2013. június 24.

Flóri Anna: Érkezési oldal


Magyar kortárs írókat ritkán olvasok, van néhány kedvenc íróm, de néha merészen kiválasztok egy-két új történetet. De most, huhh, bevallom őszintén: most nagyon megbántam, hogy nem olvastam bele már korábban a könyvbe! Fülszöveget sem olvasok, max. 1-2 mondat erejéig, s az ott olvasott Auschwitz szó máris beindította a „nekem ez kell” kategóriát, s csapot-papot félretolva vetettem bele magam a történetbe.
 
Ízelítő, azaz a fülszöveg:

„Nem kell mindig a végállomásig utazni.
Ahol van érkezési oldal, ott kell lennie indulásinak is. De mi van akkor, hogyha ez a peron az auschwitzi rámpa? Flóri Anna regénye két sínszálon fut: az egyik történet az üldöztetés és a lágerlét könyörtelen hétköznapiságát tárja fel, a másik pedig napjainkban játszódik és a harmadik nemzedék szerelmi útkeresését, könyörtelen otthontalanságát mutatja. A két történet motívumai és kérdései egymásra tükröződnek: ami ott egy fél szó volt, az mostanra egy hangsúly lett. A katartikus regényben a múlt hosszú, néma árnyéka mellett sajátos fénytörésben csillan meg a jelen lehetséges boldogsága, a megérkezés, a hazatalálás perspektívája is.”

Elkezdtem olvasni, kezdtem feltérképezni a szereplőket, a Festeticseket, két nő is a képbe került, s elég hamar rájöttem, hogy az egyik helyszín Auschwitz, a másik pedig valahol itthon, napjainkban.
Az egyik a haláltáborok, a rabok világa, a másik pedig egy férfi útkeresése, egy olyan férfié, aki nem áll meg egymaga a lábán, szüksége van az analitikusa véleményére, akinek még igazat sem mond. Legalábbis nem őszinte. Keresi a nők társaságát, de velük sincs jóban, úgy igazából.

Aztán rájöttem, hogy valami nem tetszik, talán a stílus, nem haladtam, kerestem a szálakat, fel szerettem volna göngyölíteni a két történetet, mert bíztam abban, hogy összekereszteződnek valahogyan. Voltak erre utaló jelek, olvasható formában kibogozhatóak voltak, mégis valami kuszaságban találtam magamat: vagy nem figyeltem eléggé, vagy tényleg kusza volt, egyben írva gondolati elkülönülések nélkül. Tapogatóztam.
Mintha két hímzőcérna-gombolyagom leesett volna, gurultak volna előre, s valahogy nem sikerült szépen visszatekernem a szálakat. Összecsomózódtak, gubancosak lettek, tönkrementek. Ezt éreztem a könyv olvasásakor. A két szál gurult, össze-vissza, feltartóztathatatlanul, közelítettek, de sokszor nem tudtam, hogy éppen hol tartok melyik szálnál, kiről olvasok. Egyik Festeticsről vagy éppen a másikról? Liziről vagy Emmiről? 
Hol vagyunk éppen?.. és így tovább.
Az utolsó kb.10 oldal segített abban, hogy a két szál összefusson az én elmémben is, mégis azt mondom, hogy nem teljesen sikerült, pedig mindkettő érdekelt volna, hogy mégis mi történt valójában: az egyik érdekelt volna, mert zsidóság-kérdése, a másik érdekelt volna, mert emberi kapcsolatok és psziché zavarai. Mindkettő érdekelt, de mégsem sikerült közel kerülniük hozzám, s ezt sajnálom is.


De mindig felmerül az a kérdés, hogy megértettem-e a mondandót? Mert előfordulhat, hogy nem. Ilyenkor szoktam arra kérni az olvasókat, hogy osszák meg velem a gondolataikat, hátha inspirációt kapok, és a vélemények megbeszélése folyamán kikristályosodik a helyes kép.

6 megjegyzés:

  1. Sajnos, csak megerősíteni tudlak: én is így jártam....a napjaink története nekem közelebbi, jobban megérintős volt, érdekesen vicces is,..és nem értettem mit keres ott a másik szál...és nagyon vártam mikor is érnek össze a párhuzamosok, de nálam ez nem történt meg...nem találkoztak még a végtelenben sem.

    VálaszTörlés
  2. Nekem hatalmas az asszociációs képességem, szerintem ez segített. De ne kérdezd, hogyan, mert több mint két hete olvastam és írtam meg azonnal ezt az írást. Érleltem egy kicsit még, hátha változik a véleményem.

    VálaszTörlés
  3. erőltetett volt, gyenge.
    még jó hogy a téma már épp eléggé khm, le van merítve.

    VálaszTörlés
  4. igen, én is egyre többet elgondolkodom, hogy kinek mit sikerülhet még kihozni belőle. De azt hiszem, hogy új megjelenést ezzel a témával kapcsolatban nem fogok mostanában olvasni.

    VálaszTörlés
  5. épp hogy még nem kezdődött rendesen a téma földolgozása. persze lehet, hogy nem is fog. ez egy nulladik lépéskísérlet lehet afelé. különben szerintem helytállóak az érzéseid, az avatott szakértők is azt szokták érezni, hogy nehéz eldönteni, a zavarkeltés szándékos, vagy pedig hiba... de aztán általában arra jutnak, hogy valószínűleg szándékosnak indult, aztán mégis hibába torkollott, ugyanis nem dolgozta ki kellően alaposan.

    VálaszTörlés
  6. Miért gondolod, hogy ez még csak a 0. lépés a feldolgozásban?

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...