2013. november 1.

Agatha Christie: Tíz kicsi néger



Én sosem tagadtam, hogy le vagyok maradva Agatha Christie életművével kapcsolatban, sőt azt sem titkoltam, hogy akárhányszor olvastam a Nyílt kártyákkal című írását sok-sok évente, mindig meglepődtem, hogy ki is volt a gyilkos. Tudom, nincs mentség a memóriámra ez ügyben. :)

A már-már kötelező irodalomnak mondható Tíz kicsi néger klasszikus A.C.-t sem olvastam eddig, figyelmemet egy ismerős fiatal hívta fel rá, csak annyival, hogy neki az egyik kedvence már most 12 évesen. Így bekucorogtam a fotelbe az e-kütyümmel, és elolvastam.


"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."


Hát na kérem! Elterveztem, hogy senkit nem fogok gyanúsítani hanem csak sodródok az árral, hidegen elfogadom, hogy sorban, a versnek megfelelően meg fognak halni a Néger-sziget meghívott lakói. Eddig oké is volt a dolog, de mégsem tudtam elvonatkoztatni attól a"szőkeségtől", hogy a női agyam a háttérbe rakta a legfontosabb információkat, ami végig ki akart törni-mert csiklandozta a halántékomat, de mégis azok a lényegtelen infok térítettek el, amiknél tudtam, hogy nem szabad magam eltéríteni, becsapni, de Agatha néni túljárt az eszemen!

Igen, a 10-ből egész gyorsan ketten lettek, kiderült, amit tudtam, azaz, hogy a rossz-becsapós gondolataim hamisnak bizonyultak, s mikor elfogytak a emberek, elgondolkodtam. Na ne mááááááár!

De szerencsére jött az Epilógus, aminek olvastán csak azért nem vertem a falba a fejemet, mert éjjel negyed 2 volt és lelassultam addigra.

Örülök, hogy sorra kerítettem, örülök, hogy az olvasási terveim ellenére mást olvastam, s örülök, hogy még élveztem is.

(Most következhetne az Isten rabjai Gárdonyitól, de az Elakadó lélegzet hátulról a kis íven megelőzte.)

5*

3 megjegyzés:

  1. Hú, de jó, hoyg elolvastad! Ez olyan muszáj-kategória. Nekem is nagy kedvencem az AC-életműből.
    Amúgy örülj neki hogy ilyen "rossz" a memóriád, én még gimiben (!) felütöttem nagyon nagyon rossz helyen a Mrs. McGinty halott c. AC-t, és megláttam ki a gyilkos, és azóta nem bírom kiverni a fejemből... egyszerűen nem sikerült elfelejteni, mert akkor annyira felbosszantott, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy így megláttam, és hogy emiatt soha nem olvashatom a könyvet, mert már nem lenne ugyanaz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg jó, hogy elolvastam végre. Emlékszem, hogy gyerek-fiatalkoromban nem tetszett a címe, azért nem olvastam el. :D
      Na az rossz lehet neked! Az ilyen jellemzően bevésődő dolgokat én sem felejtem, de egyébként, könyveket és filmeket simán. Legalább háromszor kell olvasnom, látnom, hogy az apróbb dolgok is megmaradjanak. :)

      Törlés
    2. Ha úgy vesszük, nekem is, de tényleg ez ilyen "bevésődős" pillanat volt, sajnos. Na nem mintha enélkül nem lenne egy életre elég olvasnivalóm :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...