2013. július 16.

Mary Nichols: Lány a tengerparton


Igen, nekem tetszett a nálunk megjelent első regény a Nyári lak. Nem volt eget rengető, nem estem hasra tőle, de a helyén kezelve kellemesen kikapcsolódtam azon a történeten.

Így ezek után kíváncsian vártam a második magyarul megjelent regényt, ezt a regényt, és be kell valljam, hogy nem annyira tetszett. Mielőtt tovább haladok, elgondolkodtam, hogy beírjam-e ide a fülszöveget, mert nagyon spoileres. Aki hozzám hasonlóan nem feltétlenül olvassa el az ismertető, nehogy feltáruljon olyan információ, ami nélkül a történet izgalmasabb lehet a számunkra, nekik sok fontos dolog derülhetne ki belőle.

Így megcenzúráztam, és ennyi maradt belőle:

A nyolcéves árva Julie Monday egész életét meghatározza egy csodálatos kirándulás a tengernél. A parton megismerkedik a nála valamivel idősebb Harry Walkerrel, és az együtt töltött néhány boldog órának köszönhetően a két gyerek között elszakíthatatlan kötelék szövődik. A nap végén azonban mindkettejüknek vissza kell térniük megszokott életükhöz. Julie és Harry egy évtized múltán találkozik újra. Biztosan tudják: őket egymásnak szánta a sors. Házasságkötésük után a jövőbe vetett megingathatatlan hittel vágnak bele közös életükbe, ám boldogságukat összezúzza a második világháború. Harry a felesége iránt érzett szerelem és a hazájával szembeni kötelességtudat között vívódva végül úgy dönt, csatalakozik a légierőhöz, így Julie-nak egyedül kell szembenéznie az egyre nagyobb élelmiszerhiánnyal és a Londont sújtó bombázásokkal. ...................................................

A történet Julie története és még sok angol fiatalé, akik kapcsolatban állnak vele. Boldogságok, boldogtalanságok, szerelmek és veszteségek, naivitás és hatalmas realitások. Julie életének egy darabja, amely a II. világháború időszakában zajlik. Útkeresések, megoldáskeresések, tragédiák feldolgozása, miközben a tragédiák a mellettünk lévő sarkon is zajlanak. 

Visszatérve a lényegre, hogy miért nem ájultam el tőle, ha a másik tetszett? Hiszen hasonló volt, mint a Nyári lak. De visszagondolva, az mégis érdekesebb, tartalmasabb, fordulatosabbnak tűnt. Nem tudom, hogy ez miért nem ejtett rabul. Néhol sok volt a háborús dolog, hiszen ez alapjaiban véve nem egy ismeretterjesztő könyv. Sok résznél azt éreztem, hogy szaladunk, rohanunk előre. Ezerrel teperünk, amikor én az apró lépésekre, közeledésekre vagyok kíváncsi. 
Ezeken kívül már csak azt tudom mondani, hogy a fogalmazás sem volt hatalmasan művészi, vagy átgondolt, vagy leíró jellegű, amit én szeretek. Mondjuk ezt a Nyári lak-ban is éreztem már. Továbbgondolva, még csak azt sem mondhatom, hogy nem jó időben olvastam, mert de. Gyorsan haladtam vele, lekötött, de nekem nagyon kiszámíthatatlan volt. Néhol kicsit, finoman idegesítő. Nem tudom megmagyarázni, hogy mikor, hol?-inkább folyamatosan háttérben meghúzódva.

A könyv nem gondolkodtatott el, kicsit sem, mondjuk sok könyv nem ezt a tisztséget tölti be. Kellenek nekem -néha- az ilyen irodalmak is.
Azt még nem tudom eldönteni, hogy 3/4 vagy 4.

General Press
2013

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...