2013. július 21.

Egy búcsú margójára


Folyamatosan gondolkoztam, hogy mely könyvet vegyem elő, mely könyv segít, emlékeztet. Aztán rájöttem, hogy 


című könyvét kellene levennem a polcról. 

Ami tartalmában odaillő, amit én adtam kölcsön Eszternek, a lányának, aki a barátnőm, aki egyik gyermekem keresztmamája. S ez a kötet járt körbe náluk is, s tetszett Péter bácsinak is.

Forgatom, lapozgatom, s emlékezem: a jókra, szépekre, az utazásokra, a táborokra, a gondolatokra, a humorra, a később szarkalábas nevető szemeire, mindenre.


"Minden lélekzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végítélet.

Hogyan is igazítja sorsát,
az öröklétet, Isten, a teremtés
mindörökre veszendő mezejében?

Mint a füvek lemondó élete,
mint a halandók egy-egy szívütése,
olyan lehet végülis a dicsőség,
Isten nyugalmas boldogsága."
(Pilinszky János)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...