2013. augusztus 12.

Deborah Lawrenson: A lámpás


"A Borókás...... Fönt a faluban, amely tíz perc járásnyira van az erdőn át, mindenkinek van egy meséje a Borókásról..... tündérkastélyként szendergett a domboldalon...... több mint csupán egy ház...... különleges hangulata van...... Csipkebokorsövények élénk rózsaszín virágokkal. A levendulamezőkhöz vezető, ciprussal szegélyezett sétány. És amerre ellát, körben a vezérmotívum: a Grand Luberon kéklő, gyűrt vonulatai."

Két nő. Két élet. Két kor. Egy ház a Borókás.
Két titkokkal teli rejtélyes történet. Egy lámpás.


Amikor olvasni kezdtem, azonnal Joanne Harris Szederbor című könyve jutott eszembe. Mivel még nem tudtam miről is fog szólni ez a történet, így csak az ahhoz hasonló hangulat kápráztatott el, a Borókás kertjében, az illatorgiákban, a bokrok között megbújó szépségekre, még a kertben látható omló medence is lázba hozott (mondjuk ide Russel Crowe-ot képzeltem el a Bor, mámor, Provance című filmből), s a titkok, amiket sejtettem.


"Buja illat volt, vanília, rózsa és érett dinnye illata, amelyet valami kicsit szigorúbb fogott egybe, talán bőr, esetleg mémi füstös fa."

Két nő. Két élet. Két kor. Egy ház a Borókás.
A Borókás, hol a történet játszódik. Valahol Provance-ban.

A történet eseményei, fontos történései két szálon futnak, felváltva hallhatjuk Eve és Bénedict mesélését, jelen napjainkban, és valamikor a múlt század második felétől folyamatosan.

Eve a fiatal szerelmes nő, aki Dom-ot követte Angliából, hogy együtt boldogan éljenek itt együtt. De miért is titkolózik ez a férfi? Miért is nem akar mesélni a múltjáról?

Bénedict egy másik nő, akinek életébe tekintünk bele egészen a kislánykorától, hogyan használta ki őt a bátyja,, hogy milyen életük volt a Borókásban, hogyan boldogult, amikor már egyedül maradt? ...és miért is élt egyedül?

Hallgatom a vidéki neszeket, illatozom a növényeket, elképzelem a lépteimet. Ott vagyok ebben a titkokkal teli birtokon, keresem a múltat, ahogy szeretem keresni a régi házak repedéseit és emlékeit is; ahogy örömmel tapintok meg ósdi lomokat is, hogy aztán megszabaduljak én is tőlük. n is vágynék egy ilyen helyen élni, lakni, éppen annyi infrastruktúrával, amennyire szükségem van. 

A Borókás. Olyan, amilyennek én képzelem el, és minden rendben is van, minden tetszik is, elfogadom Dom titkát is, és remélem, hogy minden kiderül a végére, amíg meg nem lepődök, míg el nem borzadok. Csontok. 

Miközben a két nő váltakozó meséléseibe süppedünk bele, úgy sodródunk Bénedict és Eve történetével, s miközben érezzük a Borókás illatait, neszeit, életét, úgy lesz egyre sürgetőbb a titkok leleplezése, a két szál összefonódása.

De ismét felvetődik a kérdés: vannak szellemek? Ki az, aki a lámpást meggyújtja? Ki settenkedik az ódon falak között? Ki lehelete érződik itt és ott?

Bénédicte nem hitt a kísértetekben. A ház mégis tele van szellemekkel."


4/5*  (Szerettem volna egy kicsit a végén változtatni, de ha elmondanám, hogy min, akkor spoiler lenne.)

Gabo Kiadó
2013

3 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...