2013. szeptember 17.

Anna Gavalda: Szerettem őt


"Ha az ember boldog, akkor a dolgok maguktól is helyrerázódnak, nem gondolod?"

Én eddig két könyvet olvastam Anna Gavaldától, amelyek teljesen más témát hordoztak magukban (Együtt lehetnénk, 35 kiló remény). Ugyanezt a hatást váltották ki belőlem, így azt tudom mondani, hogy az írónő és az én kapcsolatom bizonyára nem változik már.

A Szerettem őt, egy rövidke, szellős kisregény, tulajdonképpen egy elhagyott feleség és apósának a beszélgetése.
Őszinte.
Fájdalmas.
Magányos.
(Talán még) szép (-nek is mondható).

Ahogy hallgattam ezt a beszélgetést az elhagyott jéghideg kis házban, szomorú lettem, hogy itt van egy szétment házasság, ismét egy, mint körülöttem oly sok. Ezen kívül van egy szomorú házasság is, ami nem  végződött válóperrel, de nem azt adta, amit szerettek volna. Egy szomorú feleség és egy morcos, csendes öregúr, akinek talán megvolt az oka, hogy ilyen legyen, de nem ítélkezhetek, nem ismerem a tényeket. Csak elszabadult a fantáziám.

Chloé, a feleségről sem tudok sokat mondani, nem ismertem meg sem az életét, sem a férjével való kapcsolatát, sem őt magát. Ki tudja házsártos asszony volt, és ezért hagyta el Pierre? Ki tudja, talán semmi különös oka nem volt, csak az élete, a gyermekkora annyira befolyásolta, annyira nem érezte jól magát, annyira átvette az apjában lévő titkot, hogy könnyebb volt menekülni. Nem tudhatom, nem ítélkezhetek.

Szerették őt. Pierre-t, Mathilda-ot. A mást, a szabadságot, egy szebbnek-jobbnak tűnő életet. Soha nem tudhatom meg, hogy jobb lett-e volna. Nem pillanthattam bele, nem történt meg.

Szerettem őt. Egy minimalista regény, amiket kedvelek, mégsem tudom azt mondani, hogy ez a történet mennyire mélyen érintett, mennyire elgondolkoztatott. Szerencsére?-mert én nem élem ezt át? Vagy mert éppen teljesen más irányú konfliktusok szövik át a napjaimat? Vagy csak azért mert Anna Gavalda marad számomra a szimplán jó író, akinél nem őrjöngök a fantasztikus írásoktól.
vagy csak nem érte meg őt.

Rövidke regény, érdemes elolvasni, mert a maga nemében jó, elgondolkodtatja az olvasót. Kit mélyen, kit csak a felszínen.

Hát akkor gondolkodjunk el:

"Ha az ember boldog, akkor a dolgok maguktól is helyrerázódnak, nem gondolod?"

Magvető Kiadó
2005

P.S.: Színházi előadás is megtekinthető, bevallom: én kíváncsi lettem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...