2013. július 28.

Ellen Rimbauer naplója (szerk.: Joyce Reardon)


A könyv fülszövege igazi kísértethistóriát ígért.........

"A Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros építtette feleségének, Ellennek. Az épületben huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan körülmények között. Köztük volt Ellen Rimbauer és lánya, April is.Joyce Reardon 1998-ban egy árverésen régi és poros, lelakatolt könyvet vásárolt. Ellen Rimbauer naplóját, amelyet 1907-től 1928-ig vezetett. A szöveget Reardon nem változtatta meg, a bejegyzések sorrendiségét is megtartotta.Rose Redet óriási birtok veszi körül, állapotát fotók és rajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai. Azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: „Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz…”Hogy mindez lehetetlen? Ez Rose Red!"


 ....... de én nem is ezért kezdtem olvasni, hanem azért, mert néhány éve óriási őrjöngéseknek voltam fültanúja, hogy mennyire jó, mennyire klassz, mennyire borzongató, mennyire félelmetes. Aztán még a rukkola kezdetén lecsaptam egy példányra egy évvel ezelőtt, és most érkezett el az ideje.

Szántam rá egy napot, és tényleg azért -is- olvastam el, mert kíváncsi voltam, hogy mi fog ebből kisülni.

Rose Red egy kastély, ahol semmi nem az, aminek látszik, amelyben vannak olyan járatok, amelyek nincsenek rajta az alaprajzon, ahol John a házigazda egy nőket kihasználó, feleségét folyamatosan megcsaló, s ez által megalázó seggfej, akinek mindig több és több kell, aki mindig az utolsó szót mondja ki, aki nem tűr ellentmondást.

Ellen a felesége, aki 20 évvel fiatalabb nála, aki alig várta, hogy e nemes gazdag férfi megkérje a kezét, nem is gondolta lánykorában, hogy sokat fog még szenvedni a férje miatt, hogy ő is más karjába sodródik, hogy egy olyan ház úrnője lesz, ahol senki nincs biztonságban rajta kívül. De ennek nagy ára van!

Olvasom elgondolkodom, hogy tényleg megtörténtek az események vagy csak fikció?- én már tudom a molyok értékelései miatt, mégis kialakul egy saját gondolatom Ellenről és családáról, és a kastélyban zajló eseményekről, ítélkezem sokszor, de néha annyira nem is érdekelt, hogy véleményt mondjak, semmi különleges élményt nem nyújtott. Elolvastam, mély nyomok nélkül, és arra jöttem rá, hogy egyszerűen nem értem, hogy mi ez az őrület e könyv iránt, után. Lehet, hogy árvereztetni kellene a saját példányomat ki ígér többet érte, ha már annyira beszerezhetetlen és keresett..

Csak azért nem tettem most félre, mert volt időm és feltett szándékom, hogy nem fogom elbukni az idei várólista-csökkentést,pedig de, egy másik könyv miatt biztosan, de nem féltem, nem ijedtem, nem szörnyülködtem. Nos, ilyen klassz házasságok előfordulnak a mai valóságban is, sőt még hozományos, előre megtervezett házasságokról is hallhatunk akár, s ha azt mondom, hogy anyukám is egy boszorkány, akkor nem is kell messzire mennem……….. én nem bírom az ilyeneket, felgyújtottam volna az egész kócerájt és menekültem volna messzire a szerelmemmel, akárki is légyen az.

Ahogy más értékelésében olvastam, én is inkább egyfajta pszichózis oldaláról közelítettem meg, már sajnáltam, szántam Ellen Rimbauer-t, hogy lassan megőrül. Még gondolkodom a csillagon de 4-nél többet nem fog kapni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...