2013. november 4.

Agatha Christie: Rejtély Antillákon

A tíz kicsi néger után elhatároztam, hogy több Agatha Christie-t fogok olvasni, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar a kezembe veszem a következőt.

Aztán elakadt a lélegzetem az előzőleg olvasott könyvön, így kezembe vettem a masinámat, hogy
egy rövidke krimit keressek rajta, de majdnem több időt töltöttem a keresgéléssel, a kutatással, mint az olvasással. Persze kiválasztottam azaz kiválasztattam ismerősökkel az "Egy marék rozs"-t, mire a masinám lemerült, így izgatottságomban lenyargaltam a szüleim könyveihez, ahol csak ezt, a most olvasottat találtam.

Rejtély az Antillákon egy Ms.Marple nyomozósdi, amit már olvastam valamikor régen, az előző században, talán filmen is láttam, mégsem emlékeztem semmire. A szép az, hogy azt hittem, hogy emlékszem, mert tuti biztos voltam a gyilkos kilétét illetően, sőt mindjárt kettő tippem is volt fifty-fifty alapon, mondván ez elegendő lesz, hogy beigazolódjon az igazam.
Hát ööö.., nem lett, és nem is tudom, hogy mit lehet írni egy krimiről, hogy ne áruljak el semmit! :)
... mert mindig van benne gyilkos és halott, néha több is, és akkor van benne rendőrség vagy pedig egy önkéntes kedves nyugdíjas, aki fantasztikus logikájával, természetes érdeklődésével kinyomoz, megakadályoz, szórakoztat.

Igen, ez Ms.Marple: kinyomoz, megakadályoz, szórakoztat.

De ideteszem legalább a fülszöveget, hátha más is kedvet kap egy kis agathachristie-s kikapcsolódáshoz, és akkor majd meglátja, hogy a rejtély tényleg csak ott a szigeteken leledzik, vagy pedig más fejében egy rejtélyes lyuk fog tátongani :) :

"– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?
Rejtély az Antillákon!
De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk – Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás – és a rejtély nem marad örökre Rejtély!"

2 megjegyzés:

  1. Kicsit most magamra emlékeztetsz, amikor először belekóstoltam AC-be :D Gimis voltam, és a könyvtárból vettem ki az elsőt, apukám meg meglátta a kezemben, és mondta, hogy nagyon vigyázzak, mert függőséget okoz! :) És tényleg, utána vagy 15 Christie-t olvastam el szinte láncban :)
    A Rejtély az Antillákon is megvolt akkor, és még azt hiszem emlékszem is ha nem is a gyilkosra, de arra a pillanatra, amire figyelni kellett volna, hogy megtudjuk kit is kell figyelni ;) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ennyire nagyon-nagyon lelkes nem vagyok, de tényleg elterveztem, hogy sűrűbben fogom a kezembe venni Agatha könyveit. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...