint az életet. (...) Nincs fürdő ami visszahozhatná a szórakozottság és túlzott magabiztosság miatt elveszített szerencsét. Ám a konzervatív, fáradt, kockázatmentes élettől elsorvadt szerencsét fel lehet hizlalni..."


.... megkeresem Lúgot, a gólemet, és kérek egy-egy darabot az ujjából, és belemerülök néhány percre a vízbe.


Ciceró Kiadó
2013
Szeptember és A-Ly
(ilyen gyönyörű illusztrációk nyitják meg a fejezeteket)



2013. május 5.

Egy napos vasárnap

Ma a Sajtófotó kiállítás megtekintése volt a cél, ahova még bekéredzkedtünk ingyen. :)
Annyira szeretnék egy klassz fényképezőgépet!

Utána pedig villamosozás, ebédelés, sétálás az egyik hídon és felfelé a Budai Várba; a Sándor Palota előtt strázsáló katonák megbámulása mereven, így kizökkenteni próbálása  a 30 fokos melegben, majd Lacus meglátogatása a munkahelyén, utána lebandukolás a Batthyány-térre, közben egy klassz játszótéren hűsölés, és a gyerekek visszavarázslása az ovis korszakukba, utána hévezés az alagútban egy megállót, majd a Margitsziget végigtúrázása, fára mászás, majd rossz buszra szállás a fagyival, amit "csak most engedek meg"-sofőrbácsi vezetett, a "rossz buszon ülünk" felfedezése, az "azt hiszem más számún kellene ülnünk"-mondattal, végül átszállás kétszer, majd rohanás a hazafelé tartó buszhoz, mert "mindjárt indul, ott van!".

A Nagyobb kamaszodik, még 4-5 évet kell kibírnom...... hűha.










John Green: Csillagainkban a hiba


"Nem csillagainkban, Brutus, a hiba, hanem magunkban." 
(- Shakespeare: Julius Caesar)

Hazel Grace története.
Hazel Grace betegségének története.
Hazel Grace szerelmének története? vagy éppen Augustus Walters története?

((Mondhatnám esetleg, hogy Anna története?))

Szerintem több ezeknél.
A maradandóság, az emlékezet története is lehetne akár.

Mit lehet leírni egy olyan könyvről, amelyben beteg, haldokló gyerekek és fiatalok szerepelnek? Ahol belemenekülünk a gondolatainkba, ahol nem tudjuk nem elképzelni, hogy éppen velünk, vagy a mi gyerekeinkkel történhetne meg. Nem menekülhetünk azoktól a gondolatoktól, hogy mi mit tennénk, mi hogyan élnénk meg, bármelyik oldalon állunk is.

"Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól."

Tegnap, amikor a könyv felénél jártam, ráeszméltem hirtelen, hogy ez egy anyák-napi könyv! Az önfeláldozás, amikor megteszünk mindent a gyerekeinkért, ahogy ők a legfontosabbak annyira, hogy olykor még egy gyors zuhanyozást sem tudunk megengedni magunknak, hogy sürgős -és nem sürgős- esetben ott legyünk, amikor kellhetünk, hiszen mi leszünk az elsők, hiszen a régi baráti kapcsolatok egy idő után színlelésbe, feszengésbe mehetnek át.

"A szüleim voltak a legjobb barátaim. A harmadik legjobb barátom egy író volt, aki azt sem tudta, hogy létezem."

Aztán továbbhaladtam, és rájöttem, hogy ezek a gyerekek, mennyire okosak, vagy tapasztaltak. Mennyire két lábbal állnak a földön. Mennyire a saját bőrükön kell megtapasztalni az életet? Mennyire nem számít a plázázás, a szórakozás, ha éppen az oxigénpalackomat kell magam mellett húzni, vagy éppen, ha a lábaim száma -volt menő kosarasként- 1,4. Vagy ha éppen annak örülünk, hogy állapotunk KKM: kóros képlettől mentes- ami jó, de ehhez meg kellett vakulnunk- akkor ez most jó?

Fiatalok, gyerekek, akik gránátnak tartják magukat, de e mellett ők azok, akik megmutatják és bebizonyítják, hogy sok esetben felettem állnak, hogy önzetlenek, hogy bátrak, hogy beletörődőek, hogy felkészültek, hogy emlékek lesznek. Emlékek, mint egy hinta az udvaron, amit már nézni is rossz. Kell-e nagyot tenni ahhoz, hogy emlékezzenek ránk? Fontos-e?

Hazel tolmácsolásában egy maradandó élményt nyújtott a könyv [a sírásaimmal, nevetéseimmel], bepillantottam életének egy szakaszába, megismertem a családját, a gondolatait, az eszét, a látásmódját, a humorát, a szerelmét, Gus-t. Gus, aki egy szexi pasi, akibe beleszerelmesedtem én is, akit halhatatlannak gondoltam, és talán nem is bocsátom meg neki, hogy ő sem az, s, hogy senki sem az.

"Hiszem, hogy a világunkban megválaszthatjuk, miként adjuk elő a szomorú történeteket, és mi a viccet választottuk..."

de

"A világ nem egy kívánságteljesítő gyár."


Gabo Kiadó
2013

2013. május 4.

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Kulcslyukos leskelődések
az ablakok, a hajnalok, a fények felé


Háromszor hajnalban, háromszor bepillantás, háromszor belopózás, háromszor szállodázás, háromszor elmélázás, háromszor elgondolkozás.......................... majd a végén, s inkább a legvégén háromszor a tudat, hogy összeállt a kép.

Egy férfi és egy nő. Háromszor:
Középkorúak
Idős-fiatal
Fiatal-idős

Az ő történetük hajnalban, háromszor.

A történet Baricco (vagy éppen Mr.Gwyn?) tollából, ami szintén a felső kategóriát üti meg nálam. Rövidke ám szuper könyv, amelyet megvilágítanak a hajnal beszűrődő fényei, és megvilágosodunk a végére mi is, s a szereplők is. Ki így, ki úgy.

Háromszor találkozunk egy nővel és férfivel, a történetekkel:
- a sárgaruhással és a mérlegárussal, de a kérdés, hogy lesz-e közöttük összhang és egyensúly a szobában?
- a szerelmes lánykával és a portással, akik között kialakul-e valami a portán?
- a gyermekkel és a rendőrrel, akik között lényeges-e a kapcsolat?

Háromszor hajnalban:
- az ablakon, függönyön keresztül,
- az induláskor,
- az út vége felé.

Három találkozás, első találkozás. Első találkozás?
Három fontos találkozás, döntő találkozás, sorsfordító találkozás. Sorsfordító találkozás?

A konfliktusok, a beszélgetések, a történések, hogy mely dolgok befolyásolják életünket, hogy befolyásolják-e egyáltalán, hogy megváltoztatható-e az élet, hogy mitől függ a változás? Egy tűz? egy pisztoly? egy terhesség? egy döntés?- mi változtathat? milyen irányban? ..és egyáltalán fontos-e, vagy pedig haladjunk az úton.

"... hogy az ember igazából sohasem változtatja meg az életét, nem lehet megváltoztatni; amilyenek gyerekkorunkban vagyunk, olyanok maradunk egész életünkben, nem a változtatás az, amitől az ember elölről kezdi az életét. (...) Azért kezdi újra az ember, hogy eképpen gy másik asztalt válasszon, mondta. Mindig úgy érezzük, hogy eltévesztettük a partit, amelyhez leültünk játszani, azt gondoljuk, hogy ha egy másik játékasztalt választottunk volna, a kezünkben tartott kártyákkal, ki tudja, mire lettünk volna képesek. (...) .. a leosztott lapokat nem változtathatjuk meg, így ne marad más hátra, mint másik játékasztalt választani."

Alessandro Baricco írásaiban szeretem a tömörséget, a rövidséget, a minimalizmust, ami mégis minden fontosat, számottevőt magában foglal, ami felbosszant, elgondolkodtat, belehelyeztet; ami odatesz, s ha a könyveket bezárom, még rágódom vagy éppen csodálkozom rajta. Hajnalban, amikor befejeztem az utolsó történetet, félálmomban tele voltam gondolatfoszlányokkal, amelyeket fontosnak gondoltam, s amelyek aztán elfelejtődtek. S ismét rájöttem, hogy nem tudok kellőképpen beszámolni erről a könyvről.

Majd háromszor hajnalban ismét elgondolkodok, és kiegészítem.

Helikon Kiadó
2013

2013. május 3.

C.S.Lewis: A ló és kis gazdája - NARNIA krónikái 3.


Azt kell mondanom, hogy a Narnia krónikájának harmadik kötete, története majdnem teljesen eltér az első és a második könyvtől.
Ezt a harmadik kötetét elolvasva, azon lepődtem meg, hogy alig történt valami Narniában- hallottam róla, találkoztam ott honos állatokkal és egy háború is szóba került, de alig tudtam kivárni, hogy megérkezzek én is oda.

Ez a könyv teljesen mást adott és jelentett, mint az első kettő. Hol van már a varázslatos padlásszoba vagy éppen a misztikus ruhásszekrény? Annyi maradt meg mindössze összekötőként, hogy Lucy, Peter és testvéreik Narniában élnek és uralkodnak a fenséges Aslan fennhatóságával, Ha mondhatunk ilyet.
Azonban ők is éppen máshol tartózkodnak- Tashbaan-ban, éppen ott, ahol a baljós háborút és vészt, elfoglalásokat kitervelik, ahol az öreg vezír egy fiatal leánykát akar feleségül venni - aki természetesen nem szeretné e frigyet, vagy éppen a tisroc (örökké éljen!) a nagyúr, s akinek a fia Rabadash éppen Lucy-ba szerelmes, és nem nyugszik addig, amíg arája nem lesz!

Itt, és innen két irányban terjed ki a történet, amikor egy halászlegény fia egy beszélő -narniai-lóval el nem menekül, s egy oroszlánnal való ijedt találkozás következtében négyesben nem folytatják az útjukat egy másik beszélő ló és gazdája Aravis társaságában, hogy elérjék Narniát.
S, hogy kik ők, akik közelednek, akik küzdenek a sivatagi forrósággal és az éjszakai hideggel? A történetből kiderül, de az olvasó emberek tudják, hogy egy meséről nagyon nehéz úgy írni, hogy ne áruljunk el fontos lényeges dolgokat.


Izgalom, szerelem, mese, és annyi fáradtság a menetelés közben, hogy már én is éreztem. De, mint mindegyik narniai történet, ez is megnyugvással fejeződik be, s én a hosszú utazás után kényelmesen kezdhetem nemsokára a negyedik kötetek, hogy ismét összefuthassak Aslannal.

Harmat Kiadó
2013

2013. május 2.

22 mondat a recenziós-blogos dolgokról, ha már olyan sok jót és elgondolkodtatót olvastam másoknál


Én is kapok néhány kiadótól recenziós könyveket.

Először csak kihívás volt, hogy vajon kapok-e?

Aztán örülni kezdtem, hogy kapok, és eddig mindig elolvastam 2 héten belül, mert zavart, ha nem teljesítek.

Egyébként soha nem mondták, mennyi idő alatt kellene.

Így csak annyit kérek, és olyat kérek, amit szívesen olvasok és gyorsan olvasok.

Azt hiszem jó a kapcsolatom azzal a néhány kiadóval, néhányukat személyesen is ismerem, de a levelezésünk is barátinak mondható.

Ha megkérnek 1-1 könyvre, elvállalom, hiszen ők is odaadják, amit kérek: kölcsönösen kérünk.

Mindig visszajeleznek a posztra-örülök.

Azt is bevallom, hogy én örülök annak is, hogy új megjelenéseket olvashatok, mert ezeket a helyi könyvtárban 1 év múlva látnám, ha látnám, és jelen esetemben a könyvek a luxuskategóriát képezik a háztartási kiadásainkban.

Hogy a blogom milyen? Engem tükröznek a képek, egyébként, ennyit értek hozzá, ezt is segítséggel "tanultam".

Csak könyvekről írok általában.

S bár nem zavar senkinél, ha nem könyves posztot látok, csak azt olvasom el, ami engem érdekel, de én nem tudom belekeverni az életemet, nem tudok megnyílni: arra van egy másik blog, ahol általában sarkítva fogalmazok.

Ebből az következik, hogy a blog nincsen naponta frissítve, nem pörög ezerrel.

Hogy miért kezdtem: ténylegesen magamnak a memóriám miatt, és a minimális exhibicionizmusom miatt.

Talán, hogy ily módon maradandót alkossak (a gyerekeimen kívül).

Olvasok is néhány blogot: folyamatosan mondjuk max. 5-öt, de követek sokat, de sokszor csak belepillantok, egyből leszűröm, hogy érdekel-e az írás, így azt sem tudom, vajon plagizálnak-e.

Sok könyves poszt nem tetszik, nem értem, nem látom át.

Hogy jól írok-e?

Szerintem mindenkinek lesz egy stílusa, ami vagy bejön valakinek vagy nem.

Sokszor szubjektíven írok, fogalmazok, mert valamit előhoz az életemből, amit más nem fog érteni; van ez így olykor.

Ha valaki olvas, örülök, ha a kiadók adnak, örülök, ha a kapcsolat működik, örülök.

Sok mindennek örülök ezzel kapcsolatban.

2013. május 1.

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal


Kedves Libri Kiadó!
Ide nekem azonnal a második részt! ..és a harmadikat is valószínűleg...
Köszönöm!
a.

Ismételni tudom önmagamat azokkal a mondataimmal, hogy kedvelem a fiataloknak írt, fiatalokról szóló könyveket. Most is így jártam, mert megkedveltem Miát.

Szerelmem egy angyal, borítóján egy balerinával. Még a borító is különleges, bársonyos, érdekes tapintású  s bár alaposan megnéztem a képet, szerencsére el sem gondolkodtam azon, vajon mit fog nekem ez a könyv nyújtani. S bár nem sok fantázia szükséges ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen típusú történettel fogunk találkozni a borító kinyitásakor, mégis meglepődtem a történeten, a mesélő lány karakterén. Meglepődtem, kellemesen.

Mia egy 16 éves lány, az angol érettségi évében, aki elvált szülők gyermekeként, olasz édesanyjával élte fontos iskolás éveit, és egyik célja és vágya, hogy híres balerina lehessen. Erre készül, ez élteti, ennek rendel alá mindent.

"Az egyetlen kézzelfogható kapaszkodó, a biztos pont a balettcipőm volt: nehéz, kényelmetlen és kőkemény. Mint az életem."

 Másik vágya, hogy a fiú, akivel testvérekként nőttek fel, akibe ovis kora óta plátóian szerelmes viszontszeresse őt.

"... teljesen egyenrangúként gondoltam a két legfontosabb dologra az életemben: a szerelemre és a balettra."

Ám a két vágya rengeteg konfliktust szül minden oldalon. A balerinasághoz, a művészeti iskolához rengeteg pénz kell, amit a lány mamája nem tud előteremteni, Mia pedig ezt képtelen felfogni. Patrick viszont a legjobb barátnője, Nina bátyja, aki nem tud az ábrándjairól, így ez a két dolog áll a regény középpontjában kiegészülve Mia stílusával.

"Vajon mennyire lehet ura az ember a saját életének? Igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa? Érdemes harcolni valamiért, ami egyik pillanatról a másikra kicsúszhat a kezedből?"

A stílus, amit én nagyon bírtam, és nagyon nem bírtam.

Érdekes összetétel, mert egyrészről imádtam a humorát, az öniróniáját, és végig azt éreztem, hogy Mia sokkal felnőttesebben gondolkodik, mint Nina, a barátnő. Ez meg is jelenik a gondolataiban, amit annak tud be, hogy sokkal zaklatottabb gyermekkora volt, mint a csupa-csupa rózsaszín szeretetben felcseperedő barátnőjének, akivel majdnemhogy szimbiózisban nőttek fel, támogatták egymást, titkokat beszéltek meg egymással. Másrészről pedig éppen ez miatt az érett gondolkodás miatt nem értettem meg a folyamatos makacsságát, lázadozását, hogy hazugságokra is képes volt, hogy a célját elérje.

Nem ítélkezhetek, és nem ítélhetek, mert nem éltem át azokat a heteket és hónapokat, amelyeket ő, nem voltam soha ilyen helyzetben, és nem is tartottam magam ennyire jófejnek, ennyire tisztán-látónak, mint ő, nem tudtam így kiállni a céljaimért, mint ő, csak azt tudom, hogy a hazugságot nem bírom. Szerintem Elena megtette a tőle telhetőt, de valahogy ezt a lánya nem értette meg. Makacsok mindketten, fejjel mennek a falnak mindketten, de a fiatalkori hibákat, amelyeket a szüleink ellen követtünk el, csak a mi szülői hivatásunknál fogjuk megérteni.

Mia életének egy rövidke szakasza, amelyből megismerjük a barátnőt, amelybe mélyen benne van Nina, Nina élete, ami a szemünk előtt változik át: a rózsaszín - hatalmas vattacukor (amit én egyébként utálok), gusztustalan összeragadt masszává alakul, ami már elvesztette légiességét, szépségét, beleragadt mindenbe, alig lehet megszabadulni tőle. Amikor valaki a feje tetejére állítja az életét ahelyett, hogy körülnézne, az élet megy tovább, nem a harag az elsődleges, hanem gondolkodni is lehet a megtörténteken; hogy a vattacukrot, a csúnyát, összeragadtat is meg lehet enni, és legközelebb vigyázni.

Mia történetének első kötete ez a könyv, ami elgondolkodtatott, s remélem el fogja gondolkodtatni a lányomat is, ha néhány év múlva a kezébe adom.

Történet a barátságról, a szerelemről, a küzdelemről, a bukásról, a kilátástalanságról, a reményről, az álmokról, a családról, a szeretetről.

4/5, mert Patrick személyiségét, szerelmes szövegét nem tudtam valóságosnak érezni, s azért, mert a hazudozásnak nem örültem. Az, hogy Mia mindenkinek beszólt, hogy mindenkit felbosszantott, megsértett, hogy nem gondolkodott, érthető volt, mert a kamaszok sokszor beleesnek ebbe a stílusba, főleg, ha nem érzik magukat két lábbal a földön. Szemtelen, de meghunyászkodó. Gondolkodik, de későn. Ha beleesik a hibákba, próbálja megoldani, de a könnyebb utakat választja. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni az élete, életük, alig bírom ki, hogy nem nyissam meg a külföldi oldalakat, ahol valami kiderül, hiszen elmondható, hogy eléggé frusztráltak, és nyomasztottak az utolsó oldalak.

P.S: ... megnéztem a Torony jelentését...

P.S.2: Kivételesen jobban tetszik a magyar borító.


Libri Kiadó
2013



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...