2013. július 25.

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby


Ma úgy olvastam a könyv felét, hogy bosszankodtam, hogy elegem lett dolgokból, hogy saját véleményem sem lehet hangosan. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy ismét egy könyv, aminek csak a címét ismertem, a fülszövegét nem, de a moly-társadalom véleménye alapján kihagyhatatlan műnek bizonyult. Mivel könnyen végigolvastam, és ez már 3 *-ról indul, gyorsan is, nem szenvedtem, mert érdekelt, így legyen 4*. 

De!
Úgy éreztem magam végig, mintha üldöznének, vagy készülnék rá. Vezetgettem az autómat, néztem a csodálatos tájat, figyeltem az embereket, megismertem a miliőt, majd hirtelen a nyomomba kerültek, követni kezdtek, ami idegesíteni kezdett, végül gyorsítanom kellett, ők is gyorsítottak, nem tudtam mit akarnak, de az idegeim már kezdték felmondani a szolgálatot, gyorsítottam, ők is, már minden bajom volt az idegességtől, hánynom, vécéznem kellett, ami még jobban kiakasztott……… majd egyszer csak eltűntek. Én pedig kiakadtam, hogy akkor most mi a …….. van. Ennyi? Hiszen én tudom, hogy a múltat felesleges "elővenni", hiszen ahogy Nick mondta, nagyon okosan, a múltat nem lehet újra élni . 

Ahogy olvastam más moly értékelésében, szerintem is, még mindig ez a valóság, az álarcként szereplő csillogás, gazdagság, ami mit ér, ha nincsenek mellette az igazán fontos dolgok? Nincsen nyertes ebben a történetben.
Ki a szerelmét, ki a múltját, ki az önbecsülését, ki a lelkiismeretét, ki a barátait veszítette el. A múltat nem kell újraélni, nem is lehet, de a jövő még előttük is ott állhatott ezekkel az érzésekkel, ismeretekkel.
S, hogy nem írtam Gatsby-ről, a Nagyról? Nem is volt olyan nagy! Egy kis szerelmes, önmagának bizonyító fiatalember, aki a saját kardjába dől bele. Sz@r lehetett abban az esős magányban, ott a vége felé.
Nick barátom! Te pedig költözz vissza Nyugatra, ott biztosan jobb lehetne!

P.S. Ha a múlt újraélhető lenne, nem olvasnám el ezt a könyvet :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...