2013. szeptember 27.

Gillian Flynn: Holtodiglan

AztaQrva!

Nem jutok szóhoz, mert ..............

....................... ilyen alaposan megírt thrillerrel még nem találkoztam. (Vagy csak nem emlékszem, de ennyire jó még nem volt egyik sem - szerintem.)
....................... a vége megérintett, mert nem így kellett volna, mert a szívem szakad meg a folytatástól.
....................... kapkodtam a fejem és nem akartam olvasni, miközben olvasni akartam, és nm jutok szóhoz, mert éreztem, hogy a vége: lesz ami lesz!
....................... egyszerűen nem jönnek a szavak.

Klassz volt!

Nick Dunne ás Amy Elliott (azaz az Elképesztő Amy) egykori new yorki újságírók fergeteges kapcsolatának és házasságának a története, amelybe az ötödik házassági évforduló napján kapcsolódunk bele, amikor közös életük rizikós 7.évében vannak: Amy eltűnik. A lakásban dulakodás nyomai, Amy vérének nyomai láthatóak, s elkezdődik azonnal a  nyomozás.
Az órák, napok pörgésével bepillantunk, sőt megismerjük a helyzetet, a házasságukat, az életüket, s elég hamar belecsöppenünk abba a ténybe, ami nem is számít titoknak talán, hogy ezeknél az ügyeknél elég nagy %-ban a férj a tettes, ő a gyanúsított.

A könyv  a nyomozás és az elkövetkező hetek története, miközben az eddigi életük története is kibontakozik a szép dolgokkal, a szerelemmel, a kedves történeteikkel, amiben megtalálhatja mindenki saját maga, vagy éppen saját kapcsolatának lenyomatait. Ám a szép és jó sok kapcsolatban nem csak átalakul nemesebbé, hanem egész egyszerűen elmúlik.

A könyv  a nyomozás és az elkövetkező hetek története, de ne gondolja senki, hogy egy Poirot történettel találjuk szemben magunkat! A rendőrség nyomoz, keresi az nyomokat, indítékot, de mi a másik oldalt látjuk: Nick napjaiba és gondolataiba, illetve Amy naplójába, gondolataiba pillanthatunk bele, ami érdekessé, izgalmassá, elgondolkodtatóvá teszi a történetet. Egyre inkább, egyre jobban. Ahol  a drukkoló-típusok odaállhatnak valamelyik oldal mellé, védhetik az eltűnt nőt és ölelhetik, vigasztalhatják a férjet is.

Vajon ki mellé állnál? ..és vajon ott maradnál mellette? Egyáltalán állnál valaki mellé, vagy csak követnéd az eseményeket?

Én Nick-párti voltam végig, magam sem tudom miért.Eleinte csak figyeltem, aztán ott ragadtam. Vajon csak Amy stílusa nem nyert meg, vagy más?
Én Nick-párti voltam végig, és a végén majdnem sírva fakadtam.
Hogy miért? Nos, ez titok, minthogy az is titok, hogyan kapcsolódik ez a borzasztó könyv is az életem mai napjához. Vagy az elmúlt hetekhez, hónapokhoz. Nem, nem öltem meg senkit, nincs erőszak a családunkban, más oldalról támasztanám alá, és utálom és félelmetes, hogy mindig van egy kapcsolódási pontom az aktuális könyvhöz. Vagy csak szerintem kapcsolódás, minden esetre gondolkozhatom, utálhatom jelen esetben a könyv végét. (Azt hittem, hogy a falba verem a fejemet, amikor láttam, hogy van még 2-3 oldalam, de hirtelen vége lett, és csak a köszönetnyilvánítás jött.)

Eltértem, de csak azért, mert foglalkoztat a történet: Nick és Amy, ahogy írtam az Elképesztő Amy, akik NYC-ben ismerkedtek meg, majd kényszerű okokból költöztek vissza egy porosabb vidéki városba, Nick szülőhelyére. Vajon egy híres írók gyermeke Elképesztő Amy, egy magániskolákba járó, kozmopolita lány, hogyan éli meg a költözést? A munkanélkülivé lett újságíró Nick, aki édesanyja ápolása miatt tért haza, hogyan éli meg az új, teljesen más hétköznapokat? Beszoknak? Odaszoknak? Megszoknak? Egymást is megszokják ebben a Missisippi melletti kietlen lakóparkban? ...de valójában mi is történt?

Gillian Flynn fantasztikusat alkotott. vajon sokat nézett bűnügyi filmeket, sorozatokat, thrillereket? vajon ilyen meséken nőtt fel egy esetleges zsaru, jogász papa mellett? Vagy csak elengedte a fantáziáját, és megalkotott egy remekművet? Nem tudom, de szívesen megkérdezném tőle.
Eltalálta a nőiséget, a nők egy nagyszámú típusának vágyait, gondolatait úgy, hogy még a férfiakat is megfelelően ábrázolta.

Nem tudok mit írni, mert szerintem spoiler lenne, annyit azonban hozzátennék, hogy olvastam egy blogon azt a kérdést, hogy vajon Nick vagy Amy süllyedt le mocskosabb mélyre? Nekem erre csak egyértelmű válaszom van, nem is kellene gondolkoznom. Aztán Nima azt is mondta most, ezt a könyvet mindenki másképpen értelmezi, főleg a végét. Érdekelnének a vélemények.
Vajon nem tudok elvonatkoztatni az eseményektől, nagyon egyértelműen értelmeztem a sorokat? Nekem most minden fekete és fehér, esetleg egy kis szürkével kiegészítve. Nem láttam bele, nem vizsgáltam a saját kapcsolatomat, egész egyszerűen egy pszichopata történet, ami elvont a hétköznapokból, ami elgondolkodtatott, ami továbbgondolkoztatott, és gondolkozom tovább.

A végével kapcsolatban: "Miért? Mondd, Nick! Miért?????????"

Alexandra Kiadó
2013

P.S: Idáig nem írtam spoilert, de a hozzászólásoknál már utalások vannak. ha nem olvastad a könyvet, akkor itt állj meg! :)

13 megjegyzés:

  1. én is Nick pártáján voltam már elejétől kezdve.
    a kérdés a végéről pontosan mire vonatkozik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem megválaszoltam privát. Pedig nem is láttam a kérdésedet eddig. :)

      Törlés
    2. aha, igen.:D
      nekem még az volt furcsa, ahogy Nick a végén Amyhez viszonyult. de aztán belegondoltam, és igen, logikus. még ha másik, jobb nőt is kívánnék neki szívem szerint... de lehetne Amynél jobb aligha. még ha pokol is érzelmileg mellette az élet, akkor sem.
      engem sok dologra rádöbbentett a könyv.

      Törlés
    3. A viszonyulástól majdnem hánytam. De nagyon akarhatott bizonyítani és előtte nagyon gyűlölhetett, hogy ezt ennyire akarta.
      Engem érdekelne mikre döbbentett rá téged, már, ha nem magán. Én annyira a saját gondolataimban vagyok, hogy keresem ezeket az elgondolkodnivalókat.

      Törlés
    4. NAGYON SPOLER!! ÉN SZÓLTAM

      például nagyon érdekel, hogy miért maradnak együtt olyan emberek, akiknek egymás nélkül jó lehetne az életük, egymással viszont még elviselhetőnek sem nevezhető. dehát ki vagyok én, hogy megítéljem, ki mit kap a másiktól? mint ahogy Nick is mondta, hogy :
      "Igen, végre egyenrangú vagyok Amyvel. ... Mert érzem, hogy megint megváltoztat: éretlen fiú voltam, azután férfi lettem, jó és rossz. Most végre én vagyok a hős. Én vagyok az, akinek szurkolni kell a házasságunk soha véget nem érő háborúságának történetében. Ezzel a történettel együtt tudok élni. A fenébe is, most már nem tudom elképzelni a saját történetemet Amy nélkül. Ő az én örök ellenfelem.
      Ketten együtt egyetlen hosszú, rémisztő csúcspont vagyunk."

      és felteszi a legfontosabb kérdést: "Ki volnék én nélküled?"
      milyen ember lenne, ha Amy nem teszi azzá, aki. ő Amytől különleges. az a nő ölt érte. nem másért, érte.
      és kivé válik, hogy vele marad? jobb ember lesz. nem fogja szeretni a feleségét, de azzal, hogy a felesége olyan, amilyen, őt más, jobb emberré teszi.

      és lehet, hogy az átlagember nem gondolja ezt végig így magában, de ez logikailag a helyére illeszt minden döntést.

      amikor két ember ennyire ismeri egymást. majd ha kicsit lenyugszol, olvasd el nick fejezetét a végén, 30 nappal a hazatérés utánt. vagy a hazatérés éjszakáját. ki lesz nick, ha már amy nem lesz vele? beidézhetném az egészet.:) tökéletes jellemrajz egy torzan gyönyörű kapcsolatról.

      Törlés
    5. és ami még nagyon bejött nekem, ahogy Nick szembenéz önmagával. kegyetlenül őszinte, ls képes a valóságot meglátni önmagában is, és amyben is. meglátja az összefüggéseket, és beismer dolgokat. szóval felvállalja, és valahol büszke is arra, hogy éppen ő az, aki képes Amyből kiváltani ezeket a dolgokat. ez kiemeli a pasik tömegéből, és különlegessé teszi. és ez nem csak illúzió, hanem a véresen komoly valóság, ami épp Amytől válik igazzá.

      Törlés
    6. Ki volna Nick?- manipulálva hazacsalogatta azt a nőt, aki halálra akarta ítéltetni, mert ismerte annyira, hogy tudja, ez kell ennek a nőnek. Ennek a nőnek elég a sok szép duma, és hazajön, s bár manipulálják továbbra is egymást, Amy még tartogatja a hányást és az utolsó győztes találatot, mégis képtelenek egymástól elszakadni, ami nekem szánalmas kicsit. Bízom egy olyan végben, ahol Nick valahogy elmegy kettecskén Amy nélkül. .., hogy az az aláírt papír nem lesz egy közjegyzőnél, hogy az írásának van egy másolata egy közjegyzőnél, hogy valahogy egészségessé válnak. De Amy olyan amilyen, és nem hiszem, hogy egyenlőségjelet lehet tenni ő és N.közé.
      Mi lett volna, ha megmarad az övtáska, és mi lett volna ha...?-persze nem lett volna ilyen klassz könyv, de a kapcsolatok miatt ez nem fontos.. N.belegebedt volna, vagy megölte volna őt?-á nem, - kikészítette volna őt, a ribancot? vagy nem tette volna, mert ugye akkor mondhatnánk, hogy a vér nem válik vízzé, vagy az alma nem esik messze....
      nekem ez kevés, hogy ölt értem egy nő, és ettől lettem különleges, mert rettegnék mellette. De én csak nőként tudok gondolkodni, érdekes, amikor egy másik nézőpontot olvasok.
      Igen Nick jobb ember lett. lesz. De szerintem ment volna neki másképpen is.
      De elolvasom majd még egyszer a végét.
      Igen vannak ilyen se vele, se nélkül kapcsolatok, hallottam egy-kettőről, de számomra érthetetlenek, nem ismerek ilyen kapcsolatokat.

      Törlés
    7. Igen Nima, ez nekem is nagyon tetszett Nickben, mármint a beismerés, a felvállalás.

      Törlés
    8. én ismerek, sógoromék épp ilyenek, ott a csaj mondjuk nem pszichopata, egyszerűen csak kóros hazudozó, de én sokáig képtelen voltam elfogadni, hogy sógorom vele akar maradni. mára már ezzel megbékéltem, mert egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt meg egy nagyon picit megértettem belőlük.
      szóval én megértem Nicket is. ő sem teljesen normális - sztem Amyt egy átlagosan mentális ember egyszerűen képtelen lenne elviselni, de Nick nem az, éppen ezért megértem, hogy végülis nem lesz neki rossz Amy mellett.
      ő nem fél tőle. már nem. szánja. és ez rosszabb bárminél, ezt ő is tudja, és Amy is tudja. ő ezzel fogja megölni a nőt.
      ha megszabadulna tőle, maradna benne egy űr, amit senki nem lenne képes kitölteni, mert nagyon kevés nő az, aki olyan dolgokat hoz ki Nickből, mit Amy.

      Törlés
    9. A szánalom bennem is ott ragadt, mint egy ok. Nick pedig nem lehet "normális", ahhoz túl mélyen érintette a gyermekkora. De ez akkora bűn......., csodálom, hogy képes rá. Persze értem, most már, hogy összefoglaltad a lényeget, meg is értem az okokat, de sajnálom őt. Még akkor is, ha neki erre van szüksége.

      Törlés
    10. szóval elgondolkodtam rajta, hogy vannak emberek, akiknek elég, ha nyugodtan élhetnek, boldognak mondhatják magukat, és vannak azok a párok, akik inspirálják egymást ezzel az állandó feszültséggel.
      és lehet, hogy első ránézésre nickék kapcsolata nem építőleg inspiráló, de végülis mindkettejük személyisége fejlődik, ami, ha nagyon őszinték akarunk lenni, nagyon keveseknek adatik meg.

      Törlés
    11. na, klassz kis gondolat: mindig sejtettem, hogy unalmas az életem sok nézőpontból, de, hogy ezt írásban is látom, mennyei! :D

      Törlés
    12. nyugi, az enyém is, de nekem így jó.:D én máshogy fejlődök, nekem nem kell hozzá idegbaj.:D
      de valahogy kettejük között ez egy különleges kapocs. kellene a fenének, de különleges.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...