2013. szeptember 11.

George Orwell: Állatfarm

Ha most nem írok az Állatfarmról, akkor már soha nem fogok, pedig nagyon elkapott a könyv. Időben és térben, pont akkor amikor kell, ahol kell. Na jó, ez hülyeség, a GPS koordinátái nem igazán szoktak kimozdulni, de akkor is. Mondjuk úgy, hogy ez az első könyv hosszú idő óta, amit nem jelöltem, nem pálcikáztam, amire nem kaptam csillagokat, nem kérdezték igazán, hogy tetszik, bár szerencsére nem kellett csendben maradnom, van egy hely ahol idézhettem, ahol megszólalhattam.

Állatfarm...
Én egy olyan házban nőttem fel sok generációs együttélésben, ahol egy kis gazdaság folyt, azaz a nagyszüleimnek volt munkájuk, azaz én csak a nagypapám munkájára emlékszem, a nagymamám olyan korán nyugdíjas volt az előző évszázad előző rendszerében, hogy csak arra emlékszem, hogy tavasztól őszig a veteményeskertben volt, vagy a barátnőivel tótul beszélgettem a hagymapucolás, borsófejtés közben, télen pedig varrt és hímzett, vagy éppen kukoricát morzsolt. Nagyon sokat voltam velük, nagyon szerettem őket.
Ó, elkanyarodtam Orwell könyvétől, pedig még azt szerettem volna mondani, hogy volt nekünk is malacunk, sokszor én is mentem a vásárba malacot venni. Volt baromfi udvarunk is, szedtem tojást, rohantam kakas elől. Más nem volt, amikor én voltam gyerek voltam, de apukám még saját kecsketejet ivott. A lóhoz pedig olyan kötődésem volt, hogy nagyon szerettem volna egyet, apu meg is ígérte, "majd, ha lesz pénzünk", de sajnos sosem lett egy lóravalónyi, így csak simizem az orrukat, ha összetalálkozunk.
 Békés világ, bár véges volt az életük a mi házunkban.

Eleresztettem a fantáziámat és nem kellett nagy agymunkát megeresztenem: Orwell állatfarmja kísértetiesen hasonlít ahhoz a világhoz, amiben élek. Gondolom, nem kell nagy képesség, hogy mindenik időszakhoz lehet hasonlítani így vagy úgy, de most belecsöppentem mélyen, fulladásig ebben a botrányokban.

Akár a pedagógus-életpályamodell névre keresztelt "gyönyörűséget", akár a könyves játszóteret tekintem, valahogy ugyanazt éreztem, mégpedig azt, hogy nekem mi a nem jó benne.

A történet lehet akár Napóleon (a disznó) élettörténete, cselekedeteinek és irányításának mikéntje, a farm változásainak mibenléte és megtörténte egy olyan képet mutatott, amin szörnyülködtem. Amin sajnálkoztam. Amin könnyeztem (igaz csak egyszer!).


" HÉTPARANCSOLAT"

1. Aki két lábon jár az ellenség.
2. Ai négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő."

Volt egyszer egy Major, egy Jones nevezetű gazdával. Mit csinál egy gazda? Hát gazdálkodik. De az ősöreg disznó, megjósolt-előrevetített egy forradalmat, annak érdekében, hogy az állatok ne legyenek kihasználva, többet ehessenek, ne kelljen eladásra tojni, szülni, tejet adni stb. Az állatok fellázadtak, elűzték az embereket és elkezdték boldog életüket az Állatfarmon.


Az állatok éltek boldogan a maguk alkotta törvényekkel diktatúra nélkül, egyenlőségben szeretetben, mígnem a két főnök malac összeveszett, egyik elűzte a másikat, s így az egyik hatalomra tört. A hatalom pedig megváltoztat mindenkit. 
S a barátságból harag lett. A boldogságból szomorúság. A barátságból barátságtalanság. A barátból ellenség.
Hogy élték meg ezt az egyes állatok? A legidősebbek: Rózsi a kanca, Bandi a fia, Benjámin a bölcs szamár, a naplopó macska, a cuki kölyökkutyákból terroristaelhárítóvá vált kutyák, vagy a többi tyúkeszű baromfi?
Valahogy tyúkeszűen. 

..és ha elolvassa bárki ezt a könyvet, majd rájön, hogy igaz-e a mondás: "Sok lúd disznót győz!" -de gondoljátok ezt egyéb állatokkal inkább.

Az utolsó kérdésem pedig csak az lenne, hogy az állatok válnak emberivé, vagy mi ember válunk egyre nagyobb állatokká???

[[Én a MEK-ről kinyomtatva olvastam, de ahogy a borítókat nézegettem, azonnal egy angol nyelvűre esett a választásom.]]

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó poszt lett.
    Jókor olvastad, de én is csak épp nemrég, nagyon friss, találtam is nagyon jó képeket hozzá, most pár napja, lehet hogy lesz belőlemég egy posztom.

    Szerintem a második, mi válunk egyre nagyobb...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Pupi! Annyira fáradt vagyok napok óta (hogy most megyek is!!!), de már nem tudtam gondolkodni, hogy mit is kellene írnom. Várom a képeidet... , és nem szeretném megélni az állatdimenziós mátrixot!

      Törlés
  2. Tegnap már én is korábban lefeküdtem, hisz annyit éjszakáztunk mostanában együtt a virtuális térben. :) képzeld még a kávéra is visszaszoktam. :D(persze nem bánom, a jó kis tejes kávét szeretem, ami már szinte kávés tej :D)
    Oké, igyekszem összerakni majd még egy posztot (az eredetimet láttad?), a képeset, csak nem érem utol magam. Ha a fránya ÉLET nem szólna mindig közbe... :)
    Én sem szeretném, de volt már ilyen, lesz is ilyen. :) és :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát persze, hogy olvastam! először átfutva, hogy nehogy tudjam, mit fogok várni, aztán pedig tegnap este. Én semmivel nem érem utol magam: sem a munka papírdolgaival, sem magammal. :( Most pedig már Peti szülinapjára készülök.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...